Tekla
6 °C
16 °C

Elhunyt Lucien Hervé

2007. 06. 27. 14:29
| Módosítva: 2009. 04. 02. 19:27
A francia-magyar fotóművész Elkán Lászlónak született, egy ideig Müller álnéven dolgozott, majd a francia ellenállásban vette fel a Lucien Hervé nevet. A XX. századi építészet egyik legjelentősebb fotósa volt, 97 éves korában érte a halál.

Hosszan tartó betegség után életének 97. évében elhunyt Lucien Hervé francia-magyar fotóművész. A modern építészet egyik legjelentősebb megörökítőjét egy párizsi kórházban kedden este érte a halál. Temetése péntek délután a Montparnasse temetőben lesz a francia fővárosban.

Lucien Hervé, eredeti nevén Elkán László magyar-francia fotóművész. 1910. augusztus 7-én született Hódmezővásárhelyen. Asszimiláns zsidó családban jött a világra, apja bőrnagykereskedő volt. Pestre nyolcévesen került, Kassák Munka-körébe járt, sokat birkózott és minden taszította, ami a nagypolgári életre utalt.


Lucien Hervé

Tizenkilenc évesen Bécsben közgazdaságot tanult, 1929-ben Párizsba ment. Egy bankban dolgozott, de a csalásokat látva kilépett és sokáig állás nélkül volt. Később divattervező lett, a szakszervezetben dolgozott, de sztrájk szervezése miatt kidobták. Egy kommunában lakott, Zalka Máté ajánlásával 1933-ban belépett a Francia Kommunista Pártba.

Müller helyett

Festőnek készült, de dolgozott Müller Miklós falukutatóval és szociofotóssal is: Müller a képeket készítette, Hervé riportszöveget írt. Müller megrettent Hitler és a nyugatiak müncheni egyezségétől, és 1938-ban Algírba ment. Hervé nem hagyta veszni Müllernek a párizsi Marianne magazinnal kötött szerződését, a helyébe lépett egy kölcsöngéppel, és az ő nevén szállította a riportokat. (Müller Miklós később Algírból Spanyolországba költözött, és Nicolás Muller néven az egyik legjelentősebb spanyol fotóművésszé vált. 2000-ben hunyt el.)

Párizsban találkozott Robert Capával és André Kertésszel, a háborús időkről a Vu és a Match számára készített fotóriportokat. A világháború elején rádiós kiképzést kapott, majd Dunkerque-nél német hadifogságba került.

1941 őszén egy kelet-poroszországi táborban újra kommunista szervezkedésbe kezdett, s 50 főt szökéshez segített. Ideiglenesen vakká téve magát került kórházba, ahol egy lengyel orvos segítette megszökni. Az ellenállásban az illegális párt egyik vezetője lett Grenoble-ban. Ekkor kezdett festeni, 1942-ben és 43-ban a párizsi Őszi Szalonon és a monte-carlói tavaszi tárlaton szerepelt vásznaival.

Az illegalitásban, felvéve a Lucien Hervé nevet, találkozott Mitterrand-nal, a későbbi államfővel. 1944-ben Párizsba ment, a háború után festett, és a France Illustrationnak fotózott, készített reklámgrafikát is. 1947-ben másodszor is kizárták a kommunisták.

Le Courbusier fényképésze

1949-ben ismerkedett meg a modern építészetnek új irányt adó Le Corbusier-vel, akinek akkor épülő marseille-i lakóépületéről egy nap alatt 650 felvételt készített. Ezután az építész "házi fotósa" lett, minden erejét a Corbusier-életmű képi újraértelmezésének szentelte, éveken át módszeresen fényképezte építészeti alkotásait. Félmillió fotójából 18 ezer kapcsolódik az ő műveihez. Első kiállítását a milánói Domus folyóirat rendezte 1951-ben Le Corbusier marseille-i lakóházáról, valamint a régi marseille-i negyedekről és lakóikról készített felvételeiből.


Lucien Hervé: Magányos futó a Szajna partján

Le Corbusier mondta, hogy Lucien Hervé képei nyomán azt is meglátta saját épületein, amire eredetileg nem is gondolt.

A modern építészet számos kiválóságával került kapcsolatba: Alvar Aalto, Walter Gropius, Luigi Nervi, Breuer Marcell, Richard Neutra, Felix Candela, Kenzo Tange és Oscar Niemeyer alkotásait is megörökítette. Ő dokumentálta a párizsi UNESCO-palota építkezését, és fotósorozatot készített az Eiffel-torony évfordulóján.

Számos vándorkiállítása járta be a világot, Fotó és építészet című kollekcióját 1965-ben Budapesten is bemutatták, képeit 60 tárlaton állították ki. Legutóbb idén tavasszal két párizsi kiállításon is láthatóak voltak művei.

Betegsége miatt nem fényképezett

1965-ben sclerosis multiplexet kapott, betegség miatt egy időre felhagyott az aktív fotózással, de miután állapota némileg javult, portrékat készített neves kortársairól.

Ellenállási tevékenységéért 1991-ben a Becsületrend lovagja lett. 2001-ben Székesfehérvárott életmű-kiállítása volt, itt fiatalon elhunyt fia, Rodolphe Hervé fotóit is bemutatták. Hervé 2001-ben megkapta Párizs város Fotó Nagydíját, s a Magyar Fotóművészek Szövetségének Életmű-díját, a Széchenyi Művészeti Akadémia tagjává választotta.

2001-ben jelent meg új albuma: Az építészet igazsága angolul és franciául, s Olivier Beer róla írt monográfiája.

"Hervé építészeti fotóinak megismerése óta nem lehet többé úgy fényképezni, mint azelőtt" - írták róla.