Szia Oszama

2006.01.02. 10:35
Terrorista-e a hivatása szerint kísérleti pszichológus Chris Cleave vagy csak a véletlennek köszönhető, hogy épp aznap jelent meg a London lángokban című könyve, amikor felrobbantották a londoni metrót? Egy kísérleti pszichológusról bármit el tud képzelni az ember. De ki tudja előre, mit tenne, ha a családját egy vasárnap délután kinyírná az al-Kaida?

A főhősnő, aki az Arsenal új stadionja ellen intézett öngyilkos merényletben elveszti a férjét és a fiát, kétszázötven oldalas levelet ír Oszama bin Ladennek. A levél célja, hogy rettegett turbános megértse a fájdalmát, azoknak a reménytelen dühét, akik életben maradtak.

Kecskeszaros Kalasnyikov

Az East End-i, munkásosztálybeli nő szerint bin Laden mást sem csinál, mint ül egy kecskeszarszagú hegyen a Kalasnyikovjával, és kisfiú alakú bombatölcséreket tervezget.

A harminc körüli, melegítős, fish and chips-szagú nőt senki nem hibáztathatja ezért, ő az utca embere, akinek a világpolitikából csak Lady Di jutott. Levelén bin Laden jót röhögne, de az is lehet, hogy a züllött nyugat feletti felháborodásában újra odabaszna egy bombát.

Cleave regényének - minden szabályt felrúgóan meg nem nevezett - főhősnője ugyanis éppen a szeretőjével van, amikor a futballstadion lángba borul. Épp akkor élvez el, amikor az Arsenál labdája kíméletlenül a Chelsea hálója felé tart, és csak akkor jut eszébe a stadionban ülő 4 év 3 hónapos kisfia és tűzszerész férje, amikor a füstfelhő beborítja a képernyőt.

#alt#
Chris Cleave
Forrás: fantasticfiction.co.uk

Bűn és bűnhödés?

A London lángokban szereplői nem ártatlanok. A rendmániás családanya, a feszültség elől szerencsejátékokba menekülő férje, a szeretője, Jasper, a Sunday Telegraph társadalom rovatának kokainfüggő publicistája, Jasper barátnője, a konzumidióta Petra, de még Terence, a Scotland Yard beszari főfelügyelője sem bűntelen. Talán csak a kisfiú kivétel, aki Nyuszi úrral alszik, pontosabban aludt, amíg élt.

Hétköznapi emberek, hétköznapi bűnökkel. Az ezer feletti halálos áldozattal járó merénylet mindegyikük alól kirántja a mozgólépcsőt. Dühükben és félelmükben ábécérendbe rakják a betűtésztát, szeretkeznek vagy kényszeresen vásárolnak és hazudnak. Menteni próbálják a menthetőt. De nincs menekvés, mind belebolondulnak. Főleg abba, hogy London még felejteni sem hagyja őket.

A város fölött az áldozatok arcával díszített hőlégballonok úsznak, a Temzén hajózási, a városban kijárási tilalmat vezetnek be, az utcákon helikopterek reflektorai pásztáznak, az arab származásúakat pedig eltávolítják állásaikból. A főszereplőnő kedvenc nővérét is a kórházból, aki valamilyen "sztáni" és napfelkeltekor váliummal gyógyít. Allah Akbar.


A könyv borítója

Az idő szava

Félelem és rettegés, úgy ahogyan 7/7-én, a valódi merénylet és a könyv megjelenésének napján nem volt; pontosabban, látszólag nem volt. Az akkori magyarázat szerint London lakói az IRA alatt már megszokták a merényleteket.

Chris Cleave regénye korábban íródott, de valahogy sokkal hihetőbb, és nincs mit csodálkozni rajta, hogy a szociológiai megfigyeléseken túl egy kis összeesküvés-elmélettel is megbolondította. Nem akar más lenni, mintegy kortárs, életszagú regény a híres brit hidegvér mögött rejlő valódi és kicsinyes őrületről.

A pszichológus-szerző érdeme nemcsak a jól eltalált karakterekben rejlik, hanem abban is, ahogy szereplőihez híven leírásait, párbeszédeit ponyvának álcázza. Pedig nem az, sokkal inkább egy szépirodalmi-jellegű lélektani regény az új idők új szaváról.

Kár, hogy erre a magyar kiadó - sem a borító tervezésekor, sem a fordításkor - nem figyelt.

Partvonal Könyvkiadó, 2005
250 oldal, 2499 Ft