Kovács Gábor: 'Nem lejmolni szeretnék'

Földes András

2003. október 17., péntek 10:30

A 16. leggazdagabb magyar 10 milliárdos vagyona egyharmadából XXI. századi kulturális alapítvány hozott létre. Kovács Gábor, a Bankár Holding alapítója, aki egyébként Rákóczi feleségét is birtokolja, az Indexnek elárulta, hogyan tehető nyereségessé a kultúra, miként került hozzá az Andrássy úti palota egy titokzatos idegentől, és hogy miért akar közel kerülni a fiatalabb generációhoz.

A Bazilika kupolája, a háztetők és a Budai hegység szertelen kompozíciójával szemben, az ablak másik oldalán széles íróasztal, Napoleon-zubbonyos testvérpárt ábrázoló festmény és bőrfotel képezi az ellenpólust. A fotelben a 100 leggazdagabb magyar listájának 16. helyezettje ül. Kovács Gábor, a Bankár Holding Rt. igazgatója nem teljes vagyona, hanem annak közel egyharmada, 3 milliárd forint révén került reflektorfénybe az utóbbi hetekben. Az üzletember ekkora összegből alapította ugyanis Magyarország legnagyobb magánalapítványát, a Kovács Gábor Művészeti Alapítványt , a XXI. századi művészet támogatására.

Index: Az irodájában leginkább XIX. században készült festményeket látok. Beszerzett már XXI. századi műalkotásokat is?

Kovács Gábor: Az alapítványnak jelenleg egyetlen műtárgya sincs, a bírósági bejegyzése van folyamatban. Saját gyűjteményem pedig Mányoki Ádámtól kezdődik - nálam van például II. Rákóczi Ferenc felesége - és a XX. század közepéig tart.

Az alapítvánnyal nem az a célom, hogy helyet teremtsek saját kollekcióm számára. Szeretném elválasztani a két dolgot, ezért Kovács Gábor gyűjteménye véget ér 2000-ben, az alapítványé pedig innen kezdődik. A gyűjteményépítés mellett a főcél a mecenatúra. Nem csak a jelenleg aktív, de a jövőben alkotni kezdő művészeket is támogatni kívánom. A befutottaktól az alapítvány műtárgyat vásárol, vagy életmű kiállítást szervez a számukra, fiataloknak pedig inkább ösztöndíjat ad vagy külföldi tanulmányi utat finanszíroz. .

Index: Milyen szerepet szán saját magának az alapítványban?

Kovács Gábor és a Bankár Holding

Kovács Gábor az alföldi tanyavilágban, Kakasszéken született 1957-ben. Szülei módosabbnak számító kocsmárosok voltak. A gimnázium után, 1975-ben jelentkezett és felvételt is nyert a moszkvai diplomataképzőre. A vörös diploma átvétele után a Magyar Nemzeti Bankban helyezkedett el.
1985-ben az amerikai Citibank budapesti leányvállalatához igazolt át, a kilencvenes évektol pedig Londonban a bank kelet-európai befektetéseivel foglalkozott. Kovács az ÉS egy cikke szerint "unatkozott Londonban", miközben tudta, hogy a rendszerváltást követően nagy lehetőségek vannak az otthoni üzleti életben.
A Bankár Holding 1989-ben alakult, bár Kovács csak 1991-ben tért haza Angliából. A cég devizaspekulációkkal kezdett, de a privatizáció során magánkézbe kerülő, és tőkehiánnyal küzdő cégeket látva hamar rátalált fő tevékenységére: csőd szélén álló vállalatokat vásároltak meg, javítottak fel, és adtak el.
Kovács Gábor 2001-től egyszemélyi tulajdonosa és vezérigazgatója is a Bankár Holdingnak.
A 16. leggazdagabb magyar jelenleg Telkiben él. Gyermekkora óta sportol, 1991 óta foglalkozik festményekkel.

Kovács Gábor: Alapítóként nem lehetek a kuratórium tagja is. Ez jogi kérdés. Az én feladatom, hogy a kuratórium tagjait kinevezzem, adott esetben visszahívjam. Nem hiszem, hogy a művészetek területén nekem kellene meghatároznom, mi az érték, csak mert én áldoztam a pénzt.

Az alapítványnak már felállt a kuratóriuma. A vezetője Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke. Részt vesz benne Hegyi Lóránd, európai hírű kortárs művészettörténész. A 90-es években ő vitte be a magyar művészetet az európai vérkeringésbe. Van továbbá három üzletemberünk, dr. Tóth Tamás management konzulens, dr. Rajna József bankár és dr. Köves Péter ügyvéd. Ők mind szuverén emberek, amivel bizonyítani szeretném, hogy az alapítványt az alapítótól független kezek irányítják.

Van azonban az ügynek egy olyan vonatkozása, amiben intenzíven részt szeretnék venni, ez azonban nem az alapítvány tevékenységéhez kapcsolódik, hanem az Andrássy úti ház (a volt FMK, a szerk.) működtetéséhez. A ház üzleti koncepcióját raknám helyre, úgy, mintha az egy Bankár-féle (a Bankár Holding Rt. a szerk.) üzleti vállalkozás lenne. A haszon az alapítványt gazdagítja, de az épület működtetése üzleti kérdés.

Index: Valóban lát üzleti lehetőséget egy kiállítótermeknek otthont adó épületben?

Kovács Gábor: A házat úgy strukturáltuk, hogy az alapítványhoz hasonlóan befogadó koncepciójú legyen. A földszinten kávézó, étterem és múzeum lesz. Indulásképpen az elsőn egy XIX-XX. századi kiállítást rendezünk be a saját gyűjteményemből. Ezt a szintet át lehet majd alakítani étteremmé, hogy a festmények közt este 120 fős, elegáns, ültetett vacsorát tudjunk szervezni, vagy 250 főre állófogadást. A második emeleten kortárs időszakos kiállításokat tartunk, de itt lesz egy mobil színpad is, színházi estek vagy koncertek számára. A harmadik szintre szintén kortárs kiállításokat szervezünk.

A három szint összenyitva 1500 négyzetméter, amely alkalmas 800 fő állófogadására. Ezzel azt szeretném mondani a magyar vállalati körnek: "tessék igénybe venni a ház rendezvényszolgáltatási lehetőségeit, hiszen ezzel is tudjátok segíteni a kortárs művészetet."

A földszinten működő kávézó-műtermet pedig találkozóhellyé szeretném tenni, pozitívan gondolkodó, az ország jövőjében hívő emberek számára. Szeretném, ha itt a generációk találkoznának.

Index: A precízen kidolgozott tervből úgy tűnik, ideje jelentős részét fogja a ház működtetésére fordítani? Visszavonul tehát az üzleti életből?

Kovács Gábor: Nem hiszem, hogy valaha is vissza fogok vonulni. Az alapítványnak is az üzleti vonatkozásában veszek részt. A Bankár Holding mindig is azzal foglalkozott, hogy vállalatokat vett meg, és adott el. Úgy gondolom persze, az elkövetkező években időm jelentős hányada megy el erre a tevékenységre.

Index: Az Andrássy úti palotára és az alapítványra több időt kíván fordítani, mintha a szokásos módon megvásárolna egy veszteséges vállalatot, majd hozzálátna sínre lakni?

Kovács Gábor: A kettő közt óriási különbség van. Eddig megvettem egy vállalatot, odamentem a csapatommal, és igyekeztem rendbe rakni 12 hónap alatt, majd eladni 12 hónap alatt. Utánunk jöhetett egy szakmai befektető, aki vállalta hosszú távú feladatokat. Ebben a helyzetben viszont szakmai befektetőnek tartom magam, azaz nem egy évben gondolkozom, hanem hosszabb időben.

Manapság rengeteg alapítvány működik az országban, és ezek mind megpróbálnak pénzt szerezni a cégektől és módos emberektől. A különbség, hogy én nem kérek, hanem szolgáltatok. Nem lejmolni szeretnék, hogy túléljem a holnapot, hanem ugyanazt a szolgáltatást nyújtom, mint az ötcsillagos szálloda, csak velünk még a modern művészetet is segítik

Index A hazai döntéshozók hajlandók támogatni a művészetet? .

Kovács Gábor: A kuratórium nemrég eldöntötte, hogy a következő hat hónapban megkeres 200-250 magyar nagy- és középvállalatot, bemutatja az alapítványt és a házat, de nem pénzt kér, hanem hosszú távú együttműködési megállapodást köt.

Index: Feltételezem, segíti őket az ön kapcsolatrendszere.

Kovács Gábor: Részben így van, nagyon sok vállalkozó, vezérigazgató, multinacionális cég ismerem engem. De a kuratórium tagjainak is fantasztikus ismeretségei vannak. Optimista vagyok.

Index: Ha így van, minden bizonnyal pontosan látja az elkövetkező időszak teendőit.

Kovács Gábor: A kuratórium 2004 áprilisára rakja össze az üzlet- támogatás- és vásárláspolitikáját. És majd ekkor, a ház megnyitásával egy időben kezd el műtárgyakat vásárolni.

Index: Mit lehet tudni a támogatási formákról? Mire lehet pályázni?

Kovács Gábor: Képeket vásárlunk, ösztöndíjakat adunk és tanulmányi utakat finanszírozunk. Támogatási politikánk alulról építkezik, nem meglévő formákat vesz át, mert úttörő tevékenységet végzünk.

Index: Régóta foglalkozik az alapítvány tervével?

Kovács Gábor: Több éve gondolkodom ilyen jellegű tevékenységről, de a XXI. századi alapítvány ötlete tavaly nyáron fogalmazódott meg, amikor az Egyesült Államokban két hetet töltöttem el a lányommal. Szerencsém is volt, mert később szembe jött ez az ideális, Andrássy úti ingatlan.

Index: Előbb volt tehát az alapítvány ötlete, és ehhez vette a házat?

Kovács Gábor: Igen. Pontosabban nem tudtam rögtön megvenni, mire ugyanis eljutott hozzám a palota híre, már eladták másnak. De a vásárló megtudta, hogy mire készülök, és végül haszon nélkül eladta nekem.

Index: Úgy látszik, mégis önnek van igaza, és léteznek nagyvonalú vállalkozók. Lehet tudni, hogy ki volt a jótét lélek?

Kovács Gábor: Nem szeretném elárulni, nincs felhatalmazásom.

Index: Az európai és amerikai tapasztalatok tükrében milyen sajátosságai vannak a magyar mecenatúrának?

Kovács Gábor: Magyar specialitások sajnos csak a negatív összefüggésben vannak. A világban a magángyűjtemények létrehozását mindenhol adóelőnyök segítik. Az állam ott nem bünteti azt, aki vásárol, hiszen ezzel értéket teremt.

Index: Alapítványát Kovács Gábor Művészeti Alapítványnak nevezte el. Nem csak képzőművészettel foglalkoznak tehát, szó lehet akár irodalomról is?

Kovács Gábor: Az épületből adódóan az alapítvány a bemutatható képzőművészetre koncentrál. De hangsúlyoznom kell, hogy befogadó intézményről van szó. Bár a magyar művészeten lesz a hangsúly, vásárlunk külföldi alkotásokat is, mert hiszem, hogy magyar művészet elszigetelten nem létezhet. Nem zárunk ki semmit, legyen az színház, vagy zene. Ez egy befogadó koncepció.

Prima Primissima egymilliárd forintból

Kovács Gábornál jóval ismertebb médiaszereplő a Magyar Hírlap toplistáján harmincmilliárd forintosra becsült magánvagyonával harmadik helyezett Demján Sándor, aki idén tavasszal alapította meg a Prima Primissima elnevezésű művészeti-tudományos-sajtó díjat. Az üzletember egymilliárd forintot szánt arra, hogy tíz kategóriában ötven-ötvenezer eurónak megfelelő forintösszeget (idén nagyjából 13 millió forintot) kapjanak azok, akiket a kuratórium és a Vállalkozók Országos Szövetségének elnöksége erre érdemesnek tart. A legnagyobb összeggel járó hazai díjjal egy Kincsemet, a híres lovat ábrázoló Zsolnay-szobor is jár. A díj kezelésére létrehozott alapítvány kuratóriuma (vezetője Csányi Sándor OTP-elnök-vezérigazgató) és a Demján által felkért tanácsadó testület szavazza meg, hogy a szakmai és civil szervezetek által felterjesztett jelöltek közül kategóriánként melyik három maradjon versenyben. Közülük választ a végén a VOSZ elnöksége. A díjakat a tervek szerint a köztévé által is közvetített gálán adják majd át.