Gutenberg megőrült

Miért adna ki bárki is egy blogot könyvben? – tehetjük fel jogosan a kérdést, hiszen egy könyvben minden elveszik, ami a blogokra jellemző.

A papír uralma

Nem lehet bele hiperlinkeket rakni, a commentek beszúrása idétlenül nézne ki, és különben is a blogokban pont az a jó, hogy – általában – nem tudjuk, ki írja.

Most meg egyszer csak a nol.hu-n blogoló Hamarannából Vincze Zita lesz. A közel egy éven át napról napra várt bejegyzések ott sorakoznak egymás után a lapokon. Eltűnik az izgalom, hozzászólásainkat „törölték” és még pénzbe is kerül. Gutenberg megőrült. Vagy mégsem?

Aki kis hazánk szegényes behálózottsága miatt nyomtatott már ki a nagyinak vagy a gyerekekkel otthon ülő feleségnek cikket az internetről, vagy egyszerűen csak unta, hogy a főnöke minduntalan rányit és nem tudja rendesen elolvasni, hogy mit is ír Király doktor a közelgő háborúról, az sejtheti, hogy bizonyos esetekben mégis van még értelme a papírnak.

Kezdeti formatévesztés

És ez az az eset, amikor van. Hamaranna blogja ugyanis soha nem volt klasszikus énblog, nem tudtuk meg róla, hogy mit reggelizett aznap vagy kivel mulatta át az éjszakát és azt sem, hogy van a tengeri malaca.

Az India Gyógyszálló a szó azon értelmében sem volt napló, hogy Indiából küldte volna fel a webre az aktuális történeteket. Ez a blog utólag készült, az indiai utazásból már jócskán hazatérve, megemésztve az eseményeket, átszűrve az időn és a teren. Mondhatnánk azt is, eredetileg is könyvnek készült, csak még szerzője sem tudta.

De miről is van szó? Egy szerencsétlenül végződő nagy szerelem kárpótlásaként kapott utazásról,melynek olvasása kezdetén még mindenki azt hitte, hogy Hamaranna megtalálta a szerelmi csalódás ellenszerét. Irány India: határtalan napfény, filléres koktélok és drogok, bársonyos bőrű és szolgálatkész bennszülöttek.

Univerzális turista

Aztán lassan kiderült, hogy ez a blog jóval inkább egy külső és egy belső utazás története.

Kívülről egy európai lány kultúrsokkjánakának látszik, amikor szembesül az idegen szagokkal, az eltérő szokásokkal, az indiai társadalmat jellemző kettőséggel, a már-már bántó gazdagság mellett békében élő rettentő nyomorral, mely mellett a saját bajai eltörpülhetnének.

Belülről pedig a nagyon is önző ember kórképének, aki mindent elkövet, hogy orvosolja szerelmi bánatát, kényezteti és kényeztetteti magát. De hiába élvezi, hogy esti koktéljára kiadott dollárjaiból egy helyi család hetekig élhetne, hiába röhögi magát hülyére a candolimi fűárus cuccán és kiejtésén, hiába mártózik meg minden este a tengerben, a nőiségén ejtett sebek fájdalma és a másik kínzó hiánya csak nem múlik. Hamaranna hiába utazott a világ végére felejteni, saját magát, a problémáit nem hagyta otthon a szomszéd néninek, hogy locsolja meg minden nap.

A határtalan napfény és a vigasztalásul kapott pénzköteg mögül mindenhol kikacsint a lelkiismeret, a szembesülés, az önismeret elkerülhetetlensége és a harmincon túli jövő kétségei. Férfigyűlölet és spermabank vagy van még remény?

Kiderül az elmúlt évek legérdekesebb magyar női regényéből, Vincze Zita útikönyek pontosságával, fájóan őszintén és sok-sok humorral megírt papírblogjából.

Népszabadság Kiadó
192 oldal, 99 színes képpel
3290 Ft