Ligeti magyar volt, Kubrick pedig lopott tőle

Ligeti György, a hétfőn elhunyt zeneszerző nem tudta, hogy Kubrick felhasználta zenéjét a 2001 Űrodüsszeiában, ugyanakkor a művész magyarnak vallotta magát, mondta Rácz Zoltán, aki a magyar zenészek közül utolsóként találkozott Ligetivel.

Rácz Zoltán elmondta, hogy nyolc nappal ezelőtt még meglátogatta a zeneszerzőt bécsi betegágyánál, és beszámolt neki az Hommage á Ligeti címmel május 27-én Budapesten tartott koncertről, amelyet a zeneszerző 83-ik születésnapjának előestéjén tartott az Amadinda és az UMZE kamarazenekar a Művészetek Palotájában.

Rácz Zoltán az MTI-nek azt is elmondta, hogy Ligeti evilági kommunikációja megváltozott, az utóbbi hetekben már alig-alig beszélt, de ez nem jelentette azt, hogy ne lett volna kapcsolata a külvilággal. Büszke ember volt, aki méltósággal viselte betegségét.

Kertész Imre Nobel-díjas író Berlinből néhány hete Bécsbe utazott meglátogatni barátját, de Ligeti akkor már nem szólt hozzá. Utána Kertész a barátoknak csak annyit mondott, hogy Ligeti "él és nem él".

Ligeti unta Hamburgot

Rácz Zoltán szégyenletesnek nevezte, hogy Ligeti Györgyöt halála bejelentésekor osztrák zeneszerzőnek titulálta az MTI, és ennek nyomán a magyar sajtó.

Az Amadinda együttes vezetője ezzel összegfüggésben fölidézte, hogy 2000. szeptemberében egy éjszakai budapesti sétájukon Ligeti föltette a kérdést: "Miért is élek én Hamburgban?" majd angolul folytatta: "boring city", vagyis unalmas város. Arról is beszélt, hogy magyarul álmodik és számol.

Rácz Zoltán helyreigazította azt a közlést is, hogy Stanley Kubrick amerikai rendező 2001 Űrodüsszeia című filmjének Ligeti szerezte volna a zenéjét. Valójában az történt, hogy Ligeti több művéből Kubrick se szó, se beszéd beemelt a filmbe, és erről még csak nem is értesítette Ligeti Györgyöt.

Rácz másfél évvel ezelőtt, 2004. október 23-án betegágyánál kereste föl Ligetit, aki kinyilvánította, hogy csatlakozik az Új Magyar Zenei Egyesülethez, amelyet Rácz Zoltán 17 zenésztársával együtt 2004-ben hozott létre Bartók Béla és Kodály Zoltán nyomán, akik 1911-ben alapították meg az UMZE-t.

Rácz és Ligeti ismeretsége a 90-es években kezdődött. Ligeti érdeklődéssel fordult az Amadinda Ütőegyüttes munkássága felé, és 2000-ben az Amadindának és Károlyi Katalin énekművésznek komponálta a Síppal, dobbal, nádi hegedűvel című művét, amely élete utolsó befejezett alkotása, és 1956 óta az egyetlen, amelyet magyar zenészeknek ajánlott.

"Az együttes csodálatos ajándéknak tartja, hogy Ligeti, akit a XX. század második felének legnagyobb zeneszerzőjeként tartanak számon, megtisztelte az Amadindát munkájával, érdeklődésével, barátságával" - tette hozzá Rácz Zoltán.

Maximalista volt

"Ligeti György nyitott, sziporkázó szellemű, nagyműveltségű, érdeklődő ember volt sajátos stílussal. Pontosan tudta, mi a fontos számára, sok időt fordított a barátaira" - mondta a muzsikus. Hozzátette: vele is hosszú telefonbeszélgetéseket folytatott, viszont ha nem érdekelte a téma, egyszerűen félbeszakította a diskurzust és másról kezdett beszélni.

Ligeti György tanítványa volt a Zeneakadémián az 1950-es években Lázár Irén ének-zenetanárnő, Rácz Zoltán édesanyja, aki az MTI-nek elmondta, hogy összhangzattant hallgatott Ligetinél. Úgy emlékezett rá, hogy rendkívül szigorú ember volt, sokat követelt a növendékeitől, de ő is minden segítséget megadott nekik. "Szerették, de tartottak is tőle maximalizmusa miatt" - tette hozzá az egykori Ligeti-tanítvány.