Alphonse Laurencic, francia anarchista 1939-ben egy francóista törvényszék előtt vallotta, hogy úgynevezett "pszichotechnikus" kínzási módszereket talált fel és alkalmazott a puccsista haderő illetve rivális baloldali frakciók tagjainak kínzására. A perről szóló írásos beszámolóban, amelyet José Milicua történész hozott nyilvánosságra, Laurencic - aki civilben festő és karmester volt - arról beszél, hogy úgynevezett "színes cellákat" épített a anarchista Nemzeti Munkásszövetség számára.
Őrjítő színek
 |
| Kínos |
A "színes cellák" megépítéséhez Laurencic bauhaus művészektől (Kandinszkij, Klee, Itten) és szürrealistáktól (Salvador Dali, Luis Bunuel) kapta az ihletet. A háromszor egy méter alapterületű helységekben torzították a perspektívát és húsz fokos szögben álltak az ágyak, szinte lehetetlenné téve az alvást. A padlóra különböző méretű geometriai alakzatokat erősítettek, hogy ne lehessen fel-alá sétálni. A rab csak a falat nézhette, amelyre viszont különböző színes és mozgást idéző szédítő mintákat festettek, hogy elméje biztosan megbomoljon. Laurencic vallomásában kitért arra, hogy előszeretettel alkalmazta a zöld színt, amely szerinte depressziót okoz.
Filmmel kínzás
A titkos kínzókamrák Barcelonában működtek. Laurencic azt álította, hogy a cellákat egy anarchista vezető utasítására építette, aki úgy hallotta, hogy Valenciában ilyeneket alkalmaztak.
A francia anarchistát emellett azzal is megvádolták, hogy a délkelet-spanyolországi Murciában Bunuel Andalúziai kutya című filmjével kínzott rabokat. Mint ismert, a nácik degenerált művészetnek tekintik az avantgárdot.
"Eddig elképzelhetetlen volt, hogy ezeket a forradalmi és felszabadító művészeti kifejezési formákat összefüggésbe hozzák az elnyomással" - kommentálta a Milicua szenzációs felfedezését közlő El Pais. Internetes szakértők szerint Alphonse Laurencic - ha egyáltalán létezett - csakis kényszervallatás hatására vallhatott kínzókamrákról.
Kövesse az Indexet Facebookon is!
Követem!
