Amikor az oroszok képviselik a Nyugatot

Csúcsszínvonalon

Keleti könnyedség és klasszikus tánctechnika, ragyogó színek és tökéletesre csiszolt mozdulatok; cseng-bong a romantikus zene és igazából már nem is hiányzik a cselekmény ... Ez a műfaj nem erről szól. A szöuli társulat a klasszikus, XIX. század végi orosz balett hagyományait követi és ápolja.

A búsképű lovag története inspirálta Marius Petipa és Ludvig Minkus balettjét, melyet 1869-ben mutattak be először Moszkvában. Petipa akkor már évek óta ünnepelt koreográfus, Minkus pedig már számos sikeres baletthez írt zenét. Cervantes művének csak egyetlen epizódja elevenedik meg a színpadon, egy kedves szerelmi mese: a vendéglős lányát, Kitrit a gazdag Gamache-hoz akarja feleségül adni, pedig a lány a csóró Basilt szereti. Természetesen a csalafinta fiatalok túljárnak a papa eszén és végül Kitri és Basil kézfogóját ünnepli a vendégsereg.

A nem túl eseménydús történet valójában csak ürügyet szolgáltat a kifinomult balett-technika bemutatására: cselekményes mozzanatok épp csak jelzésszerűen vannak jelen a táncszámok - szólók, duettek, csoportos táncok, megint szóló, újabb kettős, és így tovább - között. A gyönyörű jelmezek és a fülbemászó muzsika mind ezt a látványszerüséget erősítik: a néző ne a nagy érzelmeket vagy a rejtett mélyebb értelmet keresse a mozdulatok mögött - a mozgás maga, az emberi test szépsége és megfegyelmezése maga az esztétikai élmény forrása.

A 16 éve működő dél-koreai társulat megérdemli hírnevét, produkciójukban nyugat és kelet szépsége elegyedik - csúcsszínvonalon. Oleg Vinogradov művészeti igazgató személye garantálja a klasszikus ,,orosz" hagyományok folytatását - ami a távolkeleti táncosok adottságaival és fegyelmével együtt e műfaj tökéletes előadásához vezet. Ez persze közhely. A társulat nemzetközi, és nem csak a koreai lányok könnyedek és törékenyek. De pontosságuk (itt tényleg mindenki egyformán emeli a lábát!) és precizitásuk óhatatlanul a keleti mentalitást juttatja a néző eszébe. A pontosságban szerepe van Pavel Bubelnikov karmesternek is, aki a zenekart halálos pontossággal igazítja a táncosok mozdulataihoz.

A spanyol tárgyú történet remek alkalom a látványos, színes jelmezek felvonultatására. A vörös-sárga kombináció óhatatlanul a társulat hazáját juttatja az ember eszébe, a tündérvilág rózsaszín tütüjei Don Quijote álmában viszont mintha egy impresszionista festményről léptek volna ki a színpadra... Mindez persze mit sem érne a remek táncosok nélkül: Eun-Sun Jun Kiri szerepében bájos és törékeny, Dragos Mihalcea Basilként magával ragadóan könnyed és sármos.

Hogy valaki szereti-e a klasszikus balettet, ízlés dolga, amint hogy művészi üzenetének aktualitása is megkérdőjelezhető. Az viszont kétségtelen, hogy e műfajban a dél-koreai társulat tökéletes produkciót mutatott be: látni mindenesetre pompás élmény volt.