Esterházy bosszúja?
Esterházy a napokban a világbajnokság kulturális keretprogramjainak egyikén lépett fel Berlinben, más futballhoz értő, esetleg valamikor futballozó irodalmi híresség (Per Olov Enquist, Henning Mankell) társaságában, és mosolygott a pódiumbeszélgetést vezető moderátor megjegyzésén, miszerint a könyv talán kései bosszú az 1954-es svájci világbajnokság döntőjében elszenvedett vereségért (NSZK-Magyarország 3:2).Esterházy nem fűzött kommentárt az olyan megjegyzésekhez, mint hogy manapság a futball az egyetlen egyetemes vallás, vagy hogy a futball alapján a világot is meg lehet magyarázni.
Ellentmondott viszont, amikor az egyik írótárs úgy vélte, hogy a futballista ugyanolyan magányos, mint az író. "Nem, ez nem igaz. Nem Zidane nyer, hanem a csapat. A futballista nem magányos, az író igen."
Matthaus nem oszt, nem szoroz?
"A futball az én és a mi közötti, nem mindig egyszerű viszonnyal nyűgöz le. Ritkán fordul elő, hogy egy játékos azt mondhatja: a csapat csapnivalóan játszott, de én jól" - fejtegette Esterházy egy német lapinterjúban.Abból az is kiderült, hogy kicsit örül Lothar Matthaus távozásának: "Magyarországon erre mondják azt, hogy nem oszt, nem szoroz. Úgy vélem, Matthausnak semmi esélye nem volt. Már egyáltalán nem egy személyről van szó, hanem strukturális problémákról. A helyzet a magyar futballban annyira minden színvonalat alulmúló, hogy az ember csak ámul és bámul."