Merényletet kíséreltek meg Faludy György ellen

Gyalázat, szégyen, pofátlanság határa, kinek áll érdekében, időviharba kerültem-e - ezek az első és aztán a folyamatos benyomások, amik egy épeszű embert érhettek Faludy György 95. születésnapján, a Nemzeti Színházban. Ilyen születésnapja itt nem volt senkinek, amióta feloszlott a Munkásőrség Központi Énekkara. Tanulság: az ember válogassa meg a barátait, különben azok öregkorára hülyét csinálnak belőle.

Félelem és rettegés

Tulajdonképp már a színházi előadássá tett nyilvános születésnap is elég fura dolog. Az úgy szokott hangzani, hogy mondjuk "Száz éve született József Attila". Ez meg mintha azt üzenné: kilencvenöt éve született Faludy György - és még él! Mélyen tisztelt publikum, itt látható a Nagyon Öreg Költő!

A főkolompos Jordán Tamás és Farkasházy Tivadar, a műsoros est házigazdái. Ők például mindketten méltó megemlékezésnek találták, ha előadnak néhány előre megírt antalimrés-nyomasekbobós dialógot. De úgy ráadásul, hogy szép fekete mappából olvassák fel a frappáns poénokat, mert megtanulni a szöveget, az azért mégiscsak túlzás egy szülinap miatt. Így tett a többi színész is a Faludy-versekkel, tisztelet a néhány kivételnek. De nem is ez a súlyos, hanem hogy a tizenvalahányezer Faludy-versből tapintatosan beválogattak egy szép krizantémcsokorra (koszorúra!) valót a haláltémájúakból. Hogy meg ne feledkezzen róla az ünnepelt. De nem, bazmeg, még ennél is van durvább: az a korpulens ember, aki gitárkísérettel énekelte el a Haláltánc-balladát - jó hosszú és csupa halál -, anélkül, hogy korábban akár a gitárral, akár a hangjával megismerkedett volna. Szóval egy totál fals rikácsolást tessék elképzelni, meg síró húrokat, olyat, amin a Megasztár selejtezőjén olyan jókat kacagunk. A közönség szerencsére jólnevelt - soraiban frakcióvezető, pártelnök, tábornok -, és megtapsolja illendően. Hogy eljöjjön legközelebb is.

Hát kifütyülni mégse lehet az előadót egy 95. születésnapon. De ilyen előadót színpadra küldeni se lehessen. Így még nem gyalázták meg Faludyt. Lang Györgyi legalább csak abba sült bele, hogy felolvassa egy versét. Az egyszerűen csak nem sikerült. Rossz, csúnya betűk.

Az egyetlen értékelhető produkció, sőt talán az egyetlen ember, aki megértett valamit Faludyból, az Hobo. Igen, ez egy olyan rendezvény volt, ahol Hobo az Út, az Igazság és az Élet.

Diplomácia, villamos, szék

Eljött a kanadai nagykövet is, bár Farkasházy csak mint "a kanadai nagykövetség munkatársát" konferálja fel. Végül is elég ennyi, ki a fene tud kiigazodni a diplomáciában. Kapott maga mellé tolmácsot is, aki viszont jól kivehetően elfelejtette már a nyelvet, és inkább kitalálni igyekszik, miről beszélhet a nagykövet asszony. Diszkrét sugdolózás a nézőtéren az angolul értők között.

Aztán volt még olyan is - ezek tényleg meg akarják ölni Faludyt! -, hogy egyszer csak bejön egy nő, és se szó, se beszéd, Kurtág-dalokat kezd énekelni. Aki nem tudná: Kurtág György dalai légköri zavarok és szűk ívben forduló villamoskocsik zajaiból állnak össze, ezért is vált obligáttá a születésnapokon a Happy Birthday, és nem a József Attila-töredékek. Erről csak annyi maradt a jegyzeteimben, hogy "Kill me. Now." Mikrohullámokat nem ér komponálni, mert kisüti az agyat, és elpusztul a közönség. Az csak egy régi tévedés, hogy az a művészet, amit senki se bír ki.

Faludy György az egész műsort felesége oldalán vészelte át, egy távirányított, motoros jégtáblára erősített karosszékében. Csak tizenöt percre gurult fel a színpadra, ahol Farkasházy Tivadar készített vele igazi baráti interjút. Rohadtul átsütött rajta a felkészültség, meg hogy Tivadarnak tényleg fontos az ő barátja. Így hangzott a jó Teddy kérdése:

"Ma autómentes nap volt, úgyhogy én mondok egy közlekedési eszközt, és te jössz. Mi jut eszedbe a villamosról?"

Faludynak szerencsére eszébe jut valami még a villamosról is, el is mond egy kedves kis anekdotát pár percben. Farkasházy nem használja ki a gondolkodási időt, következő kérdése: "Vonat?" A költő lefagy. A merénylőnek majdnem sikerült leállítani az agyát.

Téves hazatérés

Szarnak ezek Faludyra, azt gyanítom. Egy nap gondolkodást nem tettek ebbe a műsorba. De ez legyen Faludy György szomorúsága. Ezek a barátai. Kilencvenöt évesen sajnos már azokat sem válogathatja meg az ember. Szerencsére lecsapott az instant karma, mivel ezt a hetedhét országra szóló csődöt, ezt az orbitális égést nyilvánosan követték el. Ott volt mindenki, aki számít, és biztos vagyok benne, hogy nem erre számítottak a Nemzeti Színház igazgatójától. Ott volt a Pártelnök, és látta, hogy a haladó értelmiség tehetségtelen, érzéketlen lusta disznók gyülekezete. Hogy nem is olyan ciki a párducnadrágos rocker. Hogy ezek kóklerek.

A haladó értelmiség porig égette magát tiszteletadás címén a Nemzeti Színházban, amin ez a csapat igen rosszmájúan, de nem ok nélkül viccelődött még pár éve. De most mégis inkább ide szervezik az emelkedett műsoros estjüket, mint az időközben mellérakodott, tényleg homlokegyenest ellenkező felfogást tükröző Művészetek Palotájába. Két külön világkép, valóban. Az egyik giccses és hazug, a másik nem giccses, és cementgyárnak is undorító lenne. Akkor meg már inkább a hazug giccs, ugye?

Hát éljen a 95 éves Faludy György. A költő egyébként 1988-ban tért haza, mert azt hitte, az ilyen ünnepségek politikai és szakmai okai megszűntek. Énszerintem lassan kezdhet megint csomagolni.