Árpád
-2 °C
9 °C

Villogás és prüntyögés a jövő

2005.09.06. 16:35
Az Index kult- és jövőkommanója a digitális technológiák és a művészet találkozásának fesztiválján, a linzi Ars Electronicán megkísérli kideríteni, milyen jövőre számíthatnánk akkor, ha a dolgok folyását nem természeti, gazdasági és magánéleti katasztrófák, hanem mondjuk a technológia határozná meg.
A linzi digitális, művészeti és futurológiai kiállításon két napos kutatás után nyilvánvalóvá vált, fogalma sincs senkinek, milyen lesz a jövő. Ami egyébként érthető.

Kiderült viszont, hogy a művészek, futurológusok és digitális szaktekintélyek arról azért meg vannak győződve, hogy a jövő kísértetiesen fog hasonlítani egy hatvanas évekbeli sci-fi filmre. Ezt már kevésbé értjük.

A fesztivál Cyber Art részlegében kiállított tárgyak szerint a jövőben minden dolog legelőször is csipogni fog, és prüntyögni, és elektrosztatikus zajokat ad ki. Villogásból és prüntyögésből áll majd a jövő.

Itt például egy szkenner fénysugarai, egy zeneíró szoftver működési elvén, hangokká alakították az asztalon található dolgokat.

A fenti elképzelések okán az Ars Electronica egyébként a Csodák Palotája felnőtt kiadásának tűnt. A játékos ötletek olyannyira közel hozták a tudományt az emberhez, hogy a tudomány egész homályossá vált, már nem is látszott.

Így zavartalanul hülyéskedhettünk a nagyon bonyolult technikai eszközökkel anélkül, hogy örömünket olyan kérdések zavarták volna meg, hogy miként és miért működik a dolog, amivel játszunk. A képen mágneses folyadék látható, ami mágneses tér hatására olyanná vált, mintha sündisznók vívnák haláltusájukat egy kádnyi kátrányban, miközben valaki a bokorban prüntyögő hangokat kelt egy szerkezettel.

A szórakoztató tudomány vonalán nagy sikernek örvendett a mozgatható képernyőkkel játszható tenisz, ahol a játékosok a monitorral ütötték vissza a virtuális labdát az ellenfél virtuális térfelére, valódi rohangászás közepette.

A virtuális valóságnak voltak extrém formái is, például a repülés, amihez egy szenzoros ruhát is fel kellett volna öltenünk abban az esetben, ha a szerkezet éppen nincs üzemen kívül.

A látogatók egyébként lelkesen üdvözölték a találmányokat.

Néha pedig, a kiállítás mottójának, a Hybridnek megfelelően létrejött az ember-gép kapcsolat.

A technológia mélyrétegeiben kevéssé járatos látogatót egyébként inkább a kortárs építészet húzásai ragadták meg.

Amiben nyilván szintén ott a modern technológia, csak a szoftver az építészeti irodában tekinthető meg.

A leginkább reményt keltő alkotás mégis a Lentos kortárs művészeti múzeum volt, amely ugyan nem csipogott, felületére pedig sem ledek, sem pedig a budapesti Művészetek Palotájáról ismert, világító zizik nem voltak felerősítve. Mégis azt sugallta, amíg létezik kreativitás, van remény.

A viszontlátásra.