Vilma
-8 °C
3 °C

Hülye kérdésre hülye válasz

2001.07.03. 13:39
A botránygyanús díjazás a zsűri kompetenciájának kérdését veti fel. Mintha a szombathelyi táncversenyen akarták volna kiválasztani a legjobbat a parketten lambadázó, keringőző és headbangelő indulók közül.
Fotó: Farkas László
A képtemetéssel lezárult a reklámszlogenekkel ("Az utolsó KATTintás", "Csináljon egy képet, egymilliót érhet", stb.) és óriásplakátokkal turbózott KATT fotópályázat. A képek június 29-én ideiglenesen elhantoltattak, hogy 99 év múlva élő utódaink is "képben legyenek" afelől, milyennek láttuk az ezredfordulót és a 2001-es szilvesztert. Az ötlet jó, az ember kommunikáljon a jövővel, én például a naplómat dugtam el a pincében hasonló okból, kilenc éves koromban.

A zsűri azonban a kommunikálni vágyók nagy száma ellenére sem lelkendezett. A profi kategóriában indulóknak például nem osztottak első és második díjat, a bronzot viszont rögtön hárman is megkapták. A Fotóamatőr és Civil-családi mezőnyben indulóknál mindhárom díj kiosztásra került, az értékelt fotókat összevetve viszont nehezen mondható meg, hogy a többi ellenében miért pont arra a háromra esett a választás. Vajon ennyire bénák lennének amatőr és profi fotósaink, vagy egy csapatnyi dilettánsra bízták az értékelést?

A díjazás kényszere

Fotó: Tabajdi Rita
Egyik sem. Sok jó képet is láthattunk, a zsűri pedig inkább zavarodott volt, mint dilettáns. A KATT ugyanis továbblépett a fahasábok közé rejtett napló öncélú gesztusánál. A Geszti Péter nevével fémjelzett ARC formáció megmarketingelte az ötletet: ne csak üzengessünk a jövőnek. Üzenetünk legyen egyúttal verseny tárgya is, lehetővé téve így neves zsűri, díjak és persze rengeteg támogató bevonását. Az ARC csapat tagjai nem hiába elismert bokszolói a reklám arénának. Fotópályázat ilyen ismertséggel Magyarországon még nem folyt, ez pedig még a vízcsapból is.

A felhajtással viszont éppen alapgondolatában sérült meg a koncepció. A KATT meghirdetett célja ugyanis hazánk "képi keresztmetszetének" megalkotása volt. Ebbe a dokumentálásra ösztönző elgondolásba, feltehetőleg marketing okokból, belekeveredett a rangsorolás kényszere.

Az emberek a meghirdetett szubjektív és spontán reflexiók igényével kattintották el gépeiket, felvázolva számunkra az ország egy napjának vizuális lenyomatát. A zsűrinek viszont arról kellett ítélkeznie, hogy a Réka bútorcsalád keretei közt zajló pezsgőbontás, vagy egy ráncos öreg arcról készült fekete-fehér fotó e a jobb. Ezt a dolgot hívják két pályán focizásnak. Persze, hogy ideges volt a zsűri.

Mi a véleményed az Univerzumról?

Fotó: Gál Tibor
Könnyen elképzelhető, hogy a díjazás a játék kihagyhatatlan eleme volt. Nincs ezzel semmi baj, pénz nélkül kiállítást, pályázatot sem lehet szervezni. Jó azonban nem elfelejteni, hogy a rangsoroláshoz először is nem kiosztható nyeremények, hanem értelmes szempontok kellenek. Olyan jól megválasztott tematika, ami közös alapra állítva az alkotókat, segít műveik összehasonlításában.

A "Küldj egy képet az ezredforduló vagy a szilveszter témakörében" felkiáltású pályázat semmit mondásában legfeljebb a "Mondd el a véleményed az Univerzumról" cíművel múlható felül. Szilveszter kapcsán ugyanis bármiről beszélhetünk. Akinek eddig nem tűnt volna fel, a gép keresőjén át nézve biztos rádöbbent, hogy december 31-e csupán a bulik meg a részegek számában különbözik egy átlagos naptól, és mindez igaz az ezerévenként megrendezésre kerülő szilveszterek esetében is.

Az ezredforduló magas labdáját egy Geszti formátumú figura nyilván nem hagyja pattogni holmi bírálati szempontok miatt. A szűkebb témaválasztás ráadásul kevesebb pályázót is jelentett volna, a szervezők viszont nem akartak lemondani a tömegekről. Így hát lett a KATT-ból az, amit láttunk: a dokumentálás, a jövő felé kommunikálás önzetlen gesztusának, és a versenyszféra logikájának elegye. Értelmezhetetlen képtömeg.

A piszkos munka

Fotó: Kiss Ferenc
A piszkos munka maradt tehát a zsűrire. Érvényes szempontok nélkül olyan helyzetben kellett dönteniük, mintha a szombathelyi táncversenyen akarnák kiválasztania a legjobbat, a parketten lambadázó, keringőző és headbangelő indulók közül.

A zsűri tagjainak, lévén, hogy a szellemeskedéstől eltérő területeken nevet szerzett, mértékadó személyekről van szó, nem volt létkérdés elvállalni a felkérést. Ha viszont bohóságból, heccből vagy rutinból mégis belementek a játékba, ne dohogjanak, hogy képtelenek ebben a zagyvaságban tisztán látni. Ahogy Gyuri bácsi, telekszomszédunk mondta ugyanis: hülye kérdésre csak hülye válasz adható. Legközelebb dőljenek tehát hátra a tisztelt bírák, bökjenek rá egy képre, bármelyikre, ami tetszik, és adjanak rá díjat! Fontolják meg, a legközelebb ugyanis nem várat sokat magára.