Kovács Gábor: 'Nem lejmolni szeretnék'

A Bazilika kupolája, a háztetők és a Budai hegység szertelen kompozíciójával szemben, az ablak másik oldalán széles íróasztal, Napoleon-zubbonyos testvérpárt ábrázoló festmény és bőrfotel képezi az ellenpólust. A fotelben a 100 leggazdagabb magyar listájának 16. helyezettje ül. Kovács Gábor, a Bankár Holding Rt. igazgatója nem teljes vagyona, hanem annak közel egyharmada, 3 milliárd forint révén került reflektorfénybe az utóbbi hetekben. Az üzletember ekkora összegből alapította ugyanis Magyarország legnagyobb magánalapítványát, a Kovács Gábor Művészeti Alapítványt , a XXI. századi művészet támogatására.

Index: Az irodájában leginkább XIX. században készült festményeket látok. Beszerzett már XXI. századi műalkotásokat is?

Kovács Gábor: Az alapítványnak jelenleg egyetlen műtárgya sincs, a bírósági bejegyzése van folyamatban. Saját gyűjteményem pedig Mányoki Ádámtól kezdődik - nálam van például II. Rákóczi Ferenc felesége - és a XX. század közepéig tart.

Az alapítvánnyal nem az a célom, hogy helyet teremtsek saját kollekcióm számára. Szeretném elválasztani a két dolgot, ezért Kovács Gábor gyűjteménye véget ér 2000-ben, az alapítványé pedig innen kezdődik. A gyűjteményépítés mellett a főcél a mecenatúra. Nem csak a jelenleg aktív, de a jövőben alkotni kezdő művészeket is támogatni kívánom. A befutottaktól az alapítvány műtárgyat vásárol, vagy életmű kiállítást szervez a számukra, fiataloknak pedig inkább ösztöndíjat ad vagy külföldi tanulmányi utat finanszíroz. .

Index: Milyen szerepet szán saját magának az alapítványban?

Kovács Gábor és a Bankár Holding Kovács Gábor az alföldi tanyavilágban, Kakasszéken született 1957-ben. Szülei módosabbnak számító kocsmárosok voltak. A gimnázium után, 1975-ben jelentkezett és felvételt is nyert a moszkvai diplomataképzőre. A vörös diploma átvétele után a Magyar Nemzeti Bankban helyezkedett el. 1985-ben az amerikai Citibank budapesti leányvállalatához igazolt át, a kilencvenes évektol pedig Londonban a bank kelet-európai befektetéseivel foglalkozott. Kovács az ÉS egy cikke szerint "unatkozott Londonban", miközben tudta, hogy a rendszerváltást követően nagy lehetőségek vannak az otthoni üzleti életben. A Bankár Holding 1989-ben alakult, bár Kovács csak 1991-ben tért haza Angliából. A cég devizaspekulációkkal kezdett, de a privatizáció során magánkézbe kerülő, és tőkehiánnyal küzdő cégeket látva hamar rátalált fő tevékenységére: csőd szélén álló vállalatokat vásároltak meg, javítottak fel, és adtak el. Kovács Gábor 2001-től egyszemélyi tulajdonosa és vezérigazgatója is a Bankár Holdingnak. A 16. leggazdagabb magyar jelenleg Telkiben él. Gyermekkora óta sportol, 1991 óta foglalkozik festményekkel.

Kovács Gábor: Alapítóként nem lehetek a kuratórium tagja is. Ez jogi kérdés. Az én feladatom, hogy a kuratórium tagjait kinevezzem, adott esetben visszahívjam. Nem hiszem, hogy a művészetek területén nekem kellene meghatároznom, mi az érték, csak mert én áldoztam a pénzt.

Az alapítványnak már felállt a kuratóriuma. A vezetője Vizi E. Szilveszter, az MTA elnöke. Részt vesz benne Hegyi Lóránd, európai hírű kortárs művészettörténész. A 90-es években ő vitte be a magyar művészetet az európai vérkeringésbe. Van továbbá három üzletemberünk, dr. Tóth Tamás management konzulens, dr. Rajna József bankár és dr. Köves Péter ügyvéd. Ők mind szuverén emberek, amivel bizonyítani szeretném, hogy az alapítványt az alapítótól független kezek irányítják.

Van azonban az ügynek egy olyan vonatkozása, amiben intenzíven részt szeretnék venni, ez azonban nem az alapítvány tevékenységéhez kapcsolódik, hanem az Andrássy úti ház (a volt FMK, a szerk.) működtetéséhez. A ház üzleti koncepcióját raknám helyre, úgy, mintha az egy Bankár-féle (a Bankár Holding Rt. a szerk.) üzleti vállalkozás lenne. A haszon az alapítványt gazdagítja, de az épület működtetése üzleti kérdés.

Index: Valóban lát üzleti lehetőséget egy kiállítótermeknek otthont adó épületben?

Kovács Gábor: A házat úgy strukturáltuk, hogy az alapítványhoz hasonlóan befogadó koncepciójú legyen. A földszinten kávézó, étterem és múzeum lesz. Indulásképpen az elsőn egy XIX-XX. századi kiállítást rendezünk be a saját gyűjteményemből. Ezt a szintet át lehet majd alakítani étteremmé, hogy a festmények közt este 120 fős, elegáns, ültetett vacsorát tudjunk szervezni, vagy 250 főre állófogadást. A második emeleten kortárs időszakos kiállításokat tartunk, de itt lesz egy mobil színpad is, színházi estek vagy koncertek számára. A harmadik szintre szintén kortárs kiállításokat szervezünk.

A három szint összenyitva 1500 négyzetméter, amely alkalmas 800 fő állófogadására. Ezzel azt szeretném mondani a magyar vállalati körnek: "tessék igénybe venni a ház rendezvényszolgáltatási lehetőségeit, hiszen ezzel is tudjátok segíteni a kortárs művészetet."

A földszinten működő kávézó-műtermet pedig találkozóhellyé szeretném tenni, pozitívan gondolkodó, az ország jövőjében hívő emberek számára. Szeretném, ha itt a generációk találkoznának.

Index: A precízen kidolgozott tervből úgy tűnik, ideje jelentős részét fogja a ház működtetésére fordítani? Visszavonul tehát az üzleti életből?