Árpád
-1 °C
9 °C

A somogyi detektorosoktól a Nagy Kegytárgylopásig

2006.04.01. 07:26
Mi a közös a vizsolyi bibliában, a Zsidó Múzeum remekműveiben, idősebb Markó Károly, Czóbel Béla, Szobotka Imre és Egry József festményeiben? - az, hogy egyetlen tárlaton meg lehet nézni őket. A különleges kiállításon az ellopott és megkerült kincseket, ezen kívül a határon elfogott csempészárukat mutatják be a budai Várban.

Tekintse meg képeinket!
Fotó: Hack Róbert

Izgalmas kiállítás nyílt az elmúlt napokban a budai Várban, a Kulturális Örökségvédelmi Hivatal (KÖH) épületében. A tárlat címe és alcíme önmagáért beszél: (Al)világot járt műkincseink (Válogatás 15 év felderített bűneseteiből).

Évi egymilliárdos kár - legalább

A kiállításon azok a - nem túl gyakori - műtárgyak láthatók, amelyek ellopásuk után mégiscsak előkerültek. Ám a tárlat valódi célja nem kizárólag az, hogy a sikeres nyomozásokat bemutassa, hanem hogy a műkincstulajdonosok figyelmét felhívja értékeik védelmére. Erről a KÖH két művészettörténésze, a műtárgyfelügyeleti irodavezető Dr. Buzinkay Péter, illetve a kiállítás egy másik szervezője, Papp Tímea beszéltek az Indexnek.

Tolvajtrükkök
Néhány eltűnt kódexet, illetve ősnyomtatványt úgy szerzett meg egy trükkös tolvaj, hogy az egyházmegyei gyűjteményekbe próbált beférkőzni, méghozzá sikerrel. Előbb egy kisebb adományt tett a gyűjtemény számára, majd azt mondta, hogy szakdolgozatot ír a kódexek témakörében, és ehhez szüksége lenne a kötetetek átnézésére. Hagyták, hogy nézegesse ezeket, aztán pár nap múlva nyoma veszett - mind a szakdolgozatírónak, mind pedig a kódexeknek.

Rendőrségi becslések szerint a műkincstolvajlás évente egymilliárd forintos kárt okoz, ebből a kárból a nyomozások, felderítések nyomán a hatóságok mintegy 20-30 százaléknyit tudnak általában visszaszerezni az eredeti, jogos tulajdonosok számára. Nem véletlen tehát, hogy két vagyonvédelemmel foglalkozó cég is szponzorálta a mostani tárlatot.

Az sem véletlen, hogy a tárlat elsősorban nem a műkincsek művészettörténeti leírására koncentrál (bár tartalmaz utalásokat a kiállított tárgyak jelentőségére), hanem a bűneseteket ismerteti. Az információk közreadásában az Országos Rendőr-főkapitányság (ORFK), illetve a Vám- és Pénzügyőrség Országos Parancsnoksága (VPOP) segédkezett. Az ORFK és a VPOP egyébként a KÖH mellett társrendezői a kiállításnak.

Hiába volt otthon a tulajdonos
Jó - pontosabban rossz - példa a műtárgyak őrzésének problémáira egy tahitótfalui eset: a tulajdonos hiába volt otthon, simán kirabolták: amíg ő saját házának hátsó részében volt, elölről bejutottak a tolvajok és számos értékes tárgyat vittek el. A mostani kiállítás anyagának legnagyobb hányada éppen ebből a gyűjteményből származik, ezt a kollekciót ugyanis nagyjából megtalálta a rendőrség.

A kiállítás attrakciója

A tárlat legfőbb attrakciói közé tartozik a már a bevezetőben is említett vizsolyi biblia. Ezt a hazai reformáció és a magyar nyelv- és egyháztörténet szempontjából is egyedülálló művet 1590-ben nyomtatta ki Mantskovits Bálint nyomdájában Károli Gáspár. Ez a református kiadás a szentírás első teljesen magyar nyelvű verziója.

A bibliát 2003-ban lopták el Vizsolyról, ahol a ma ismert húsz nyomtatott példány közül egyet őriztek. A lopást jelezte a riasztó, ám a vizsolyi református lelkész már nem ért oda időben, így a tolvaj elmenekülhetett. Az ősnyomtatványt végül Komáromban találták meg egy olyan épületben, ahol korábban már tartottak házkutatást.

Egyházi kegytárgyak - könnyen mozdíthatók

Lopott tárgyak, amelyeket el se vittek
A kiállításon két olyan tárgy is szerepel, melyeket magukat végül a tolvajok hátrahagytak, miután az értékes drágaköveket, illetve gyöngyöket eltávolították róluk - az egyik kegytárgy egy monstrancia (úrmutató), melyet Rábapatonán rongáltak meg. De még a szigorúan őrzött egyházi kincstárakba is gyakran betörnek: a kalocsai egyházmegye gyűjteményében ugyanígy járt egy úgynevezett infula, főpapi süveg, itt a lecsupaszított fejfedőt hagyták meg a kincstárnak.

A templomok, a kegytárgyak amúgy is "népszerű" célpontjai a műkincstolvajoknak. A templomok jelentős része napközben nyitva van, ám a szabadon látogatható terekben nem mindig tartózkodik pap, lelkész vagy más egyházi személy, így a rablóknak sokszor könnyű dolguk van.

Nem meglepő, hogy a most kiállított lopott értékek között nagy számban találhatók egyházi kegytárgyak. A tolvajok néha olyan, kevésbé kvalitásos darabokat is magukkal visznek, mint az a három fából készült szobor, amelyek egyenként több mint egyméteresek. Méretük és súlyuk ellenére is kiszolgáltatottak voltak, itt a tolvajok a templom ajtajának befeszítése után hatoltak be az épületbe Kéleshalmon. A kaposvári híres Gugyuló Jézus - ez közterületen volt korábban - esetében pedig nemcsak az eredetit lopták el (ez a műtárgy látható a mostani kiállításon is), hanem azóta a helyére kitett másolatot is elvitték a tolvajok. Ez utóbbit, a másolatot még most is keresi a rendőrség.

A nagy kegytárgylopás
Szintén vallási kegytárgyakat tulajdonítottak el 1993-ban a budapesti Zsidó Múzeumból. Akkor hosszú hónapokig tartó kutatás, nyomozás követte az esetet, végül Romániában találták meg az "elveszett" darabokat. Most remekmívű ezüsttárgyak bizonyítják a nemzetközi rendőri együttműködés sikerét. Ezek a tárgyak ugyanis visszatértek végül a pesti gyűjteménybe, és most csak kölcsönbe vándoroltak át a Duna túlsó partjára, a Várba.

A KÖH épületében rendezett kiállításon bemutatják a Kiscelli Múzeumból és a szentendrei Czóbel Múzeumból ellopott, majd megkerült festményeket is. Czóbel Bélának így hat alkotása szerepel a tárlaton - ezeket önmagukban is érdemes megnézni, hát még ha hozzátesszük, hogy egy magángyűjteményből eltulajdonított Egry-festmény, Szobotka Imre és Márffy Ödön egy-egy műve, továbbá idősebb Markó Károly két alkotása is látható a tárlaton. Ez mutatja, hogy a műkincsrablók nemcsak a "nevesincs" munkákat lopják, hanem az értékes festményekre is specializálódnak.

A csempészek sem maradtak le sokkal

A tolvajlás mellett a csempészet volt a másik fő "beszerzési forrása" a mostani kiállítás rendezőinek. A VPOP jóvoltából számtalan ikon kerül elő évente a magyar határon, ezekből most jó néhány látható a budai Várban.

Laikus régészek
A hazai "laikus régészek" között buktak le azok a somogyi "gyűjtők", akik fémdetektorral pásztázták át csaknem az egész dél-dunántúli megyét. Lebukásukkor már csak a "hulladékokat" találták meg náluk, a félredobott középkori gyűrűket és egyéb fémtárgyakat, amelyeket már nehezebben tudtak értékesíteni. Ez a "szemétáru" is több tízmillió forintot ért, úgyhogy a szakértők el sem tudják képzelni, miket találhattak, és mit adhattak el az illegális műkincspiacon a fémdetektoros "kutatók" Somogyban.

Általában orosz és ukrán ikonok tűnnek fel, ritkábbak - legalábbis a mostani tárlaton délszláv ortodox templomokból ellopott szentképek is láthatók. De van egy olyan ikon is a kiállítottak közül, amelyet egy hazai magángyűjteményből vittek el.

Kelendő SS-jelvények

A kiállított tárgyak között szép számmal láthatók régészeti leletek, amelyek az ikonokhoz hasonlóan elsősorban a vámosok tevékenysége nyomán kerülnek elő. Szerbiából, a volt Jugoszlávia területéről hozzánk érkeznek római kori, kelta emlékek, neolit kerámiák és jól restaurált egyéb maradványok, amelyek talán valamilyen délszláv múzeumból hiányoznak.

Magyarországról viszont nyugat felé áramolnak a második világháborús hadijelvények, az SS-tiszti kellékek, sőt, néha még jó állapotban megőrzött puskákat is találnak a határon az illetékesek. Mindezek szintén láthatóak a mostani bemutatón.

A megkerültek tárgyak sokszor rongáltak
Papp Tímea elmondta azt is, hogy a műtárgyak gazdái nem mindig élvezhetik maradéktalan örömmel visszakapott tárgyaikat. A rablott, lopott kincsek többnyire rossz állapotban kerülnek vissza eredeti tulajdonosaikhoz. Az antik órákat például sokáig egy vízóra mélyedésében, a már említett kéleshalmi faszobrokat egy kriptában, a Czóbel Múzeum képeit egy ágyneműtartóban tárolták az elkövetők. A mostoha körülményekből kifolyólag megrongálódott gyönyörű tárgyak, faragott bútorok egy részét így, sérülten állították ki. Ugyancsak sérült a már említett Egry-kép is, amely a tárlat egyik legértékesebb festménye, s amely még restaurálásra vár a rablás után.