Miklós
-7 °C
4 °C

Időgyárlátogatás

2003.07.09. 18:29
A nyugati civilizáció egy jellegzetes vonása, hogy szereti, ha működnek a dolgok, ezért ádáz harcot folytat az időért. James Gleick ismeretterjesztő könyve lerántja a leplet, hogy miként működtet a pakkosztástól a síkfutásig mindent az általunk ismert idő.

"Fogy az idő
Kínai kutatók szerint
néhány éven belül elfogyhat
a Föld időtartaléka."
ujcimlap.index.hu

James Gleick a népszerű ismeretterjesztő könyvek íróinak titkos földalatti szektája mérsékelt-magabiztos szárnyának képviselője. Munkáiban kimutatható az az ellentmondást nem tűrő korszerűségi törekvés, amiért a magyarság nagyon kedveli az angolszász ismeretterjesztő könyvírást. Gleick jelentős bestseller alapművei a gyerekprofesszorok kedvenc esti meséi. Aki találkozott káoszról írott könyvével (James Gleick: Káosz - Egy új tudomány születése), az tudja mire számítson, amikor a boltban legújabb kötetére rányújtja kezé: egy friss és forró tudományos adatsüteményre.

Gleick ezúttal arról írt, hogy mit teszünk mi nyugatiak az idővel.

Lassú béke

A középkori Kínában az idő a feudális hatalom monopóliuma volt. A harmadik világban, ahogyan pár évszázada Európában is, az idő egy népies metafora, az emberek szakítják, mint banánt a fáról.

A nyugati civilizáció számára az idő pénz és ugyanaz történik vele, mint a pénzzel: elfogy, megtakarítják, elvesztegetik. Az idő legalább annyira irányítja a világot, mint a pénz. Mindennek a tetejébe az időt közüzemi jelleggel szolgáltatják benga atomórákkal felszerelt központok.

Idő nem volt ám mindig. Az idő az idők során fejlődött ki. A karórát 1904-ben találták fel. A jelenleg ismert másodpercet például 1955-ben állították be, addig a nap hosszából osztásos módszerrel kiszámított változékony egység volt, egyfajta érdekesség, az idő után érdeklődő mániákus szubkultúra számára.

Az idő jelenleg legnépszerűbb vállfaját, a valós időt például csak a hatvanas évek során találták fel. A valós idejű információáramlásnak harci jelentősége van: lehetővé teszi például, hogy pontosan végződjenek a háborúk, szemben a korai történelmi példákkal, amikor a békeszerződés kéthetes hajóútja alatt még ezerszámra loccsantották egymás agyát a katonák.

Exponenciális extázis

A sebesség egyfajta extázis, amelybe a technikai forradalom hozta az emberiséget, idézi Gleick Milan Kunderát. A pontosságért es a hatékonyságért folytatott mindennapos harcban, ebben az extázisban rugdosák az emberek a liftajtót, esnek egymásnak az autópályákon. Ezt az extázist az exponenciális gyorsulás okozza, amelyben pillanat kopásálló smaragddá fagy; a Bulova Accutron egy végső technikai diadal, amelyet szinte azonnal eltöröl az olcsó kvarcórák áradata; a régi sci-fi sorozatban szivaroznak az űrhajósok.

Gleick szétszedi az időt, mint a zsebórát, amelynek eredménye egy kellemesen lefordított, érdekfeszítő és vennivaló könyv, amely mindössze négy éves késéssel fogyaszthat el a közönség. Két hüvelyk felfelé a nyár ismeretterjesztő kiadványának, amely kötelező darab.

James Gleick: Gyorsabban
Göncöl Kiadó
342 oldal, 2490 forint