Elhunyt Ken Kesey

Az Oregon állambeli Eugene-ben 66 éves korában fejezte be életét. Májrákja volt, nem sokkal halála előtt beteg szervének jelentős részét eltávolították. Kesey Colorado államban, La Juntában született 1935. szeptember 17-én, fiatal éveit a Csendes-óceán partvidékének északi részén töltötte. Elég hamar eldöntötte, hogy írni akar, a University of Oregon hallgatójaként újságírást kezdett tanulni, de hallgatott előadásokat a Stanford Universityn is.

Ken Kesey

A félig indián származású Kesey az irodalmi életbe teljesen váratlanul csöppent be 1962-ben, amikor a Száll a kakukk fészkére című regénye megjelent és egykettőre világsiker lett. A regény alapanyagául személyes tapasztalatai szolgáltak: pszichiátriai osztályon dolgozott és drogkísérletekben vett részt a hatvanas évek elején a kaliforniai Palo Alto egyig klinikáján.

A regény megjelenése után az immár ismert író egy Furthur nevű, öreg iskolabusszal drogtúrákat tett az országban, s a busz sofőrje véletlenül egy Neal Cassidy nevű fickó volt, aki Jack Kerouac Úton című regényének főhőse. Keseyt egyébként a Kerouac-féle beatnemzedék irodalmi hagyatékának folytatói közé sorolták be. Talán kevesen tudják, hogy a Ken Kesey által szervezett LSD-utazásokhoz egy ideig a pszichedelikus rock élenjáró együttese, a Grateful Dead szolgáltatta a zenei hátteret. A drogutazásokról maga Kesey nem írt jelentősebb munkát.

Száll a kakukk fészkére című regénye 1975-ben filmként is diadalmenetben "gázolt végig" a művelt világon: Milos Forman Oscar-díjat kapott filmjéért, akárcsak a benne főszerepet játszó Jack Nicholson.

Két évvel megjelenése után Ken Kesey "Olykor egy nagyszerű ötlet" (Sometimes a Great Notion) című regényével folytatta irodalmi lázadását, e művének fogadtatása azonban meg sem közelítette első sikerét, habár a hozzá közel állók a legjobb alkotásaként tartják számon. Első regényét szerintük - és az író szerint is - a film tette naggyá. A filmet Kesey soha nem szerette, még be is perelte a producert, amiért az indián alakját egészen másként állította be, mint amilyennek ő leírta.

Ken Kesey ezután csaknem teljesen eltűnt az irodalmi életből. Akkor adott ismét hírt magáról, amikor 1990-ben visszatért a stanfordi egyetemre, hogy regényírást tanítson - noha ő sem az egyetemi éveinek köszönhette irói sikerét. Magyarországon is kiadták a kilencvenes években megjelent Hajósének című regényét.

Életének utolsó éveit már betegen tengette. A kilencvenes évek elején jött a cukorbetegség, azután következtek a májkomplikációk. Túl hamar ment el, nagy űr marad utána - nyilatkozta halálhíréről értesülve Ken Babbs, aki évtizedeken át barátja volt. Kesey egyszer azt mondta: a hírnév nem tesz jót az írónak; nem tud kellően odafigyelni, amikor ő maga áll a figyelem középpontjában