Búcsú Kaszás Attilától

A nyilvános búcsúszertartásra még a Felvidékről is érkeztek, több százan hoztak virágot. A család kérte, mindenki csak egy szálat hozzon, de voltak csokrok is. A temetést a család a nagyközönség kizárásával tartja szűk körben, helyét és időpontját nem hozták nyilvánosságra.

A Nemzeti Színház parkjában délután négykor kezdődött a szertartás.

Kaszás Attila hamvai.

A Felvidék gyászol. Tóth Tibor, a komáromi Jókai Színház igazgatója a felvidéki magyarok, Kaszás rokonai és iskolatársai nevében búcsúzott a színésztől. "Kaszás Attila a miénk" – mondta. "Kaszás Attila a miénk volt."

A színész tiszteletére még a szél is felerősödött.

Lukács Sándor, a Vígszínház társulatának nevében búcsúzott. "Te tudtad Tádé, hogy gagyi világban is csak nemesként érdemes élni" – emlékezett a színészre.

A temetésen nem volt, aki kibírta volna sírás nélkül.

"Úszom az égen aranycsónakon" – szavalta Jordán Tamás, a Nemzeti főigazgatója beszédében. "Drága Attila, nyugodj békében!"

Mindenki szomorú a Nemzeti Színház installációja előtt.

A legszívszaggatóbb beszédet Szarvas József, Kaszás barátja és kollégája tartotta. "Attilám, szevasz! Mikor a kisgyerek megszületik, mindenki nevet, de a gyerek sír. Mikor valaki meghal, mindenki sír, csak a halott nevet" – kezdte. "Nagyon hiányzol, te nyílt tekintetű, haragos, dühös férfi! Ha tudnád, milyen űr támadt utánad!"

A szertartáson megjelent az összes neves magyar színész.

Rudolf Péter szerint Kaszás egy nemes, kristálytiszta lelkületű ember volt egy törtető, sunyi, romlott világban, és kuriózum volt abban a tekintetben, hogy kizárólag tehetségének köszönhette, amit elért. "Az az ér bármikor megpattanhatott volna, mondták az orvosok, de a sors kivárta, hogy megszülessen a fia, aki tovább szereti majd azt, akit ő szeretett" – búcsúzott barátjától.

Kaszás nélkül már a Nemzeti sem lesz ugyanaz.

Várszegi Asztrik püspök megszentelte a hamvakat. "Látjátok, feleim, szemetekkel, mik vagyunk. Íme por és hamu vagyunk."