Natália
-3 °C
7 °C

Beszélnek a cigányok

2006.01.23. 11:25
Megszólalnak a cigányok. Ez azért különös, mert nálunk leginkább úgy szokás a cigányokról beszélni, hogy mindenki elmondja a magáét, csak épp az nem, akiről szó van. A Lakni valahol - történetek című könyvben több mint harminc elbeszélés található, amelyekben a cigányokról kivételesen a cigányok mesélnek. Kritika.

A társadalomtudós elemez, a jogvédő vészcsengőt rángat, a politikus gyakran eszközként használja a romákkal kapcsolatos problémákat. Csak épp az nem jut a többségnek eszébe, hogy az beszéljen, akit a dolog legjobban érint. Ezzel a rosszfajta hagyománnyal szakít a Roma Sajtóközpont (RSK), a fennállásának tizedik évfordulója alkalmából megjelentetett elbeszélés-gyűjteménnyel. Az európai cigányság előítéletekkel, megkülönböztetéssel és elkülönítéssel átszőtt életét harminchárom történeten keresztül, a történetben résztvevő romák szemszögéből mutatja be a kötet. A gyűjtést nemcsak a magyar közönségnek szánta a kiadó, a közel négyszáz oldalas könyv oldalanként három hasábra osztva, romani, magyar és angol nyelven olvasható.

Egyoldalú

A kötet egyoldalú. Annyiban különbözik a cigányokkal foglalkozó írások többségében megszokott egyoldalúságtól, hogy ebben az esetben az érintett oldal szól. Nem a fűtött egyetemi irodában üldögélő társadalomtudós mondja el mi a helyzet a romákkal, nem is a rasszista fröcsög habzó szájjal, hanem a történet közvetlen résztvevője mesél. Például Julis, a székesfehérvári Rádió utcai cigánytelep lakója, akinek az önkormányzat lebontotta az otthonát, és konténerlakást ajánlott helyette: "Nem tudom ki találta ki, hogy meg kell szüntetni a Rádió utcát. 1995 körül egyszer csak felmértek mindent. Először azt mondták, hogy az utcára kell mennünk, és, hogy nem kaphatunk másik lakást. Utána azt mondták: a város szélén, a kutyamenhely mellé tesznek bennünket szociális házakba. Aztán meg azt mondták, hogy konténerekbe raknak bennünket. Ahányan jöttek, annyifélét mondtak. Volt olyan család, aki beleegyezett a konténerbe, mi azt mondtuk, nem költözünk bele. Konténerbe éljem le az életemet a gyerekeimmel?!"

A kötet széleset kanyarít a cigányok sanyarú sorsának ábrázolásának lehetőségeiből, van benne a 19. századtól napjainkig húzódó történet a szegedi vajdákról, ötvenes évekbeli cigánylázadás a budapesti Dzsumbujból, és napjainkban játszódó fővárosi eset az erdőből elűzött rákos asszonyról. "Találtunk egy bérházi lakást Budaligeten a hegyen. Öt éve állt üresen. Ismertem a tulajdonost, megengedte, hogy beköltözzünk. De két év után lebontották a házat, mindenkinek mennie kellett. Annyit tudtam elérni, hogy hagyták: válogassak a törmelékből. Onnan vittem ajtót, ablakot, üvegajtót, deszkát hordtam a gyerekeimmel, míg az apjuk elment élelem után - felhúztam belőle egy faházat lejjebb, az erdőben. Gyönyörű házikó volt. (...) Örültem, hogy van egy szép otthonom, de hat-nyolc hónap után azt is szétbontották a fejem fölül" - meséli Lenke. A történethez tartozó bevezetőből azt is megtudjuk, miután elűztek az erdőből, Lenke egy jogvédő szervezet közbenjárására ideiglenesen menedékszállóba költözött. 2002 telén onnan is kitették a rákbeteg asszonyt, azóta nem tudni mi van vele.

Megdöbbent

A Lakni valahol akarja, hogy megtudja az olvasó, ez létezik. Kikényszeríti az olvasóból, hogy belegondoljon, mit él át az ember, ha ledózerolják hullámpalából tákolt viskóját, milyen, ha szeméttelepen nő fel, esetleg azt figyeli, ahogy falat építenek a háza elé, ami szúrja az arra autózók szemét.

A Lakni valahol kicsit történelemkönyv is. Amellett, hogy az elbeszéléseken keresztül kirajzolódik a cigány társadalom históriája, az utolsó fejezet a magyarországi romák elmúlt 250 évének kronológiája, a fontosabb események évszámmal, egy-egy bekezdésben összegzett története. Mivel a könyv nemcsak a magyar helyzetről szól - más európai cigány közösségek, szlovák, cseh, görög, bolgár területek roma-történetei is helyet kapnak -, azt is megtudhatjuk, hogy van, ahol még rosszabb. Bulgáriának még Magyarországnál is szélsőségesebb a szegregációs politikája, Görögországban pedig egy 1983-as rendelet tiltotta ki a városokból a romákat. A negyvenéves Dyonisia, akinek Athénban négyszer döntötték le bádogviskóját a hivatalos szervek, így emlékszik: "Lerombolták a tábort, mi meg ide-oda vándoroltunk, míg nem találtunk egy táborhelyet egy kukáskocsi-parkoló mellett - képzelheted, hogy annak is milyen szaga volt. Ott sem volt se víz, se áram, se csatorna, se szemétszállítás. (...) A legtöbb roma abból élt, hogy kikeresgélte a konzervdobozokat, meg más vasakat és eladta. Soha többé nem mentem a szeméttelepre, miután anyám odaveszett. Guberált éppen, amikor a daru ráeresztette a szemetet." Az viszont nem derül ki a történetből, hogy a kitiltó rendelet még ma is életben van-e.

Forrás

A kötet hiányossága a szövegek forrásának pontosabb megjelölése. A válogatás módszertanaként annyit ír a fülszöveg, hogy az RSK tízéves munkásságából az "újságírás hagyományos kereteit szétfeszítő" történeteket szedték csokorba. Bár minden esetben tudjuk, hol játszódik a történet, és az elbeszélő keresztnevét is látjuk, a hiteles dokumentarista-jelleg ennél pontosabb forrásmegjelölést kívánna. Néhány esetben csak következtetni lehet, hogy napjainkban, vagy harminc évvel ezelőtt zajló eseményről olvasunk. Az sem derül ki, hogy a lejegyzett történet mennyiben szerkesztett, ahogy azon felül, hogy "a munka során" került elő, azt sem tudjuk meg pontosan milyen körülmények között került a Roma Sajtóközponthoz.

A könyv képanyaga kifejezetten rossz minőségű összeállítás, sok benne a szemcsés, pixeles fotó, amelyek ráadásul ritkán illusztrálják a konkrét történetet. A képek némelyike több oldalon is előkerül, például a Pátkára érkező cigány lakosok ellen élénken tiltakozó idős asszony fotója a 39. és a 129. oldalon is látható.

Kinek?

Sötét képet fest a Lakni valahol, a szomorú történetek mellett, a szebb jövő, vagy az előremutató lehetőségek reménye egy fél karakter erejéig sem kap helyet a könyvben. Így kétségtelenül erőteljes a hatás, akár célja a kötetnek, akár nem, az olvasó elgondolkodik, megdöbben, aztán rosszul érzi magát. Ugyanakkor száraz statisztikák helyett az érintettektől, életszagú elbeszélésekből olvashatja mi a helyzet a romákkal. A Lakni valahol történeteiben nem szócsövön keresztül hangzó távoli általánosságokról van szó, a csupasz sztorit hallja az olvasó, a hús-vér szereplők szájából.

Lakni valahol - történetek
Roma Sajtóközpont Könyvek 4
Budapest, 2005
Ára: 2000 forint, kapható az RSK-ban (1078 Budapest, Nefelejcs u 39.), és a nagyobb könyvesboltokban.

Nászút ajándékba!

Esküvőt tervez? Tervezzen velünk, nyerjen wellness nászutat!

Egzotikus élmények!

Amiről eddig álmodni sem mert. Luxus nyaralás, a világ legcsodálatosabb tengerpartjain.