Barbara, Borbála
-5 °C
3 °C

Tarzan lenni kanos

2004.02.24. 16:12
"Vesszőmet erre átbujtattam a völgyecskének ajtaján, s egész fenékig elcsúsztattam harmattal síkos udvarán" - írja Verseghy Ferenc klasszicista poéta, aki a testi szerelem ábrázolásában az Index szerint a legmerészebb magyar szépíró, legalábbis a Petőfi Irodalmi Múzeum Erotika a magyar irodalomban című kiállítása alapján.
A prűd magyar irodalomban nem burjánzik az erotika. És egyébként is, hogyan lehet irodalmi szövegeket kiállítani? Hány termet lehet például kitapétázni a teljes magyar erotikus irodalmi korpusszal? Ilyen kérdések gyötörtek bennünket a Petőfi Irodalmi Múzeum felé menet, ahol megnéztük a Vénusznak szép játéka - Erotika a magyar irodalomban kiállítást.

A vendégkönyv szerint voltak, akikre revelációként hatott: "Le a kalapokkal és a fügefalevelekkel"; "Végre levetkőzünk álszentségünkből" (sic!); "Három teremnyi - csoda" - írták egymásra lictálva a látogatók.

Mi nem így láttuk Ratzky Rita főigazgató, irodalomtörténész kiállítását. Sőt, kritikusabb pillanatainkban meg tudtuk érteni azt a középiskolást, aki a Tarzan lenni kanos című, hatalmas fallosszal felszerelt emberkét ábrázoló kis rajzzal reagált a bemutatott anyagra.

A nyolcéves Emesének tetszett a szökőkút

Tekintse meg képeinket!
"Az én szerelmesem kezét benyujtá az ajtónak hasadékán, és az én belső részeim megindulának ő rajta" - fogadja a látogatót az Énekek Éneke egy mondata az ajtókeretről függő papírtáblácskán.

A terem szemközti falán Jovián György képe a bűnbesésről. De a belépőnek elsőre alig van ideje feltérképezni az alkotást, mivel három lépés után belebotlik a közepén álló szökőkútba, melyet a teremőr beindít, ha igény mutatkozik, pontosabban ha a látogató lába a földbe gyökerezik a betontextúrából, nagy szemű kavicsokból, műanyag kerti locsolóból és illatosítóból összeállított jelenés láttán.

A látogatók véleménye egyébként erősen megoszlott szökőkút-ügyben. A nyolc éves Emesének nagyon tetszett, de volt, aki szerint jobb lett volna helyette egy "szerelmesek lócája", bár nekünk elképzelésünk sincs, mi az.

Az első terem összességében stabilan hozta az irodalomtankönyv-hangulatot. A kis hangfalakból szóló sanzonok sem zavartak bennünket, amíg a tárlókban megcsodáltunk néhány nagyon régi könyvet, melyekben a falakra arany betűkkel írt idézetek egy része is található.

Az Index felfedezettje egy klasszicista poéta, Verseghy Ferenc Az első egyesülés című versének részlete volt:

"Vesszőmet erre átbujtattam
a völgyecskének ajtaján,
s egész fenékig elcsúsztattam
harmattal síkos udvarán."

Janus Pannonius, Balassi, Kazinczy ezek után nem is érdekelt bennünket.

Megbocsáthatatlan találós kérdés

De gyorsan jött az összeomlás. A romantika, biedermeier, rokokó időszakát reprezentáló második terem ajtaja fölött ott lógott egy találós kérdés:

Mi az? "Kívül szőrös, belül nedves, a legénynek igen kedves" (csikóbőrös kulacs)

"Icának, ki kívül szőrös, belül nedves" - írta is a vendégkönyvben egy látogató, aki a sikamlós poént nem tudta megbocsátani a múzeum főigazgatójának.

De bennünket is felkavart, így rá sem hederítettünk Arany János legerotikusabb versssoraira meg Iluska térdekalácsára, mely patakban mosás közben kivillan Kukorica János gyönyörűségére. Inkább átrohantunk "A halálvirág: a csók" feliratú terembe, hátha a századforduló után valaki túltesz Verseghy Ferencen.

Végre fülledt erotika

A terem közepén egy 1881 körül készült tonett ágy, az iparművészet múzeum gyűjteményéből, a bordó falakhoz igazodó szövettel. Az ágyon üveglap, rajta idézetek Móricz Zsigmond Sáraranyából. Fölötte Duttka Ákos Ágyam, ó régi ágyam című poémája, az ágy mögötti falon áttetsző fekete műanyagselyem mögött Jovián bordélyházjelenete. A falakon körben idézetek Kosztolányi, Bródy Sándor, Krúdy Gyula, Ady, Hunyady Sándor és mások műveiből. A hálószobahangulat fokozása érdekében az egyik sarokban egy 1896 körüli álló tükör.

Ady képeslapjai és az 1850 körül készült színezett sztereodagerotipiák után a látogató, ha hajlandó könyvformában is magához venni idézeteket, a vitrinek mellett álló kis olvasópulton rábukkanhat a kiállítás két női szerzőjére is: két versrészlet Erdős Renée-től és egy Lesznai Annától, aki éppen arra kéri a Gyönyörűséget, a "vérrel kifestett szépséges hindu királylányt", aki meztelenül gázol a vérben, térjen be hozzá. Szerintünk Lesznai Anna költeménye sokkal jobban ment volna az ágyterítő színéhez.

A szövegekkel a kiállítás rendezője láthatóan nem boldogult, legalábbis nekünk nem tetszett, hogy egyszerűen idézeteket írnak a falakra és üveglapok. Jobb lett volna könyvformában.

Képből viszont lehett volna több, bár akkor nehéz lett volna az egésznek azt a címet adni, hogy erotika a magyar irodalomban. Egy pallérozottabb látogató Zichy "erősebb" grafikáit hiányolta, bár a vendégkönyv szerint a kiállított daraboktól is ihletet kapott egy pár, akik valamiért eltekintettek attól, hogy itt a testi szerelem művészi ábrázolása zajlik, nem pedig szimpla pornográf vágykeltés.

Így képzeljük

Klikk a képre!
Biztosan rosszindulatúak vagyunk, de mindezek után valahogy így képzeljük a kiállítás eredetét. "Azt, ami a világon a legnagyobb gyönyörűséget adja, nem tartom szégyenletesnek" - ismételgette a Zichy Mihálytól származó idézetet a kiállítás rendezője, de a lelke mélyén érezte: nem hangzik őszintén a szájából. Pedig a konferenciákon az ötven feletti irodalmárok - sőt még a levéltárosok is! - mindig visítva röhögnek a vaskos irodalmi idézeteken.

Talán ha rendezne egy erotikus irodalmi kiállítást. A látogatottság is növekedne, az embereket mindig feldobja egy "a gránátos elől kezde újra, Mígnem farka lekonyúla" Petőfi-idézet. De akkor már miért ne nevelje őket közben, megszüntetve azt a tévhitet, mely szerint a fiatal Janus Pannonius és az örököreg Ady Endre között senki nem pajzánkodott a magyar irodalomban.