Az alsónadrágos Darth Vader, és egyéb budapesti szobrok

Melyik történelmi személyiségnek állít emléket a pohos, alsónadrágba és gázálarcba öltözött férfi szobra a Deák téren? Ki előtt tiszteleg a madáreleségből készült Szent Ferenc lassan elfogyó plasztikája a Ferenciek terén? Milyen jeles esemény mementójaként emelkednek rózsaszín gombák a Kálvin téren?

Tekintse meg képeinket!

A közép-európai reflexekkel közelítő járókelők értetlenül állnak majd a Budapest öt helyszínén pénteken leleplezett szobrok előtt. A Budapesti Őszi Fesztivál és az ARC köztéri szoborpályázatának nyertesei - a megszokottól eltérően - ugyanis nem halott emberek újabb mellszobraival sújtják a várost. A művek ahelyett, hogy álságos tiszteletet követelnének, arra buzdítják a nézőt, hogy rájuk üljön, firkálja össze az oldalukat vagy harapjon beléjük.

A megközelítés egyelőre annyira provokatívnak számít, hogy szervezőknek egyetlen szponzort sem sikerült megnyerniük a projektre, a "Leütöm aput" című szobrot pedig már az első éjjel ellopták.

Az ellopott szobor

Tóth Szilvia fotója Klikk a képre!

"Nincsenek illúzióim, a magyar közegnek minden provokatív" - mondta a Pont:Itt:Most köztéri szoborpályázat egyik ötletgazdája, Bakos Gábor a zuhogó esőben, amelynek valószínűleg csak az előttünk ázó plasztikgombák örültek. Az ARC-formáció tagja szerint előfordulhat, hogy a közönség bennük is talál kivetnivalót, például - rosszallóan - mellbimbókat lát bele a rózsaszín kalapokba.

Nem tudni, hogy ezek után véleménynyilvánításként kell-e értelmezni, vagy csak markáns gesztus, hogy Oláh Mátyás László Leütöm aput című, életnagyságú szobrát a felállítás utáni reggelre ellopták a Deák térről. Az alsónadrágban, zokniban és pormaszkban öklöt rázó, műgyantából készült férfialakot két ember, a csavarok eltávolítása után "vígan elvihette", ismertette esetet praktikusan a művész.

A rendőrség több lehetséges motivációt is felvázolt Oláh Mátyás László előtt. Vagy a konkurencia volt a tettes, vagy a szobor fenekére néző templom látogatói, de előfordulhat, hogy "rajongók tették, akik kicsit be voltak italozva, és viccből elvitték" - ismertem meg a hipotéziseket.

Előfordulhat, hogy a témául szolgáló családi erőszak üzenete háborított fel egyeseket, kérdeztem, alaposan meglepve az alkotót. A szobornak állítása szerint ugyanis semmi köze az agresszív családapákhoz. A felkavaró mű háttértörténete sokkal inkább az, hogy Oláh a nyáron a faragáshoz használt pormaszkban lépett be lakásukba, a melegre való tekintettel ledobta magáról a ruháit, majd "bohóckodott" édesapjával, azt játszva, hogy "Darth Vaderként leüti" őt. Ezt fényképezte le váratlanul a művész nővére, megalkotva a fotót, ami végül a szobor mintájául szolgált.

A cím - Leütöm aput - nem csak a fenti történetre utal, hanem Ödipuszra is, tudtam meg aztán. A szobor a fentiektől függetlenül egyébként elérte célját, és megmozgatta a tér embereit. Fennállásának fél napja alatt egyesek környezetvédelmi kiáltványnak fordították, mások blaszfémiát emlegettek, sokan pedig mit sem törődve a mondanivalóval, egyszerűen fotóztatták magukat a bizarr férfialakkal, idézte fel a boldog pillanatokat Oláh.

A szobornak régebben egyébként készült egy kisebb, Műcsarnokban már kiállított változata is, és annak kapcsán a Balkon kritikája valóban emlegette a gender-kérdést, mentett végül fel az indokolatlan családi erőszak hangoztatás vádja alól a művész.

Oláh búcsúzóul elmondta, hogy megkísérli három hét alatt újra megalkotni a másfél hónapnyi munkával készült szobrot. Fogadalmat tett arra is, hogy az első éjszaka maga őrzi majd, hogy legalább két napig látható legyen az apját tréfás Darth Vaderként fenyegető fiú emlékműve.

Az ehető szobor

A Ferenciek terén felállított, tekintélyes méretű, madáreleségből készült szobor lényegéhez érdekes módon szintén hozzá tartozik az eltűnés. Az alkotásnak részét képezik ugyanis a tér galambjai, akik lecsipegetve a szent testét, lassanként egy csupasz csontvázat tárnak fel hetes buszból kibámulók előtt.

A mókás politikai áthallásokra fogékonyak számára pedig érdekes lehet, hogy miközben a szobrászat és a madáretetés közti területre sorolható művet maga a főpolgármester-helyettes, Schiffer János leplezte le, Budapesten - amint a művész, Vándor Csaba elárulta -tilos a köztéri madáretetés.

Vándor Csabát egyébként bérturista projektjéről ismerheti az internetes társadalom. "Ha Önnek nincs ideje szétnézni a világban, vagy tart az Önre leselkedő veszélyektől, mi elutazunk Ön helyett az Ön által kiválasztott helyekre" - hirdette meg egy éve pimasz tervét a honlapján a művész, majd annak ellenére, hogy olvasóitól pénzt nem, csak utasításokat kapott, bejárta Dél-Amerikát. Talán ez az önfeláldozás dolgozhatott benne tovább, a most kiállított Szent Ferenc szobra elmondása szerint ugyanis a buddhista filozófiát és a Szent Ferenci önátadás gondolát egyesíti.

Hajléktalanok, kóbor kutyusok és cicusok

Az elesettek védelme és a szociális érzékenység Magyarországon jelenleg - a valóságban uralkodó viszonyok felől nézve meglepő módon - különösen népszerű témáknak számítanak. Az ARC plakátpályázat civil alkotóinak lassan külön "hajléktalanok, kóbor kutyusok és cicusok" szekciót kell indítani, és úgy tűnik a köztéri művészeket sem hagyja hidegen a kérdés.

Szokatlan módon ezúttal két alkotásnak is sikerült túllépnie a bejáratott, álságos gesztusokon. Míg azonban Szent Ferenc szobra barátságos gondolatokkal és viccel operált, a Deák téren a maró cinizmus vágja mellbe a gyanútlanul forró kávéra vadászót. A metró üvegkalitkája mellett elhelyezett nagyméretű automata első ránézésre annyiban furcsa, hogy árukiadó nyílása hiányzik, csak a pénz bedobására alkalmas réssel rendelkezik.

Az értetlenkedők ezután fedezhetik fel, hogy a gép világító poszterén nem vidáman kávézó pár látható, hanem egy kartonpapíron gubbasztó koldus. Tukora Balázs Koldusautomatája annyira találóan mutat rá az adakozás virtuális voltára, hogy ezek után minden értelmezés, de különösen az "elidegenedés" szó használata, csakis túlmagyarázás lehet.

Klikk a képre!

A kaján és belemenős (de szájbarágós magyarázó szöveggel ellátott) alkotás után didaktikusnak tűntek a további két helyszín szobrai. A Blaha Lujza téri Boldog hajléktalan labdával című tárgy egy hatalmas, piros labdából és hosszú térbeli idomból álló kompozíció, amire ráülhet a hajléktalan, és akkor a megállóban várakozók számára a szobor részévé válik, ami nem tudom miért jó. A művész, Takács Máté ráadásul feltételezi, hogy a helyzet boldoggá teszi a hajléktalant.

A Moszkva téren felállított Fehér fal a hajléktalanok helyett a graffitiseket vonja be az alkotásba. Kiss Richárd céljai közt lehetett, hogy kiemelje a firkászokat az illegalitásból, és ezáltal a rögzült sztereotípiák közül is. A feladat nem könnyű: bár látogatásomkor még csak egy tag volt a falon, azt minden nézelődő a vandalizmus jeleként értékelte, az indulat különböző fokain. Mások viszont az értelmetlenül oda állított fal miatt dohogtak, egyáltalán nem igazolva a 2001 Űrodüsszeia monolitjának gondolkodást inspiráló hatását.

Így tulajdonképpen nem is a szobrok vetik fel az alapvető problémákat, hiszen mindegyik képes volt kapcsolatba lépni az elhaladókkal. A kérdés inkább az, hogy a városlakók - akárcsak az Űrodüsszeia ősemberei - gondolkodni kezdenek-e a megmagyarázhatatlan funkciójú tárgyak révén. Jelen esetben olyasmiken, hogy a köztér a világnak nem azt a bejárati ajtókon kívül esõ részét jelenti, amelyhez semmi közünk, amiért nem tartozunk felelõsséggel, de alakítani sincs jogunk. Hanem pont fordítva.