Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEMJon Baturin - A végek mítoszai, Jenn # 3. 2000 |
Izgalmas vállalkozás: a munkák a jelen csúcstudományának számító biotechnológiai kutatások eredményeit, a digitális evolúciót és a művészetet igyekeznek szintézisbe hozni, több-kevesebb sikerrel. Érdekes, néhány éve zajló kulturális váltást reprezentálnak: az internet-hype-ot a biotechnológia-hype követte, a mostani avantgarde arrafelé keresi a tematikát. A kulcsszó változatlanul az interdiszciplinaritás, viszont egyre kevesebb számítógépes monitort látunk, egyre kevesebbet kell matatnunk az egérrel. Videók, installációk, különös szín- és formavilágú grafikák, festmény-reminiszcenciák, s mindez - hűen a kor szelleméhez - a "klasszikus" cyberesztétikától a transzhumán esztétika felé csúszva. Hogyan változik meg az emberi testről alkotott kép? Miként módosítja a gépi evolúció, a dinamikus technikai fejlődés a bennünk lévő képzeteket, megdönthetetlennek vélt fogalmakat? Mennyire hat vissza az orvosi technológiák átalakulása magára a testre? Hogyan viszonyulunk a posztbiológiai énhez?
Eclipse - A méznél édesebb a vér 2001, fotó, 70 x 150 cm |
Az alkotók kimondva, kimondatlanul ezekre a kérdésekre keresték a választ. Egyesek mulatságos groteszk (ECLIPSE csoport), mások a DNS dupla-spirált, nanomodelleket felvonultató mozgókép (Nell Tenhaaf), esetleg tudományos, pszeudó-tudományos analízis (Lakner Antal) formájában feleltek meg. Többek között, mert - noha gyorsan áttekinthető az egész kiállítás - sokszínű, szerteágazó munkákat élvezhetünk.
A magyar és a kanadai anyagot Nina Czeglédy, a szlovént Dr. Maria Grzinic válogatta.