Kovács Gábor: 'Nem lejmolni szeretnék'

2003.10.17. 10:30
A 16. leggazdagabb magyar 10 milliárdos vagyona egyharmadából XXI. századi kulturális alapítvány hozott létre. Kovács Gábor, a Bankár Holding alapítója, aki egyébként Rákóczi feleségét is birtokolja, az Indexnek elárulta, hogyan tehető nyereségessé a kultúra, miként került hozzá az Andrássy úti palota egy titokzatos idegentől, és hogy miért akar közel kerülni a fiatalabb generációhoz.
Kovács Gábor: Nem hiszem, hogy valaha is vissza fogok vonulni. Az alapítványnak is az üzleti vonatkozásában veszek részt. A Bankár Holding mindig is azzal foglalkozott, hogy vállalatokat vett meg, és adott el. Úgy gondolom persze, az elkövetkező években időm jelentős hányada megy el erre a tevékenységre.

Index: Az Andrássy úti palotára és az alapítványra több időt kíván fordítani, mintha a szokásos módon megvásárolna egy veszteséges vállalatot, majd hozzálátna sínre lakni?

Kovács Gábor: A kettő közt óriási különbség van. Eddig megvettem egy vállalatot, odamentem a csapatommal, és igyekeztem rendbe rakni 12 hónap alatt, majd eladni 12 hónap alatt. Utánunk jöhetett egy szakmai befektető, aki vállalta hosszú távú feladatokat. Ebben a helyzetben viszont szakmai befektetőnek tartom magam, azaz nem egy évben gondolkozom, hanem hosszabb időben.

Manapság rengeteg alapítvány működik az országban, és ezek mind megpróbálnak pénzt szerezni a cégektől és módos emberektől. A különbség, hogy én nem kérek, hanem szolgáltatok. Nem lejmolni szeretnék, hogy túléljem a holnapot, hanem ugyanazt a szolgáltatást nyújtom, mint az ötcsillagos szálloda, csak velünk még a modern művészetet is segítik

Index A hazai döntéshozók hajlandók támogatni a művészetet? .

Kovács Gábor: A kuratórium nemrég eldöntötte, hogy a következő hat hónapban megkeres 200-250 magyar nagy- és középvállalatot, bemutatja az alapítványt és a házat, de nem pénzt kér, hanem hosszú távú együttműködési megállapodást köt.

Index: Feltételezem, segíti őket az ön kapcsolatrendszere.

Kovács Gábor: Részben így van, nagyon sok vállalkozó, vezérigazgató, multinacionális cég ismerem engem. De a kuratórium tagjainak is fantasztikus ismeretségei vannak. Optimista vagyok.

Index: Ha így van, minden bizonnyal pontosan látja az elkövetkező időszak teendőit.

Kovács Gábor: A kuratórium 2004 áprilisára rakja össze az üzlet- támogatás- és vásárláspolitikáját. És majd ekkor, a ház megnyitásával egy időben kezd el műtárgyakat vásárolni.

Index: Mit lehet tudni a támogatási formákról? Mire lehet pályázni?

Kovács Gábor: Képeket vásárlunk, ösztöndíjakat adunk és tanulmányi utakat finanszírozunk. Támogatási politikánk alulról építkezik, nem meglévő formákat vesz át, mert úttörő tevékenységet végzünk.

Index: Régóta foglalkozik az alapítvány tervével?

Kovács Gábor: Több éve gondolkodom ilyen jellegű tevékenységről, de a XXI. századi alapítvány ötlete tavaly nyáron fogalmazódott meg, amikor az Egyesült Államokban két hetet töltöttem el a lányommal. Szerencsém is volt, mert később szembe jött ez az ideális, Andrássy úti ingatlan.

Index: Előbb volt tehát az alapítvány ötlete, és ehhez vette a házat?

Kovács Gábor: Igen. Pontosabban nem tudtam rögtön megvenni, mire ugyanis eljutott hozzám a palota híre, már eladták másnak. De a vásárló megtudta, hogy mire készülök, és végül haszon nélkül eladta nekem.

Index: Úgy látszik, mégis önnek van igaza, és léteznek nagyvonalú vállalkozók. Lehet tudni, hogy ki volt a jótét lélek?

Kovács Gábor: Nem szeretném elárulni, nincs felhatalmazásom.

Index: Az európai és amerikai tapasztalatok tükrében milyen sajátosságai vannak a magyar mecenatúrának?

Kovács Gábor: Magyar specialitások sajnos csak a negatív összefüggésben vannak. A világban a magángyűjtemények létrehozását mindenhol adóelőnyök segítik. Az állam ott nem bünteti azt, aki vásárol, hiszen ezzel értéket teremt.

Index: Alapítványát Kovács Gábor Művészeti Alapítványnak nevezte el. Nem csak képzőművészettel foglalkoznak tehát, szó lehet akár irodalomról is?

Kovács Gábor: Az épületből adódóan az alapítvány a bemutatható képzőművészetre koncentrál. De hangsúlyoznom kell, hogy befogadó intézményről van szó. Bár a magyar művészeten lesz a hangsúly, vásárlunk külföldi alkotásokat is, mert hiszem, hogy magyar művészet elszigetelten nem létezhet. Nem zárunk ki semmit, legyen az színház, vagy zene. Ez egy befogadó koncepció.

Prima Primissima egymilliárd forintból
Kovács Gábornál jóval ismertebb médiaszereplő a Magyar Hírlap toplistáján harmincmilliárd forintosra becsült magánvagyonával harmadik helyezett Demján Sándor, aki idén tavasszal alapította meg a Prima Primissima elnevezésű művészeti-tudományos-sajtó díjat. Az üzletember egymilliárd forintot szánt arra, hogy tíz kategóriában ötven-ötvenezer eurónak megfelelő forintösszeget (idén nagyjából 13 millió forintot) kapjanak azok, akiket a kuratórium és a Vállalkozók Országos Szövetségének elnöksége erre érdemesnek tart. A legnagyobb összeggel járó hazai díjjal egy Kincsemet, a híres lovat ábrázoló Zsolnay-szobor is jár. A díj kezelésére létrehozott alapítvány kuratóriuma (vezetője Csányi Sándor OTP-elnök-vezérigazgató) és a Demján által felkért tanácsadó testület szavazza meg, hogy a szakmai és civil szervezetek által felterjesztett jelöltek közül kategóriánként melyik három maradjon versenyben. Közülük választ a végén a VOSZ elnöksége. A díjakat a tervek szerint a köztévé által is közvetített gálán adják majd át.