A beteg falloszkirály és más történetek

Ennél explicitebben: az olvasásnak mindig köze volt a szexhez, mert akkoriban még nem voltak pornókkal teli ftp-szerverek, illetve pornócsatornák, de azt is nehéz elképzelni, hogy Nádas Péter szexszel teli Párhuzamos történetek című regényében Michelle Wild terpesszen, pedig.

„A 18. századi francia irodalomban az illusztrált erotikus könyvek sajátos színfoltot jelentettek, amely hatással volt az olvasási szokások átalakulására, a könyvkiadás és kereskedelem fejlődésére” – írják kísérőszövegként a rendezők a szőlőkkel és kagylókkal (no, milyen kulturális szimbólumok ezek? Bizony.) telepakolt vitrinek mellett a falon. Az erotikus képek könyvillusztrációkként leginkább 1750-75 között voltak divatban, mivel akkoriban az olvasás intim szerepe volt a fontos. Ráadásul a férfiak és nők, gazdagok és szegények életében is más-más szerepet töltött be az olvasás, a társadalmi különbségek következtében a kulturált szórakozáshoz (értsd pinamagazinokhoz) is máshogy fértek hozzá. Valaki kukkolt, valaki könyveket olvasott.

A kiállított illusztrációk között La Fontaine gáláns meséitől kezdve, amelyeken pálcikafarkú férfiak és rubensi nők láthatók, Bocaccio Dekameronjáig sokféle könyvvel találkozhatunk. A középiskolai oktatásból is ismerős Dekameron elég színes képet fest a kor szexuális szokásairól: elölről, hátulról, nyakba tett lábbal, kézzel, ahogy esik. Megjegyeznénk, hogy minden képen találni olyan voyeur-tekinteteket, amik cáfolják, hogy csak korunk találmánya lenne mások magán- és szexuális életének kukkolása. A képeken a nők általában hanyatt fekve, mellüket mutatva ábrázolják, míg a férfiak mindig állnak (haha), érkeznek és mozognak.

Konkrétan elélvez

Mégis a legérdekesebbek a kifejezetten a csendes, magányos olvasásra szánt erotikus könyvek voltak. Az olvasás és erotika kapcsolata nemcsak a bölcsészek számára közismert, a Veszedelmes regény című képen a könyvet elejtő nő konkrétan elélvez.

Laclos Veszedelmes viszonyok című regényét sokan ismerhetik, leginkább az 1988-as Stephen Frears jegyezte, John Malkovich, Glenn Close és Michelle Peiffer főszereplésével készült azonos című filmjéből. Laclos hősnője, Marteuil márkiné tudatosan erotikus olvasmányokkal készül fel szerelmi hódításaira, tehát nem meglepő, hogy a könyvben izgalmas illusztrációk kerültek. (Az ünnepélyes megnyitón Györgyi Anna és Seress Zoltán mutatott be az Új színház Veszedelmes viszonyok című darabjából egy kardozós, csókolózós részt.)

Hívószó a pina

A fesztivál hívószava az erotika, és annak pinában+szexben történő megvalósulása, ami a könyvmoly közönség számára néha sok, de ennek ellenére érdeklődően és nagy figyelemmel nézegetik a grafikákat. Mert szépek.

A 18. század közepén olvasási forradalom ment végbe, írják a kísérőszövegen, aminek következtében a vallásos szövegek felől az egyén szórakoztatására készült könyvek kezdik érdekelni az embereket. Az olvasás egyre intimebbé váló magányos műfaj, amire még a bútoripar is reagált: kitalálták a rendkívül kényelmes olvasást biztosító sezlonyt (chaise longue), amibe ezeket a kétes értékű könyveket is el lehetett rejteni, így nem az ágy alatt gyűltek a pornómagzinok

Persze vannak durva dolgok is

Az író egy álló péniszbe mártja pennáját (pedig a penna is a farok metaforája – ld. feminizmus), Az orleans-i szűz illusztrációjában egy szárnyas ló kapja el hátulról a lányt. És akkor a 18. századi francia irodalom Mórickáját is nézzük meg: A filozófus Teréz vagy emlékiratok Dirray atya és Eradice kisasszony történetéről. A címlapon két rozzant angyal egy f-szal díszített szívet cipel, f-szal kergetőznek, f-nak néz ki az isten. Ehhez képest A beteg fallosz király vagy Az óriás fallosz című illusztrációk Dürer-i érzékenységgel kidolgozott remekművek.

Remélem, a pina és a fasz lesznek olyan jó hívószavak, hogy sokan elmenjenek az Országos Széchényi Könyvtárba.