Ezt a tudományát Szily persze írásban is a világ tetszőleges tárgyán könnyedén tudja gyakorolni, így az apaság is szórakoztató dolog lehet, talán a "legvidámabb a bajuszkötő feltalálása óta", ha - módszerének megfelelően - kellően váratlan hasonlatokkal és meredek asszociációkkal írja le.
Bár üdítő a Kitolás konvencionálisabb apai érzületektől némiképp távolabb eső hangvétele és látásmódja, nekem valami mégis azt súgja, nem igazán gyermekének születése az a tárgy, ahol teljes pompájában ki tudja bontakoztatni kíméletlen képességeit. Az igazi formáját most inkább a rajzaiban hozza.
(De ne tévesszük szem elől e stiláris és attitűdbeli megtorpanás lételméleti jelentőségét! Ismereteim szerint ugyanis jelenleg ez az egyetlen bizonyíték arra, hogy a permanens ironizálásban létező szerzőnek - horribile dictu - valójában van lelke.)
A Kitolás persze nem igazítja el a leendő apákat, hogyan boldoguljanak majd az ufonautával, aki leereszkedik háztartásukban, inkább csak felkészíti őket, hogyan érdemes viselniük a rájuk váró megpróbáltatásokat, ha jót akarnak maguknak.
Nem hiszem, hogy pusztán a könyv elolvasásától bárki akárcsak a közelébe juthatna annak az állapotnak, ahonnan ő nézi vagy láttatja a dolgokat, de az apaság tárgyában szerzett saját tapasztalataim azt mondatják velem, érdemes megtanulni valamit abból a könnyedségből, mely színtisztán szórakoztatni kívánó, minden nagyotmondást nélkülöző történeteiből sugárzik.
Senki nem várhatja a recenzortól, hogy nagy nyilvánosság előtt hosszasan élveboncolja rovatvezetőjét, befejezésül csak annyit említenék meg, szerintem a történetmesélést nem tudta teljesen összehozni a valamilyen okból felvállalt kalauz-koncepcióval, vagy legalábbis néha - bánatomra - engedett a kísértésnek, hogy élményeit a tőle megszokott sztorik helyett olyan szerkezetekbe gyömöszölje, amilyenekkel a "tudni hogyan" jellegű útmutatókban találkozunk.
Kitolás
Kalauz leendő apáknak
Konkrét könyvek
1780 Ft