Csütörtökön hajnalban, hosszú betegség után meghalt Eörsi István Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, műfordító, dramaturg, a demokratikus ellenzék kiemelkedő személyisége. Eörsi István 1931. június 16-án, Budapesten született. Már gimnazista korában a marxista filozófia híve (Marx, Lukács György munkái hatottak rá), de nem lépett be a pártba. Az egyetemen magyar szakon végzett. 1953-ban jelent meg első kötete (Fiatal szemmel), egy évig az Árpád Gimnáziumban tanított, majd 1954-től a Szabad Ifjúság irodalmi mellékletének egyik szerkesztője. 1955-ben innen eltávolították egyik verse miatt. 1956-ig az Egyetemi Lapoknál szerkesztő.
1956-ban Lukács György aspiránsának jelölték, amikor kitört a forradalom. A Szabad Kossuth Rádió munkatársaként költeményeket, riportokat írt és az Igazság szerkesztőségében dolgozott. Az Élünk egyik szerkesztője volt, részt vett a röplapok sokszorosításában és a nőtüntetés szervezésében. Az Írószövetség Forradalmi Tanácsának megbízásából az Írószövetség és a Nagy-budapesti Központi Munkástanács összekötője. 1956-os Ütni az ördögöt című verskötetét elkobozták. Elsősorban újságíróként vett részt a forradalomban, tevékenységéért decemberben letartóztatták, és nyolc év börtönre ítélték.
1960. augusztus 20-án -ban amnesztiával szabadult. 1967-ig alkalmi szellemi munkákból, fordításból élt, ugyanebben az évben az Élet és Irodalom szerződéses munkatársa lett. 1977-82-ben a kaposvári Csiky Gergely Színház dramaturgja volt, azonban ellenzéki tevékenysége miatt (tiltakozó ívek aláírása, szamizdatirodalom) távozni kényszerült. 1982-től szabadfoglalkozású író. 1983-tól 1986-ig Nyugat-Berlinben élt, az NSZK-ban - saját rendezésében - bemutatták két darabját. 1989-től Kaposvárott ismét dramaturg. Részt vett a demokratikus ellenzék munkájában, a Beszélő belső köréhez tartozott, később az SZDSZ tagja, a Magyar Narancs főmunkatársa lett. A pártból 2004 augusztusában kilépett. Az 1970-es évek óta volt egyik meghatározó alakja a magyar kulturális közéletnek, "örök ellenzéki", szóban és írásban is karakteres, örökké perlekedő véleményformáló, aki mindig vállalta, amit kimondott vagy leírt, akár a múltban, akár napjainkban.
"Ha valakinek tizenhárom éves korából az első élményeinek egyike a holokauszt, az nem nagyon indulhat máshonnan, mint a baloldalról - mondta az Indexnek Vágvölgyi B. András újságíró, Eörsi István barátja, aki 2003-ban monográfiát jelentetett meg az íróról. - A szélsőjobb gyakran felemlegette Rákosihoz és Sztálin halálára írt verseit, és valóban írt ilyeneket 21 és 22 éves korában, de Eörsi később leszámolt ezekkel a költeményekkel. Ő már 1953-tól, Nagy Imre miniszterelnökségének kezdetétől a rendszer megváltoztathatóságát hangoztatta, de az is igaz, hogy az utolsó pillanatig voltak benne szocialisztikus elképzelések."
"A Kádár-rendszerben nem annyira észrevehető, de nagyon fontos szerepet töltött be, ő ugyanis végig megmaradt 56-osnak, akkor is, amikor a többi író kiegyezett a rendszerrel. Kompromisszummentes életet élt, olyan személyiség volt, aki csak az igazságra tudott figyelni. Emiatt sokan nem szerették, és lekicsinyelték a munkáját. Publicistaként rengetegen tartottak tőle, kemény harcos volt. De most újra fogják értékelni az életművét, és ez így helyes" - mondta Vágvölgyi.
Eörsi Istvánnak 35 önálló kötete jelent meg. Versei, drámái, novellái a kelet-európai groteszk jegyeit mutatják, annak pesszimizmusa nélkül. Művein átüt szociális érzékenysége, történelmi igazságkeresése, kesernyés optimizmusa. Tanulmánykötetet írt Gombrowiczról és Kleistről (Időm Gombrowiczcsal), Jóbról és Heinéről (Jóbok könyve). Legsikeresebb színművei a Sírkő és kakaó, valamint Lukács Györgyről írt darabja, az Interjú, amely a filozófussal élete utolsó hónapjaiban folytatott beszélgetések alapján készült. Emlékezés a régi szép időkre című börtönmemoárjában pontos képet ad a Kádár-korszakról. Verseket és drámákat is fordított magyarra, lírai fordításkötete a Ruhapróba, és ő fordította le Lukács György több kötetét is. 2005-ben jelent meg Dr. Noha című publicisztikai kötete.
Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. 1952-ben lett József Attila díjas, 1983-ban Frankfurter Autorenstiftung-díjat, 1988-ban osztrák műfordítói díjat kapott. 1990-ben a Színikritikusok Díjával tüntették ki, 1991-ben a Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Díszített Csillagrendjét vehette át.1993-ban Parnasszus-különdíjat és a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsának (IBBY) különdíját kapta meg, 1996-ban a Soros Alapítvány életmű-díjával tüntették ki, az idén lett Kossuth-díjas.
Eörsi István fia, Eörsi János az idén nyáron halt meg.
Hosszú évek óta próbáljuk visszahozni és erősíteni a magyar közéleti sajtóból szinte teljesen kikopó tárcanovella műfaját. A lap belsős munkatársai és a legkiválóbb hazai írók közül nagyon sokan vállalták azt a történelmi feladatot, hogy újra megszerethessük ezt a csodálatos műfajt.
MEGVESZEM
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
