Mihály
10 °C
25 °C

Halálos tavasz

2000.05.10. 14:00
Kapcsolódó cikkek (1)
A szexualitás ébredésének, a felnőtté válás kezdetének időszaka az "ember-gyerek" számára az első és legmeghatározóbb szembesülés a társadalommal, a családdal, önmagával. Örök és mindig katasztrófával fenyegető konfliktushelyzet : éledező és mindent akaró vágyaink, ifjúságunk Titanicjának szükségképpen /?/ bele kell ütköznie a felnőttkor jéghegyébe.
Zsótér Sándor, a Wedekind-darab mostani rendezője a probléma időtlenségére építve a koreo- grafikus mozgáskompozíciókkal, a képi világ egész "költészetével" az "akkor" /XIX.sz. vége/ és a "most" valóságától egyaránt eltávolító, lenyűgözően izgalmas látványszínházat hozott létre.

A vadregényes tájra és játszótérre is emlékeztető díszletek (Ambrus Mária) között kapkodva-lihegve rohangálnak ide-oda az erotika örvényébe szédült tizenéves szereplők. Önmagukból és (bizony,bizony) ruháikból is kivetkőztető hiperaktivitásuk sokkolóan erőteljes fizikai jelenlétet teremt a színpadon. Nem funkciótlanul. A kamaszkor lázában égő fiatalok egymást, önmagukat, szexuális identitásukat és helyüket keresik a világban. A ruhák levetése pedig: megszabadulás a nyomasztó kötöttségektől, a "nem-szabadtól". Közben pedig állandóan imbolyog allattuk a színpadkép szimbolikus függőhídja: a gyermek- korból a felnőttkorba átvezető bizonytalan ösvény, ingadozó választóvonal élet és halál között.

Vajon lezuhannak? Vagy van más kiút is ebből a libidó-tornádóból, mint a halál? Nos, ez talán kiderül, ha megnézzük az előadást.