'Színész vagyok, családapa és motorozom'

Az Ewan McGregor és Charley Boorman úti feljegyzéseiből összeállított A hosszabb úton (Long Way Round) című úti beszámoló végre talán paradigmaváltást hoz "híres ember könyvet ír" témában, és mostantól a celeb-szakácskönyvek világát megdöntik a celeb-útibeszámolók.

A történet

A sztori a következő: adott egy ismert és egy másik, kevésbé ismert színész, akik jó barátok, motoros cimborák. Elszánják magukat egy világ körüli útra, felkészülnek, edzenek három hónapot, nyeregbe pattannak, néha leesnek belőle, végigmotoroznak Európa keleti felén (Magyarországot kihagyják), Oroszországon, Kazahsztánon, Mongólián, Alaszkán, Kanadán, Észak-Amerikán, és tizenhat hét múlva megérkeznek New Yorkba. Küzdenek egy kicsit a természeti erőkkel, egy kicsit a megcsontosodott vagy korrupt hatóságokkal, egy kicsit saját magukkal, de alapvetően mindenen keresztüljutnak, és győznek.

Döcögő mondatok, munkamegosztás és eltűnt képek

Irodalmi alkotásnak kicsit gyengécske a könyv, akad benne jó pár bicegő mondat, és bár az eredetit nem olvastam, gyanús, hogy nem Szieberth Ádám fordítói leleményességének hiányán múlt a dolog. Valószínű inkább, hogy a jobbára hanggal és mozdulatokkal kommunikáló színészek nehezen fejezik ki magukat írásban, pláne egy olyan műfajban, ahol nem csak olyan mondatokat kell variálni, mint hogy "Végy két tojást!".

A magyar változat 242 oldalán Charley Boorman - John Boorman filmrendező színész fia - és Ewan McGregor felosztotta a munkát: ahol egyikük pontot tesz a mondat végére, a másik onnan folytatja. Nem leltárszerű felsorolás, bizonyos részekről (Mongólia) hosszabban írnak, míg például az Alaszkától New Yorkig tartó utat csak néhány oldalon át taglalják.

Érdekes a képek kérdése, azok ugyanis teljességgel hiányoznak a magyar változatból, míg az angol verzió gazdagon illusztrált. A köszönetnyilvánításban azonban benne maradt ez a talányos mondat: "A könyvben látható felvételek Pentax fényképezőgéppel készültek." Nyilván a dupla borításról van szó: itt ugyanis kétszer látható ugyanaz a kép.

A pucér McGregortól a szupersztárig

Leginkább bulvárvonalon domborodik a könyv: minden hiányossága ellenére fanoknak egyenesen kötelező olvasmány A hosszabb úton, mert személyes és kedves. A motoros bénázások bevállalós leírása és az önelemző tépelődések bemutatása bepillantást nyújt nemcsak az út eseményeibe, hanem Ewan McGregor - és társa - gondolataiba is. Így a lézerkarddal hadonászó Obi-Wan Kenobit vagy a lepukkant Rentont lefejtve róla, egy egészen emberi, sőt rokonszenves kép rajzolódik ki a színészről.

Ezt egészítik ki a mindennapok apróságairól készült pillanatképek: kiderül például, hol tartja Ewan gyerekei fényképét, milyen zenéket hallgat, hogyan ugrik bele pucéran egy hegyi patakba, vagy hogy frusztráltságában épp üvölt vagy zokog-e bele a bukósisakjába. Ugyanakkor olyan égető kérdések is szóba kerülnek, mint hogy mennyire idegesítő dolog szupersztárnak lenni. "Színész vagyok, családapa és motorozom. Ennyi az életem, ezen kívül semmi mást nem csinálok" - mondta McGregor Baz Luhrman rendezőnek a Moulin Rouge forgatásán, és olvasható a könyvben is.

Hatrészes dokumentumfilm kiegészítése

Az Angliában már bestsellerként reklámozott könyv persze csak kiegészítő termék a hatrészes tévés dokumentumfilm mellé, melynek sugárzásához Amerikában például csak nagy nehézségek árán találtak televíziós partnert. A két színész egyébként néhány héttel ezelőtt bejelentette: 2007-re újabb motoros túrát terveznek, a cél ezúttal Fokváros.

Ewan McGregor és Charley Boorman: A hosszabb úton - Árnyékunk nyomában a Föld körül
Konkrét Könyvek, 2005