Vérszegény képregények

A szuperhősök még mindig fehérek, és persze igazi férfiak a maguk alsónadrágos, köpenyes módján, tisztelet a kivételnek. "Miért van az, hogy az idegen lények sokszínűségét képesek vagyunk tolerálni, viszont ugyanez az embereknél már nem megy?" - adott hangot véleményének Kim De Vries, a Massachusetts Institute of Technology előadója, aki azt kutatja, hogy vajon miért van olyan kevés ázsiai karakter a képregényekben.

Ében Fehér és Meszelt Joe

"Mindezek ellenére a képregények nagy előrelépést mutatnak a kisebbségek szerepeltetésében" - tette hozzá De Vries. Ezzel a kijelentéssel azok az akadémikusok is egyetértenek, akik a napokban a világ legnagyobb képregénykonferenciáján, a Comic-Con Internationalon, San Diegoban vesznek részt.

Whitewash Jones

A második világháború előtti képregényekben az etnikai kisebbségek csak nagyon ritán jelentek meg. Ha mégis, a fekete karakterek legtöbbször bárdolatlanok, primitívek voltak, vázlatos megjelenítéssel. A Mandrake the Magician-ban (Mandrake, a mágus) például Lothar eleinte vastag szájjal, Tarzan-féle szerelésben jelent meg.

A fekete karakterek olyan neveket kaptak, mint Sunshine (Napsütés), Snowflake (Hópihe), Sunny Boy Sam, Whitewash Jones (Meszelt Jones) és az Ebony White (Ében fehér) - mondta William H. Foster, a connecticuti egyetem professzora. "Ezek a szereplők komikus figurák, tudatlan bennszülöttek vagy brutális vademberek, kannibálok voltak. Az egyik Mickey egér képregényben a néger kannibálok fülbevalót viseltek a fülükben és az orrukban, hajukban pedig csontokat hordtak."

"A második világháború után megváltozott a képregények természete"- mondta Fredrik Stromberg, aki a fekete karakterek képregényekben és rajzfilmekben elfoglalt helyéről írt könyvet. "Eltűntek a sztereotíp karakterek, és a fekete szereplők is. A rajzolók nem tudták, hogy kezeljék őket. Az 1960-as éveknek és egy képregény-mozgalomnak is le kellett zajlania ahhoz, hogy a fekete karakterek újra visszatérhessenek."

A Csodanő és az ő csodálatos miniszoknyája

A nők az 1940-es évek macsó érájában alkotott Wonder Woman-karakteren (Csodanő) keresztül az 1960-as években rajzolt, kissé unalmas Invisible Girl- szerepkör (Láthatatlan lány) keskeny skáláján mozogtak. A Fantastic Four szereplője, a Láthatatlan lány egy korai képregényben például így nyilatkozik meg: "Alig várom, hogy meglepjem Reedet az új miniszoknyás kosztümmel, amit én terveztem!"

Wonder Woman

A Láthatatlan lány Láthatatlan nővé érett, és a most futó Fantastic Four egyik erős karaktere lett - fogalmazott Connie Regan, aki a képregények női szereplőit tanulmányozza. "Mára megnőtt az ereje, és karakterének ábrázolása is árnyaltabb lett." A Csodanő jelleme is sokat fejlődött, megszállottsága egy kicsit csillapodott, de még mindig az igazságért és a becsületességért harcol. Ez azonban cseppet sem meglepő - a karaktert az a pszichológus alkotta meg, aki feltalálta a hazugságvizsgálót.

A 60-as 70-es évek aztán változatos szuperhősöket hoztak, mint például a The Black Panther (Fekete párduc). A ma népszerű képregényhősök azonban már lehetnek feketék is; Blade (Penge, akit a filmben Wesley Snipes alakít) és Spawn is néger, bár az utóbbi jellemében ez nem játszik jelentős szerepet.

A modern képregényekben már latin-amerikai és homoszexuális szuperhősök is feltűnnek, elsősorban a független kiadók, vagy online rajzolók műveiben. A képregények azonban még mindig nem reprezentálják eléggé az amerikai társadalom sokszínűségét, a kutatók aggódnak, hogy a végtelenségig leegyszerűsített karakterek ideje még mindig nem járt le. Példaként említik Franklint, a fekete kisfiút, a Peanuts egyik szereplőjét. A kritikák ellenére a rajzoló, Charles Schulz az 1968-ban teremtett figurát a mai napig szerepelteti képregényében - mondta Foster. A kisfiúról azonban a hosszú évek során sem derült ki sok minden, azon kívül, hogy a foglalkozása ablakmosó.

A vágy túlszexualizált tárgyai

A női karakterek alkotói is ugyanezzel a problémával szembesülnek. A rajzolók gyakran esnek abba a hibába, hogy a nőket csupán a vágy "túlszexualizált" tárgyaiként jelenítik meg. A kisebbségi karaktereknek nem kisebb a feladatuk, mint hogy teljes egészében képviseljék az etnikai csoportokat - mondják a kutatók. Ugyanez érvényes a nőkre is. Ennek köszönhetően a szuperhős csapatokban hagyományosan csak egy női tag jelenhetett meg.

"Ha csak egy kisebbségi karakter szerepel egy képregényben, akkor majdhogynem lehetetlen a sztereotipizálás mellőzése" - mondta De Vries, kutatásaira hivatkozva. Számos képregényben a szereplők egyazon kisebbséghez tartoznak, rávilágítva ezzel a csoporton belüli különbségekre is.

"A fehér kiadók legtöbbször azt mondják a fekete rajzolóknak, hogy már van egy "fekete képregényük"." - nyilatkozta Foster. "Így egyetlen változatnak kellene reprezentálnia a fekete identitás rendkívül széles spektrumát." A kilátások nem kedvezőek.