Vera Sander |
A szünet után sokkal konkrétabb problémával szembesülünk: hogy milyen nehéz is a szentek élete. Mert hát, végül is, a szentek is csak emberek! Ők is csak mulatni, játszani, ne adj´isten szeretkezni vágynak - miközben ,,hivatásuk" szerint zsolozsmázniuk kell és példát mutatniuk. A mediterrán körmenetek fúvószenéjére (a koreográfus portugál!) Vera és Panja, a két feltehetõen becsípett szent, minduntalan kiesik áhitatos szerepébõl. A meglehetõsen direkt pantomim, a groteszk mozdulatok meg az ütemes muzsika hatására vidám paródiaként jelenik meg az egyébként húsbavágó ellentmondás: elvárások és normák, versus ösztönök.
A két táncosnõ estje az emberi élet alapvetõ problémáit feszegeti szokatlan, sokszor abszurd formában. Ez nem tánc, a harmónikus mozgás hagyományos értelemében, inkább a tudatalatti, illetve a társadalmi szerepek megjelenítése a test mozdulataiban. Extatikus, vad vagy éppen görcsös. Ahogy lelkünk mélyén mindannyian tombolunk miközben jólnevelt vigyázzban állunk. Persze ezt látni kissé sokkoló ...