Elhunyt Határ Győző

Határ Győzőt életének 93. évében, a londoni St. George's kórházban érte a halál hétfő délután - közölte az MTI-vel hétfőn este Abelovszky György londoni magyar főkonzul. Az író tíz nappal élte túl feleségét.

Határ Győző két hete még részt vett azon a nagyszabású megemlékezésen, amelyet Károly brit trónörökös hivatalában, a St. James's palotában rendeztek a trónörökös jelenlétében és fővédnökségével az 1956-os forradalom 50. évfordulója alkalmából. A magyar előadóművészeket felvonultató rendezvényen az idős író 56-os visszaemlékezéséből olvasott fel egy részletet angolul.

1956 fontos év Határ életében: ekkor találkozik későbbi feleségével, Prágai Piroskával, akivel az év végén együtt emigrálnak Nagy-Britanniába.

Határ Győző 1957-ben érkezett Angliába; az utóbbi évtizedekben a dél-londoni Wimbledonban élt és alkotott. Az író, mint a főkonzul elmondta, halála előtt kifejezte azon kívánságát, hogy londoni házának tulajdonjoga a magyar államra szálljon.

Határ Győző pályafutása

Határ Győző 1914. november 13-án született Gyomán (Hack Viktor néven). A harmincas években a Budapesti Műegyetemen tanult építészmérnöknek, amint azt a kontextus.hu írja róla. 1938-ban kapott diplomát az építészkaron. 1943-ban államellenes szervezkedés, összeesküvés vádjával letartóztatták, felségárulásért elítélték.

Egy év múlva a sátoraljaújhelyi börtönlázadás idején is jelen volt, amiért büntetőszázadba osztották be. Innen megszökött, és egy Wallenberg-mentőakciója nyomán kijelölt pesti védett házban bujkálva élte túl a világháborút.

A Műegyetem után a Zeneakadémián is tanult, többek között Kodály Zoltánnál. A hegedülés mellett és az építészkari diplomázás évében, 1938-ban írta első regényét, ám a Veszélyes fordulatszámot a hatóság elkobozta. 1949-ben kizárták az Írószövetségből. 1950-ben tiltott határátlépésért két és fél évet kapott, 1951-ig a szegedi Csillag börtönben raboskodik.

Emigráció

Miután 1956-ban Angliába emigrált, 1976-ig a BBC Magyar Osztályának munkatársa volt, 1960-85 között pedig a Szabad Európa Rádiónál is dolgozott. 25 évig tanított angol diplomatákat magyarra a brit külügyminisztérium megbízásából.

Könyveit 1981-től magánkiadásban, Londonban jelentette meg sorozatban. Emigrációja után először 1983-ban jelent meg írása Magyarországon, a régi Mozgó Világban.

A rendszerváltás utáni elismerések

1988-ban tért haza újra (más források szerint csak 1989-ben). Ezután rendszeresen feltűnik Magyarországon, de azért Angliában élt tovább.

1994-ben a Széchenyi Akadémia tagja lett. Kossuth-díjat is kapott a rendszerváltás után, 1991-ben. Ugyanebben az évben a Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Ékesített Csillagrendje kitüntetésben is részesült. 1994-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjét.

2001-ben a Magyar Művészeti Akadémia tagjává választották, ugyanebben az évben Márai Sándor-díjat kapott - ez azért is érdekes, mert 15 évesen, egyik első írását éppen Márainak küldte el Határ Győző. Ám Márai elutasította a tizenéves gyerek írását: "Később, máskor..." - üzente. Csak 1978-ban találkoztak személyesen, San Diegóban, mindketten emigrációban éltek ekkor már.

Határ Győzőt 1996-ban Quasimodo-díjjal tüntették ki. 2005-ben a Magyar Írószövetség örökös tagja lett. Felesége betegeskedése miatt egyre ritkábban látogatott Magyarországra az utóbbi időben. Prágai Piroska tíz nappal Határ Győző halála előtt hunyt el.

Határ irodalmi tevékenysége

Első versei polgárpukkasztó, játékosan erotikus darabok voltak - írja róla az MTI. 1943-ban Csodák országa hátsó Eurázsia című regényét is lefoglalták. (Őt magát államellenes összeesküvés miatt ítélték el ekkor.)

1945-től újra publikálhatott, ám 1949-ben kizárták az Írószövetségből. 1947-ben írta Heliáne című szatirikus regényét, amelyet az új, kommunista hatalom zúzatott be (néhány példány megmaradt). Verseskötete Liturgikon címmel jelent meg, ebből nem lett baja, de 1950-ben két és fél év börtönre ítélték tiltott határátlépés miatt. "Egész határ határvadász üldözte a Határt" - írta ezután magáról. Horthyék után Rákosiék is lecsukatták.

Szabadulása után építészmérnökként működött és angol, német, orosz, francia és spanyol nyelvből műfordított, bár e nyelvek nem mindegyikét bírta teljesen. Huxley, Határ és Márai - sorolta fel Keszi Imre a kártékony burzsoá irodalom képviselőit. Egy másik kommunista kultúrpolitikus, Király István "iránykritikában" ítélte el működését, ez egyenlő volt az elhallgattatással.

Minden műfajban alkotott

Majd minden műfajban alkotott, célja a műfaji határok elmosása volt. Színművei közül említendő a kilencrészes Golghelógi misztériumjáték (1976), mely filozófiai eszközökkel beszél a világban uralkodó sátánról és a "sánta korongolóvá degradálódott" istenről. A kétrészes Mangún parabolikus tragédia, mely bemutatja, hogy a zsarnok iránti feltétlen hűség hogy vezet el a kegyvesztettséghez és bukáshoz.

Számos kisebb jelenetet, rádiójátékot és mesejátékot, összesen vagy negyven színművet írt. Magyarországon három darabját mutatták be, 1987-ben a Patkánykirályt, 1989-ben a Jézus krisztus születését, 1992-ben az Elefántcsordát.

A Heliáne a swifti utazóregény és szatirikus, szürreális utópia hagyományát elevenítette fel, Az őrző könyve (1948) nagyívű történetfilozófiai parabola, melyben baloldali szimpátiáival szakít. Az 1953-as Anibelt itthon írta, de ez is Angliában jelent meg. A regénytrilógia vallomás a nőkhöz, de az ötvenes évek Magyarországának kíméletlen tablója is. A Köpönyeg sors (Juliánosz ifjúsága, 1985) ókori témájú, történelminek álcázott lélekrajzi regény, mely szabadon bánik a tényekkel.

A fontos ember (1989) szatirikus körkép az emigrációban élő magyarok kisszerű és nevetséges viszályairól, harcáról az érvényesülésért. Verseiben érvényesül leggazdagabban a magyar nyelv könnyed, bravúros kezelése. Határ Győző az avantgárd klasszikusa volt, könyvei nem könnyű olvasmányok, nem a tömegek szerzője - ezt a távirati iroda is fontosnak tartja hangsúlyozni.

Fontosabbnak tartotta filozófusi működését

Filozófiai munkásságát az irodalomnál fontosabbnak tartotta. Főleg történetfilozófiai és ismeretelméleti kérdéseket kutatott, e téren inkább konzervatív, bár ateista, világpolgár s individualista - írja róla az MTI.

Háza, a Hongriuscule évtizedek óta a magyar ösztöndíjasok zarándokhelye volt. Hatalmas életművét építészi, kormányszakértői és rádiós tevékenysége mellett alkotta.