Halász Péter szobra kérte, hogy lökjék a Dunába

Halász Péter körüli botrányok nem ültek el a színházi ember életében rendezett ravatalával, és a halála után tartott New York-i partival. A magyarországi búcsúbulin egy látogató ugyanis lefeszítette a talapzatáról, majd a Dunába dobta a mester tiszteletére készített szobrot.

A művész eleinte nyugodt volt, és csak akkor háborodott fel, amikor a tettes megkereste, hogy elmondja: Halász Péter akaratát teljesítette.

A vámpír eltűnése

A hétvégén, a Múzeumok Éjszakáján egy bulin emlékeztek meg a márciusban elhunyt Halász Péterről. A szombati rendezvény nem volt kegyeletsértés, Halász a konvencionális értelemben ugyanis nem vette komolyan saját halálát. A színész-rendező nem sokkal a halála előtt megrendezte ravatalát, amelyen egy koporsóból figyelte a gyászbeszédeket. Végrendelete szerint szerettei pedig egy New York-i bulin vehettek tőle búcsút. Magyar barátai szintén meg akartak emlékezni az utóbbi években már itt tevékenykedő színházi emberről, ezért hirdettek bulit az A38-ra, és ezért került a fedélzetre a mesterről készült szobor is.

Juristovszky Sosa, aki elmondása szerint barátjának és mesterének is tartotta Halászt, szintén a polgárpukkasztás jegyében dolgozott. Az életnagyságú, purhabból és gipszből készült alkotás egyik alakja Halászt ábrázolja, aki Nosferatuként áll egy nőalak mellett. A nő nyakán vérszívás nyomai, két luk látható, amelyekből víz fröcsköl, és így a szobor valójában szökőkútként is értelmezhető.

A díszlet- és jelmeztervezőként működő művész a buli másnapján vette észre, hogy a szobor eltűnt. A személyzettől tudta meg, hogy valaki hajnalban a Dunába dobta az alkotást. Bár Juristovszky megdöbbent, de elmondása szerint napirendre tért volna a vandalizmus felett, ha váratlanul nem keresi meg őt magyarázatával a tettes.

Nyomozásának híre ugyanis eljutott a műtárgyrongálóhoz, aki úgy érezte, bocsánatot kell kérnie, de el kell mondania azt is, hogy azért történt az eset, mert az alkotás nem volt méltó Halászhoz.

Pedig az eset nem ilyen egyszerű.

Én és Halász Péter

A szobrot egy képzőművész vetette a habokba, mégpedig azért, mert maga Halász Péter kérte erre, tudtuk meg az elkövetőtől.

"Nem volt világos, hogy az egy műalkotás. Úgy tűnt, hogy egy installáció, aminek a funkciója megszűnik a buli után" - mesélte a körülményeket a Képzőművészeti egyetemen grafikusként végzett Balla Zoltán.

"Már senki nem volt a hajón, reggel hat óra volt, és csak ketten álltunk a fedélzeten, én és Halász Péter" - vázolta az ihletett szituációt Balla. "A vendégek már elmentek, és éppen ő maradt itt, aki távozott közülünk. Megkérdeztem Halász Pétertől, hogy neki jó-e itt. Mondta, hogy nem. És akkor útjára engedtem."

Balla egy további, pszichológiai magyarázattal a művészet határmezsgyéjére irányította beszélgetésünket. "Ha egy műalkotás elérhető, akkor az emberek, alkotóvágytól hajtva hozzátesznek, vagy elvesznek belőle."

Mi lenne a véleménye, ha az ő egyik munkájával történne hasonló, váltunk egy pillanatra moralista nagymamává. Balla szerint nem a tett, hanem a szándék az, ami számít. "Ha valaki csak tönkre akarja tenni a munkám, elítélném. De ha továbbviszi a gondolatomat, beapplikálja a saját munkájába, akkor nincs semmi baj."

"Ahogy te beapplikáltad Halász Pétert a Dunába?" - igyekeztünk pontosítani a definíciót, mire Ballán váratlanul őszinteségi hullám csapott át. "Nem akarom felfújni a sztorit. Lássuk be azért, hogy mi történt, senki sem gondolhatja, hogy mindezt én, akkor végiggondoltam."

Képet a műalkotásról nem tudtunk mellékelni, mert a szobor kiállításának első napján megsemmisült. "Nem tudtam, hogy csak egy napom van arra, hogy lefotózzam" - mondta az Indexnek az alkotó.