Bőrönd Ödön és a fekete lyuk

Titokzoknis német turisták lézengenek a téren, de meg van nekik bocsátva, mert láthatóan nyugdíjasok. Lilazakós ázsiaiakat is látni még továbbá, medvés pólóban, üdvözült mosollyal. De a legnagyobb show elem, azok a közmunkásnak látszó emberek, nők férfiak vegyesen, akik térdelve, gumikesztyű-sósav-körömkefe szentháromsággal felszerelkezve dörzsölték a tér kockaköveit. Először perverz performanszra gondoltom, vagy intellektuális magamutogatásra, írók vagyunk, éhen halunk, ilyesmi. De nem. Aki hozzájuk szólt, azokat két szóval küldték a sunyiba, mondván ilyen csirke farháton nevelkedett nyugdíjasok nekik ne mondják meg mi a takarítás. Két rendőr ácsorgott mellettük, vasalt fehér ingben, fél szemüket azért a tomboló könyvvásárlókra emelve, nehogy vad olvasási vágyukban egymásnak vagy a pavilonnak essenek. De csak csípőficamos tinédzserek, meg extrém öltözetű nők sétafikálnak. Akin szandál van és kócos haj előre álló fog, már gyanúsabb hogy író, de legalábbis filozófus. Utánuk sétáltam én is, hisz ez egy vásár, vagy mifene, nézzük, mit árulnak.

Jézus és a riporter

Nagy tolongást nem kellett véghezvinni a bódék előtt, és máris egy klasszikus. Újra itt van előttük az óvodások nagy ikonja, a gyerekversek Bonója, a legérdekesebb háromnevű, Tamkó Sirató Károly kötete, a Tengerecki Pál. A lábujjnak is bizseregnie kell. Olyan klasszikusok kötődnek még a nevéhez, mint Bőrönd Ödön, aki a Köröndön egy bőröndön ül a kövön, és arra száll egy helikopter, amiről lerádióz a riporter. Még ettől is nagyobb finomság a következő: "Hol most madár kapirgál, ott áll majd a szentendrei papírgyár." Az irodalom hatalma.

Persze vannak itt más nyalánkságok is. Az egyik standon csupa jézusos könyv. Megnézném azt a rocksztárt, akiről 2000 év múlva is könyvet adnak ki. Sajnos Jézus és az elektromos gitár című könyvet nem láttam, de születéséről készült pont-összehúzogatós kifestőst igen. Vettem is egyet 250 forintért, jó lesz majd egy sör mellett vihogva visszahozni a gyerekkort.

A családi zsebkönyvtár sorozatában jelent meg több hasznos olvasmány is. Ilyen a Depresszió, amit akár mikor bedobhatunk a farzsebbe a fésű és a Norbi update mellé, mert sosem lehet tudni mikor tör ránk valami fene. És ha pont rosszkor? Mert sorban állok a tepertőért a hentesnél és pont akkor? Na ugye. Abszolúte hasznos kiadvány. Van még hangos könyv is. Azt gondolná az ember, hogy gyengén látóknak készül ez a nyavalya, de nem, mert az ajánló szerint, ha már unjuk a rádiót, vagy a Guns 'n' Roses cd-nket, belökhetjük akár a kocsinkba is. Persze mielőtt a sub basszushoz szokott merdzsós a sarokba szaladna, elárulom nem Dosztojevszki a szerző. A hangos könyv címe: Bridget Jones naplója.

Légy te is szarházi

Közben elkezdődik a műsor. Színpad is van, és közvetít a Magyar Rádió. Szemüveges ötvenes készít riportot ősz garbós öltönyössel. Aztán francia sanzonokat sugároznak. Itt volt az a pont, ahol szemem sarkából kerestem a kolbászost, a céllövöldét, de legalább Koós Jánost a tömegben. A falunap hangulat garantált. Kisebb tömörülés és nagygyűlés egy sátornál. Természetesen ősmagyar kiadványok. Sámán inkvizíció története, Csurka összes, és itt van még Molnár Tamás, Szarháziak és Giccsmagyarokja, alcíme: az értelmiség szarháziak gyülekezete. Ha már könyvhét van, akkor ne szarozzunk szerintem se.

És ekkor valami varázsütésre megjelent egy zenekar. Olyan tereken átvonulós Tűzoltózenekar volt, akik a Radeczki-marsot szokták nyomni fényes sapkában. Megélénkült a napsütés, és a nép, mintha eddig csak a rekettyésben bujkált volna, megindult a térre. Tolnai Ottó, Magyar Irodalmi-díjas író megnyitotta a rendezvényt. A hentes felé menet még láttam, hogy van itt azért Ady, vicces gyerekkönyv, marihuána, és fotóalbum meg Hrabal is. Lesz még dedikálás, koncertek, meg irodalom. Már nem is hiányzik a céllövölde. Akit érdekel, az június 6-áig megnézheti. Mert olvasni és nézelődni jó.