Makacs nézetek

2001.09.26. 19:09
William J. McGuire a patinás Yale Egyetem professzora, a szociálpszichológia nagy öregje több mint negyvenéves kutatói pályafutásának legjavát gyűjtötte egy kötetbe 1999-ben Constructing Social Psychology: Creative and Critical Processes címen. A személyes hangvételű, saját életpályáját és munkásságát olykor önironikus felhanggal kommentáló könyv magyar kiadásának megjelenése alkalmából McGuire a Magyar Tudományos Akadémián és az ELTE pszichológiai tanszékén tartott előadást.
A hírnevet már az a korai vizsgálatsorozata meghozta McGuire számára, amelyben azt kutatta, hogy az emberek miképpen állhatnak ellen a nézeteiket támadó meggyőzési próbálkozásoknak. Kidolgozta a beoltáselméletet, amelynek lényege, hogy az emberekben mélyen gyökerező, alapvető nézetek (pl.: "Helyes, ha az ember gyakran fogat mos.") megváltoztatására tett kísérletekkel szemben az ellenállás leghatékonyabb módja nem a nézeteket támogató érvek felsorakoztatása (pl.: "A fogmosás megelőzi a fogszuvasodást."), hanem gyenge, megcáfolható ellenérvek felhozatala (pl.: "A túl gyakori fogmosástól elkopik a fogzománc."), amelyek még inkább megerősítik az eredeti nézetet.

McGuire ezután áttért a "sötét oldalra", és az előző kutatási témájának éppen az ellentétét: azt kezdte vizsgálni, hogy hogyan lehet minél hatékonyabban meggyőzni az embereket nézeteik helytelenségéről. Ezzel természetesen kitűnő recepteket adott a reklámpszichológusok és politikusok kezébe. Később külön módszert is kidolgozott a meggyőzési kampányok hatékony felépítésére, és tanácsadóként dolgozott a marketing, a média és az egészségügy területén. Munkássága még számos más területet érint, de központi témája az emberi attitűdök vizsgálata maradt.

Az ELTE-n tartott előadása az USA-t ért terrortámadás miatt kissé eltért az előre tervezettől. Nyitásként elmesélte, hogy nagyon meg van elégedve az internettel, mert a felesége - aki elkísérte őt magyarországi útjára - a budapesti internetkávézókból kapcsolatba tudott lépni az összes New York-i rokonukkal és barátukkal, és megbizonyosodott róla, hogy mindannyian jól vannak. Számára viszont jelen pillanatban az internet hátulütője, hogy őt is elérik az otthoni barátok és ismerősök, e-mailekkel bombázzák, és arról faggatják, hogy szerinte Amerikának mit kellene tennie ebben a válságos helyzetben. A professzor beismerte, hogy nem válaszolt a levelekre, mert fogalma sincs, hogy mi a teendő.

Arra a kérdésre, hogy a terrortámadás nyújthat-e új kutatási témákat a szociálpszichológusok számára, azt felelte, hogy bizonyára születnek majd kutatások az eseményekből kiindulva, ha nem is olyan számban, mint a második világháborút követően. Felvetette, hogy érdekes lenne egy öngyilkos merénylő motivációit vizsgálni, illetve azokat a körülményeket, amelyek között hajlandó a merényletet végrehajtani. Például érdekes kérdés ezzel kapcsolatban, hogy mikor nagyobb a kockázatvállalásra való hajlandóság: ha több merénylő együtt hajtja végre az akciót, és így vagy úgy befolyásolják egymást, vagy ha egy személy egyedül cselekszik. A professzor nem tért ki az amerikai nép most tapasztalható kollektív bűnbakkereső viselkedésére, mint potenciális vizsgálati témára...

Előadásának fő témája egyébként a szociálpszichológia történeti áttekintése volt. Meglátása szerint a tudományág művelőinek érdeklődése - miután évtizedekig az egyénen belüli folyamatokra koncentráló kutatások álltak az előtérben - a közelmúltban tért vissza ahhoz az eredeti témakörhöz, amely valóban a szociális pszichológiával, azaz az emberek közötti társas viszonyokkal foglalkozik. Úgy véli, a közeljövő fő kutatási iránya is ez lesz, tehát a személyközi, illetve csoportközi folyamatok vizsgálata.

McGuire könyvének magyar változata - némileg leszűkített terjedelemben - Makacs nézetek és a meggyőzés dinamikája címmel jelent meg az Osiris Kiadó gondozásában.