Natália
-3 °C
7 °C

Akar-e Ön agyi implantátumot, avagy nem?

2005.11.25. 18:00
Szőrősödő mellkas, eccerű emberek, bravúros magenta. Most megkísértjük a lehetetlent és szerkesztőségi fotósunk London-albumát hajítjuk a Szerkesztőségi Górcső alá.
Essek gyorsan túl a kötelező dadogáson: látszatraigennnnehézdolgomvvvvanmerthogy egykkkkollégámkkkkkönyvérőlírok rrrrrecenziót. De mégsem reménytelen a helyzet, merthogy Ön egy-két kattintással - itt, itt vagy itt - kényelmesen ellenőrizheti, hogy Barakonyi fotós tényleg a szakma ifjú mestere-e, avagy kókler.

Szóval új London-könyv jelent meg, méghozzá a város másik arca-alfajból. Vagyis az album nem a népszerű világváros elhalászbástyásodott arcait mutatja meg, hanem azokat, ahol az igazi helyi élet folyik, ami London esetében a szó minden értelmében színes.

Respekt Gerhes

A csinos, de visszafogott borító mögött az utóbbi idők legszebb, leggusztusosabb, vizuálisan legjobban megtervezett kötete lakik. Képzeletbeli süvegünket háromszor a lebegőbe dobtuk, majd a földig hajtottuk Gerhes Gábor tiszteletére. Így kéne ezt csinálni: semmi spéci grafikus trükk, agyonfilterezés, szemkifolyatás, van viszont egyszerűség, ízlés, néhány jól megválasztott betűtípus és segédszín, ami földöntúli élvezet a szemnek. Gerhesnek még az a bravúr is sikerül, hogy a méltán rettegett T-magenta színt törés nélkül bele tudja illeszteni az egészbe. Szóval a könyv akár angol is lehetne. A termék így vállalható karácsonyi ajándék is lehet középközeli családtagoknak.

A szövegekért Tóth Vali felel, aki - hogy is fogalmazzunk - nem ódzkodik a jól fejlett, már szőrösödő mellkasú közhelyek használatától. Viszont gördülékenyen mesél, vagyis inkább csacsog, ami pompásan beleillik a kötet koncepciójába, ráadásul jól ismeri Londont, hiszen a Rádió és a BBC tudósítójaként időtlen idők óta ott él. A slágfertig mesélés nagy előnye, hogy az olvasó nem akad fent a részleteken.

Akar-e Ön agyi implantátumot, avagy nem?

Barakonyi Szabolcs fotóinak kábé az lehet a jelszavuk, hogy "egyszerű emberek egyszerű helyzetekben" és az Index fotóriportere következetesen végig is viszi ezt a programot. A képek olyanok, mintha a várva várt agyi implantátum behelyezése után mi magunk járkálnánk a város különféle zugaiban, néznénk erre-arra és néha megnyomnánk a halántékunkon található kis piros gombot. Mivel ez az egész jól hangzik, de nagyon fájdalmas lehet és a fodrásznál is állandóan magyarázkodni kéne, sokkal jobban járunk, ha magunk helyett odaküldjük Barakonyi fotóst, forgassa ő a fejét.

Az én két kedvenc képem a Jézus irányába mutató, álszakállgyanús muszlim fickó, meg a mellére akasztott táblán keresztény ateizmust hirdető szemüveges vallásalapító. A harmadik a gyerekfocis. A legbájosabb a búcsúfotó, amin a két szerző fejét a néző önkéntelenül is a London Eye óriáskerék üvegbuborék-kapszuláihoz hasonlítja.

Kellemes csacsogást a kortárs fotográfia szerelmeseinek!

A könyvet itt megveheti!