További Klassz cikkek
És közben el kell hagynunk a színházat, így aztán néha már én is arra gondolok, hogy Szeged egy "bűnös város", hogy megengedi ezt. De nem szabad Szegedet szidni, egyszerűen annyi történt, hogy érkezett egy új igazgató, aki anélkül, hogy szakmailag bármit is letett volna az asztalra, azt képzeli, hogy ő a színház, ő diktálhatja még a mi munkafeltételeinket is. Azt, hogy tizenhárom éves munka után úgy beszélnek velem, mint a színházon kívül eső emberrel, nagyon nehéz elviselni. Szeged önkormányzata, annak ellenére, hogy az eddigi támogatásunkat majdnem a felére csökkentette, azzal a kikötéssel élt, hogy azonos létszámmal és azonos művészi színvonalon vagyunk kötelesek teljesíteni. Egészen abszurd példák is előfordulnak, az egyik, hogy fizessek terembért a saját balett-termünkért, ahol több, mint egy évtizede dolgozom. Nyilván, ha egy ideig még feszítik a húrt, ott fogom hagyni a várost.
Mi lesz a társulat sorsa?
Milyen megoldást találtatok ebben a helyzetben? Helyváltoztatás, szublimáció, stb...?
Fotó - Varga Gábor