Judit
-2 °C
8 °C

Meghalt Eörsi István

2005.10.13. 08:23
Hosszú betegség után csütörtökön elhunyt Eörsi István. A demokratikus ellenzék emblematikus figurája marxistának indult, de megjárta Kádár börtöneit is.

Csütörtökön hajnalban, hosszú betegség után meghalt Eörsi István Kossuth- és József Attila-díjas író, költő, műfordító, dramaturg, a demokratikus ellenzék kiemelkedő személyisége. Eörsi István 1931. június 16-án, Budapesten született. Már gimnazista korában a marxista filozófia híve (Marx, Lukács György munkái hatottak rá), de nem lépett be a pártba. Az egyetemen magyar szakon végzett. 1953-ban jelent meg első kötete (Fiatal szemmel), egy évig az Árpád Gimnáziumban tanított, majd 1954-től a Szabad Ifjúság irodalmi mellékletének egyik szerkesztője. 1955-ben innen eltávolították egyik verse miatt. 1956-ig az Egyetemi Lapoknál szerkesztő.

Örök ellenzéki

1956-ban Lukács György aspiránsának jelölték, amikor kitört a forradalom. A Szabad Kossuth Rádió munkatársaként költeményeket, riportokat írt és az Igazság szerkesztőségében dolgozott. Az Élünk egyik szerkesztője volt, részt vett a röplapok sokszorosításában és a nőtüntetés szervezésében. Az Írószövetség Forradalmi Tanácsának megbízásából az Írószövetség és a Nagy-budapesti Központi Munkástanács összekötője. 1956-os Ütni az ördögöt című verskötetét elkobozták. Elsősorban újságíróként vett részt a forradalomban, tevékenységéért decemberben letartóztatták, és nyolc év börtönre ítélték.

1960. augusztus 20-án -ban amnesztiával szabadult. 1967-ig alkalmi szellemi munkákból, fordításból élt, ugyanebben az évben az Élet és Irodalom szerződéses munkatársa lett. 1977-82-ben a kaposvári Csiky Gergely Színház dramaturgja volt, azonban ellenzéki tevékenysége miatt (tiltakozó ívek aláírása, szamizdatirodalom) távozni kényszerült. 1982-től szabadfoglalkozású író. 1983-tól 1986-ig Nyugat-Berlinben élt, az NSZK-ban - saját rendezésében - bemutatták két darabját. 1989-től Kaposvárott ismét dramaturg. Részt vett a demokratikus ellenzék munkájában, a Beszélő belső köréhez tartozott, később az SZDSZ tagja, a Magyar Narancs főmunkatársa lett. A pártból 2004 augusztusában kilépett. Az 1970-es évek óta volt egyik meghatározó alakja a magyar kulturális közéletnek, "örök ellenzéki", szóban és írásban is karakteres, örökké perlekedő véleményformáló, aki mindig vállalta, amit kimondott vagy leírt, akár a múltban, akár napjainkban.

"Kemény harcos volt"

"Ha valakinek tizenhárom éves korából az első élményeinek egyike a holokauszt, az nem nagyon indulhat máshonnan, mint a baloldalról - mondta az Indexnek Vágvölgyi B. András újságíró, Eörsi István barátja, aki 2003-ban monográfiát jelentetett meg az íróról. - A szélsőjobb gyakran felemlegette Rákosihoz és Sztálin halálára írt verseit, és valóban írt ilyeneket 21 és 22 éves korában, de Eörsi később leszámolt ezekkel a költeményekkel. Ő már 1953-tól, Nagy Imre miniszterelnökségének kezdetétől a rendszer megváltoztathatóságát hangoztatta, de az is igaz, hogy az utolsó pillanatig voltak benne szocialisztikus elképzelések."

"A Kádár-rendszerben nem annyira észrevehető, de nagyon fontos szerepet töltött be, ő ugyanis végig megmaradt 56-osnak, akkor is, amikor a többi író kiegyezett a rendszerrel. Kompromisszummentes életet élt, olyan személyiség volt, aki csak az igazságra tudott figyelni. Emiatt sokan nem szerették, és lekicsinyelték a munkáját. Publicistaként rengetegen tartottak tőle, kemény harcos volt. De most újra fogják értékelni az életművét, és ez így helyes" - mondta Vágvölgyi.

Írói életműve

Eörsi Istvánnak 35 önálló kötete jelent meg. Versei, drámái, novellái a kelet-európai groteszk jegyeit mutatják, annak pesszimizmusa nélkül. Művein átüt szociális érzékenysége, történelmi igazságkeresése, kesernyés optimizmusa. Tanulmánykötetet írt Gombrowiczról és Kleistről (Időm Gombrowiczcsal), Jóbról és Heinéről (Jóbok könyve). Legsikeresebb színművei a Sírkő és kakaó, valamint Lukács Györgyről írt darabja, az Interjú, amely a filozófussal élete utolsó hónapjaiban folytatott beszélgetések alapján készült. Emlékezés a régi szép időkre című börtönmemoárjában pontos képet ad a Kádár-korszakról. Verseket és drámákat is fordított magyarra, lírai fordításkötete a Ruhapróba, és ő fordította le Lukács György több kötetét is. 2005-ben jelent meg Dr. Noha című publicisztikai kötete.

Munkásságát számos kitüntetéssel ismerték el. 1952-ben lett József Attila díjas, 1983-ban Frankfurter Autorenstiftung-díjat, 1988-ban osztrák műfordítói díjat kapott. 1990-ben a Színikritikusok Díjával tüntették ki, 1991-ben a Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Díszített Csillagrendjét vehette át.1993-ban Parnasszus-különdíjat és a Gyermekkönyvek Nemzetközi Tanácsának (IBBY) különdíját kapta meg, 1996-ban a Soros Alapítvány életmű-díjával tüntették ki, az idén lett Kossuth-díjas.

Eörsi István fia, Eörsi János az idén nyáron halt meg.

Az SZDSZ nekrológja
Búcsúzunk egykori párttársunktól, attól az embertől, aki nélkül az SZDSZ sohasem alakulhatott volna meg, és aki nélkül sohasem lehetett volna az, ami. Eörsi István a kortárs magyar liberalizmus lelkiismerete volt, önmagunkat, hibáinkat tagadó belső jobbik énünk. Nem mostani halála tűnik váratlannak, hanem önmagunkra maradt küzdelmünk a kétségekkel. Eörsi egyike a legelső baloldali magyar értelmiségieknek, akik szembefordultak a kommunista rezsimmel. 1955-ben kezdődik meg az a furcsa lét, mely egy életen át jellemzi majd Eörsit: a rendszer büntetni próbálja, de ezzel csak még elszántabbá és még hitelesebbé teszi a költő ellenállását. A forradalomban való részvételért hosszú börtönévekre ítélik, ám szabadulása után ott folytatja, ahol kényszerűen abba kellett hagynia a bírói ítéletet követően. A '70-es, '80-as években a politikai és szociális jellegű civil engedetlenségi mozgalmak egyik fő szervezője, majd a Demokratikus Ellenzék alapítója, így vált alapítójává az abból kinövő SZDSZ-nek is. A politika nyűgét elkerülhetetlen kompromisszumnak tartotta, de nem önmaga számára - ezért idővel el is fordult tőle. Eszébe sem jutott hát, hogy képviselő legyen. Ez a logika kötelezte arra is, hogy 2004-ben kilépjen az SZDSZ-ből, de e gesztussal új politikai életstílust teremtett, elvégre utolsó pillanatáig az SZDSZ meghatározó támogatója maradt. Eörsi számos műfajban alkotott maradandót, az emberek leginkább fanyar verseit kedvelik, sokan színműveire esküsznek, mások a lukácsista filozófiával kapcsolatos írásaiban vélik felfedezni a marxista filozófia kudarcainak egyik legsajátosabb diagnózisát. Ám válogatás nélkül mindenkit megérintett publicisztikája. Lehet, hogy szépirodalmi teljesítményei akadnak majd fenn örökre az idő rostáján, de a kortársak életét publicisztikái formálták és formálják ma is, méghozzá radikálisan. A Kossuth-díjas költőt az SZDSZ saját halottjának tekinti.