A Gozsdu nem lesz turistalátványosság

Remekül mutatja a relativitásban rejlő erőt, hogy bár tavalyi, besurranós riportunkban még a szánkat húztuk a Gozsdu-udvar felújítása láttán, a megnyitott komplexumban bolyongva viszont már mosolyogtunk, mint Demszky Gábor a 4-es metróra. Igaz, ekkor már jártunk a Király utca túloldalának megaberuházásában, amely formáival azt a bátor üzenetet fogalmazta meg, hogy a belváros felvirágoztatása nem képzelhető el másként, mint hogy egy nagy aluljáróvá alakítjuk az egészet.

A nyomasztó Centrál Passzázshoz képest a Gozsdu barátságos, a városszövetbe többnyire illeszkedő, emberléptékű világ. Nem biztos, hogy felvennénk egy útikönyv belvárosi látványosságok című fejezetébe, de azért kitérőt sem tennénk külföldi ismerősünkkel, csak hogy megóvjuk a sokktól. Sőt, örömmel átsétálnánk vele az egymásból nyíló udvarok során, ha arról van szó. Igaz, a felújítással nemcsak a lepusztultság tűnt el, hanem az amúgy ezzel nem összefüggő óvárosi romantika is. Viszont továbbra is izgalmas élmény az udvarok és háztömbök váltakozása.

Klikkeljen

A házakban körülnézve pedig nyilvánvaló, hogy a beruházó Autóker igyekezett igényes munkát végezni. Az ajtók és ablakkeretek fából készültek, a korlát kovácsoltvas. Sajnos a stílusban passzoló lift árát már nem tudták volna érvényesíteni a négyzetméterárban, így a krómszínű, high-tech téglatest mellett döntöttek, gondolván, hogy a gazdagok szeretik a metálfényű dolgokat.

A belső terek sterilitását a lépcsőre fektetett vörös szőnyeggel igyekeztek oldani, az udvarokét pedig nyilván majd a boltok lazítják, amikből egyelőre még egy sincs. A nyári szezon idejére kitelepült terasz azonban még úgy is barátságosabbá tett két udvart, hogy a Gozsdu egyelőre szellembérház, a többszáz lakásból ugyanis alig néhányban laknak.

Nehezen elképzelhető azonban, hogy oldódik a Gozsdu-udvar két oldalára felhúzott, új építésű házak sterilitása. Legutóbb közepes minőségű lakóparkként definiáltuk ezeket a láthatóan költséghatékonysági szempontok alapján felhúzott épületeket, és ezt a véleményünket csak megerősítette, hogy benn is jártunk. A Holló utcai, régi tömbből átlépve a vele egybeépített új szárnyba szinte fizikailag is érzékelhető a különbség. A magas, boltozatos régi kapualjból az új részbe érve ösztönösen behúztuk a nyakunkat, nehogy beverjük a fejünket a mennyezetbe. Talán a tervező ilyen asszociációja miatt lett a ház fogadótere olyan, mintha egy körzeti rendelő számára készítette volna.

Az épületek egyébként a parasztvakítás dizájnelemeit vonultatják fel: bauhausos ívek, eklektikus ornamentumok, kajütablakok és gyári nyílászárók keverednek.

Az új építés előnyei közt van a háromszintes mélygarázs, aminek ajtaja a környékbeliek szerint olyan hanggal nyílik, mint amikor páncélszekrényeket tologatnak a betonon. Előfordulhat persze, hogy éppen erről van szó, a Gozsdu ugyanis kiemelt négyzetméterárakkal dolgozik: a lakások 6-700 ezer forinttól, az üzlethelyiségek pedig e felett kezdődnek.

Érdekes módon minket éppen az újépítésű rész villanyozott fel leginkább, itt hozza létre ugyanis az Autóker a saját, mini Madách sétányát. A régi udvarok sorára merőlegesen, az újépítésű házak közt ugyanis egy másik passzázs is nyílik, amely összeköti a szomszédos Madách teret a Holló, majd a Kazinczy utcával. Ezzel a sétánnyal új erővonalak jelennek meg a környéken, életet kaphat a Madách tér, még ha szörnyű, posztmodern irodaépületek árnyékában kell is elhaladni.

A szabad áramlás egyelőre még nem indulhat, a Madách térre nyíló kijárót ugyanis csak jövő héten kedden nyitják meg. A Gozsdu-udvar Dob utcára nyíló fele pedig talán még fél évig zárva lesz az elhúzódó munkálatok miatt.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!