Önkannibalizmus a lakomán

Rendhagyó életutat járt be Frenák Pál, amelynek a lenyomatai minden egyes előadásában tapinthatók. Süketnéma szüleivel élt hét éves koráig, majd a következő hét évet intézetben töltötte. A kifejezés, kapcsolatteremtés lehetetlensége, valamint a süketnéma jelelés mint a kiforrott frenáki táncnyelv alapeleme bukkan fel darabjaiban. A koreográfus a '80-as évek közepén került Párizsba, ahol először klasszikus, majd kortárs táncot tanult, 1989-ben pedig megalapította első társulatát Franciaországban, a Frenák Pál Compagnie-t.

Embertelen-emberek

A Trafóban most bemutatott darab, a Festen apokaliptikus vagy még inkább lynch-i rémlátomás, önmagukba zárt, bábszerű lényekkel, egy állandóan változó, kiszámíthatatlan térben. A darab elkülöníthető karakterekkel dolgozik, női és férfi figurákkal, melyek nehezen értelmezhetőek tudatosan, inkább érzékelhető karakterek. Már az előadás intrója a tűréshatárt feszítően sokkoló. Az előadás során a színpadon megjelenő kitörő agresszió, melyet időnként a szereplők üres, kataton - többnyire önkielégítésben tetőző - várakozása vált fel, egy félrenézősebb percet sem ad a nézőnek.

A közönség itt egyébként is résztvevő. Ezért tud erősebb élményt adni Frenák kísérleti színháza bármilyen filmnél, színdarabnál. Nincs annál tudatalattiba vágóbb effekt, mint mikor egy bábszerű lény minden emberitől megfosztva, tőled másfél méterre fetreng, amire lehetőséget ad a Trafó színpadot érő, szűkös nézőtere. Vagy mikor valaki a széksorok előtt, a nézők tekintetét keresve meztelenre vetkőzik, miközben a Francois Donato által kreált gyilkos zene édeskés slágerbe fordul. ( A darab végén felcsendülő "Are You Lonely Tonight" pedig egyszerre egy rúgás a néző gyomorszájába, és egy simogatás a buksira. ) A darab végén egyes nézőknek is részt kell venniük a játékban, de mivel a Festen mindenkinek át kell élnie, ennél többet ne mondjunk erről.

A darab címe magyarul Lakoma, ám a szereplők leginkább önmagukat fogyasztják. Frenák koreográfiáira jellemző módon nemcsak síkban, hanem a levegőben is megjelennek a táncosok, egészen a zsinórpadlásig. Mint a társulat tagja, Zambrzycki Ádám elmondta, aki az előadás nagy részét két kampón lelógatva táncolta végig, Frenák Pál már tíz éve használ függesztett szereplőket, hogy a kompozíció az egész teret betöltse. Ádámot arról is kérdeztem, hogyan zajlott a darab próbája, hogyan alakították ki a darab menetét, a karaktereket.

Elmondta, hogy Frenák Pál először a lakoma koncepcióját osztotta meg a társulattal, és oscenográfiai elképzeléseit, a tér közepére helyezett asztalt. A karaktereket mindenki maga alakította ki magának a másfél-két hónapos próba folyamán. A még felmerülő karakterötletekre külsősöket kerestek, így került a darabba például Molnár Péter fotómodell. De ahogy a darab címe, úgy a karakterek is szabadon hagyják az értelmezést, csak elindítják a befogadóban az asszociációt. A szereplő is szabadon játszhat a figura keretében, nincsen minden mozdulat megtervezve, a koreográfia jelentős részében improvizálnak a táncosok.

Hogy mennyire kimerítő pszichésen egy ennyire embertelen-ember alatti figurát eljátszani, Zambrzycki Ádám szerint az a válasz, hogy ugyan kimerítő, de egyben feltöltekezés is, mivel a szereplők és a közönség közt a darab során kialakul egy kapcsolat, amiből ők mindig "nyernek" valamit az este végére.

A Festen (Lakoma) szeptember 26-tól 29-ig, és a Budapesti Őszi Fesztivál keretében november 4-én látható a Trafóban. Októberben a Festen Franciaországban vendégszerepel, és Andrew Princz menedzser elmondása szerint többek közt Japánban, Kanadában, és Portugáliában tervezik a darabbal képviselni a hazai kortárs táncot.