Melinda, Vivien
2 °C
8 °C

Potenciális gyilkos a könyvpiacon

2005.07.20. 12:05
Felelős-e a kiadó, ha olyan hülyeségeket nyomtat ki, hogy abba egy olvasó mondjuk belehal? A kérdés azért merült fel, mert az Élet és Irodalom egy olyan gombahatározóról írt ismertetőt, ami akár a pusztulásba is küldheti a leírtak alapján táplálkozó olvasót. Kiderítettük, hogy nem eszik olyan forrón a taplót, a veszélyes kiadvány pedig igazából több éves, csak még mindig kísért a piacon.
Ami életveszélyessé teszi, az a fotók közé kevert korabeli képanyag. Cserey idejében ugyanis egyes gombákat még ehetőnek tartottak, melyekről azóta tudjuk, hogy súlyosan mérgezők. Így a könyv XVI. tábláján látható rajz szövege így hangzik: "Papsika (Gyromitra esculenta) (ehető)". A (_) mérges gombák közül a papsapkagombák a legveszélyesebbek közé tartoznak, 6-12 hónap elteltével jelentkező súlyos máj- és vesekárosodást okoznak, ami az esetek egy részében a beteg halálához vezet. A 45. oldalon pedig Egy csiperke termőteste a fejlődés különböző fokain aláírás felett a gyilkos galóca rajza látható. Ezt Bodor Béla író írta az ÉS-ben Cserey Adolf Gombaismertető kézikönyvéről, amit a cikk szerint idén jelentetett meg a Könyvmíves kiadó.

Az életveszélyes hibák oka az, hogy a kötet - bár ezt sehol sem jelölik rajta - egy a XIX. század végén és a XX. század első éveiben többször is kiadott klasszikus munka gányolt reprintje, és akkoriban még több veszélyes fajtáról azt hitték, hogy simán ehető. Plusz elrontották a képaláírásokat is.

Kegyetlen puding

Tényleg, mi van, ha kiadok egy szakácskönyvet, csak a tofupuding receptje helyére a plasztikbombáét hekkelem, aztán felrobban pár tucat háziasszony és metroszexuális férfi? - tettük fel magunknak a kérdést és nyomozásba kezdtünk.

Nem Bodor Béla volt az első, aki szóvá tette, hogy elavult reprintet nem illik jelzés nélkül piacra dobni. A Könyvmíves Kiadónál ugyanis elmondták nekünk: a kétezres évek elején bíróság kötelezte őket arra, hogy húzzanak figyelmeztető papírgyűrűt a boltokba kerülő példányokra. A gyűrűn be kellett vallaniuk, hogy ez bizony régi könyv, elavult tudományos állításokkal. Viszont ebből is következően nem 2005-ben adták ki, hanem 2000-ben vagy 2001-ben. (Az ilyen rablókiadásokra jellemző módon évszám nem szerepel a terméken.)

A nevét el nem áruló alkalmazott azt állította, hogy hálózatukban rég nem kapható a gombahatározó, így nem is érti, hogyan kerülhetett az éppen most az ÉS szerzőjének kezébe. Minket is érdekelt, megkérdeztük.

Bodor Béla elmesélte, hogy a Puskás Stadion környékén, egy utcai bódéban vette a könyvet, amin a Könyvmíves neve le volt ragasztva a Szalay Könyvek nevével. A 2005-ös évszámot pedig az ÉS szerkesztője tévedésből írta bele a recenzióba.

A kisújszállási székhelyű cégnél minden illetékes szabadságon volt, megint csak anonim beszélgetőpartnerünk annyit tudott megerősíteni, hogy tényleg átvették a gombahatározó terjesztését.

Polgári és büntető

Egyre kínzóbb volt a kérdés: felelős-e valamelyik kiadó, ha meghal valaki. Megkérdeztük két jogászt. Egyes számú ügyvédünk a következőt írta: Ha valaki e könyv alapján megeszik egy mérges gombát, akkor gondatlanságból elkövetett testi sértés, illetve emberölés is ráhúzható a kiadóra, vagy a szerkesztőre. Másik szakértőnk, szintén ügyvéd, árnyaltabban fogalmazott, bár a fő minősítéssel ő is egyetértett.

A kiadó szerinte alapvetően a polgári törvénykönyv kárfelelősségi szabályai szerint felelhet. Ahhoz, hogy a kiadónak ténylegesen kártérítést kelljen fizetnie, a következőket kéne bizonyítani.

1.) A kárt, ami lehet emberhalál vagy egészségkárosodás;
2.) A jogellenességet. Ennél meg kellene vizsgálni, hogy a kiadó köteles volt-e megvizsgálni minden egyes gomba esetén, hogy azok a tudomány mai állása szerint ehetőek, mérgezőek, esetleg nyersen mérgezőek-e. Szakértőnk szerint amúgy nem. Értelmezési kérdés az, hogy a kiadó megtett-e mindent, ami ebben a helyzetben elvárható - tette hozzá.
3.) Az ok-okozati összefüggést, vagyis azt, hogy az elején emlegetett "kár" a kiadó jogellenes tevékenysége miatt történt-e meg. Ezt szinte lehetetlen bizonyítani ebben az esetben, de például lehetne talán, ha tömegesen halnának vagy betegednének meg az emberek - vélekedett ügyvéd ismerősünk.

Ha a fentieket mind sikerül bebizonyítani, akkor is kármegosztás lenne várható. Ez azt jelenti, hogy a károsultnak is az elvárható gondossággal kell eljárnia: a gombát ellenőrzött helyen kell vásárolnia, ha maga szedi, be kell vizsgáltatnia. Ha nem teszi, jó esetben is risztelnie kell a megítélt összegen, már persze ha túlélte az egészet.Ha minden feltétel fennáll, egy esetleges bírósági eljárásban akár nem vagyoni kár is megítélhető - bíztatja szakértőnk a leendő áldozatokat.

Cink és bikkfa

A büntetőjogi felelősség kérdése még cinkesebb: a szóba jöhető tényállások: emberölés és testi sértés, mert speciálisan erre a helyzetre vonatkozó tényállás, hogy, hogy nem, nincs. Az említett bűnöket csak természetes személy követheti el, és az összefüggés bizonyítása itt is követelmény. Ráadásul itt az elkövetés nem lehet szándékos, csak gondatlan.

Mivel erre precedens sincs, nehéz elképzelni, hogyan folyna a nyomozás egy erre irányuló feljelentés esetén, de kevés eséllyel jutna vádemelési szakaszba. Fogyasztóvédelmi igények elképzelhetőek még - pontosított a végén emberünk, aki fiatal, de jogász, ezért ilyen bikkfanyelven érintkezik mindenkivel.

Akkor már csak az a kérdés marad, hogy hány példány forog a veszélyes kiadványból és rajtuk van-e a figyelmeztető papírgyűrű. Bodor Béla az ő példányát gyűrű nélkül vette, a Szalay Könyveknél pedig nem tudtak pontos felvilágosítást adni, mert a főnökök nyaralnak. Gyűrűre mindenestre nem emlékeztek. A kiadványt egy-két online boltban árusítják, a bookline.hu-n például ezer forintért.