Űrtinik, gótmetálos tinik és nagy mellű teniszező lányok

További Klassz cikkek

Hat vadiúj, tinédzsereknek szóló mangát jelentetett meg a könyvfesztiválra az Athenaeum kiadó, így már a hazai tizenöt éveseket is várják a lézerrobotok és a rövid szoknyás lányok.

„Kr. u. 2068. Földfény kolónia: a Hold. Az emberiség terjeszkedésének új határvidéke. Hé, srácok, feljöttök? Vagy egész nap ott fogtok állni és az űrruhátokba maszturbálni?” Űrtinik, hormontúltengéses tinik, gótmetálos szomorú tinik. Hat újgenerációs mangasorozat első részének magyar kiadásával rukkolt elő az Athenaeum kiadó.

A Földfény űrgimi divatos tanulóinak kalandjaiban, a Dramacon romantikus vígjátékában, az Éjféli opera és a Bizenghast gótikus fantasy-horrorjában, a Nyári srácok szellemes szexkomédiájában, valamint a Házi ninja kisvárosi lézerrobotjaiban az a közös, hogy mindegyik napjaink (kilencvenes években született) tinédzsereinek szól.

Képocka a Nyári srácokból

A szerzők is nagyrészt fiatalok, az új generációt képviselik, Svetlana Chmakova, a Dramacon írója például a könyvismertetőben a „webes képregények veteránja”-ként szerepel, Joshua Elder (övé a Házi ninja) pedig a Tokyopop ötödik Rising Stars of Manga ("a manga emelkedő csillagai") díjának nyertese. Stuart Moore (Földfény) a nagy DC és Dark Horse képregénykiadóknak, illetve a Marvelnak is dolgozott, újabb képregényeken, mint a Rozsomák vagy a Firestorm.

Az eredetileg az amerikai Tokyopop által kiadott képregények egyébként nem rosszak, a Földfény kifejezetten szépen van megrajzolva és izgalmas, a Nyári srácok zavarbaejtően szórakoztató, az Éjféli opera helyenként kellemesen sötét és erőszakos (persze csak módjával), a fiatal mangaszerzőről szóló pörgős Dramaconban pedig van pár tényleg vicces karakter. „Tudod, van, hogy rossz napod van. Nem tanulsz, és dogát kell írnod. Vagy magadra öntöd az üdítődet a fiú előtt, aki tetszik neked”.

A Mangattack hat új mangasorozata egyértelműen a tizenhárom-tizenötéves korosztályt célozza meg, és minden bizonnyal sikerrel, hiszen az igen nagy múltra visszatekintő manga (és anime), valamint a (tini)mangakiadás úgy általában, az utóbbi időben egyre divatosabb hazánkban is. Ezt bizonyítja az is, hogy a tinédzsermangára szakosodott Tokyopop képregényeit az Athenaeum kiadó szállítja, mely webes bemutatkozásában hangsúlyozza (bár az igaz, hogy nem az itt tárgyalt képregényekkel kapcsolatban), hogy történelmi és művelődéstörténeti témájú könyveinek kiadásán túl „különös feladatának tartja a középiskolás korosztály tananyagot meghaladó ismereteinek bővítését”. Nos, csak így tovább.

Mi a manga?

A manga szó képregényt és nyomtatásban megjelent rajzot jelent a japán nyelvben. Nemzetközi szóhasználatban ma már a japán eredetű képregényt jelöli, illetve egyre inkább az arra jellemző rajzstílust. A manga, formájának eredetét tekintve a 17. és 20. század közötti japán fametszetek (ukyio-e) és a főként 20. századi nem japán rajzstílusok keveréke, modern formájában a második világháború vége óta létezik.

Bár a manga legmeghatározóbb szerepét még mindig elsősorban a japán popkultúrában foglalja el (a heti eladások Japánban megegyeznek az amerikai képregénypiac éves termelésével), napjainkra globális méretű piaccá nőtte ki magát, amire remek példa Tokyopop kiadóé, mely eredeti angol nyelvű mangák publikálásával foglalkozik, és inkább tartja a mangát globális értelemben vett stílusnak, mint a japán képregénynek.

Japánban a mangának számtalan alkategóriája alakult ki az utóbbi évtizedek során. A legnépszerűbbekben gyakoriak a sci-fi-, fantasy-, akció- és vígjátéki elemek. Néhány specifikusabb, a központ téma, illetve a célközönség által meghatározott alműfaj: tinilányoknak (shojo) és tinifiúknak való (shonen), óriásrobotos (robot/mecha), alternatív, underground (garo), gyerekeknek szóló (kodomo), leszbikus és férfi-férfi románc (yuri, illetve yaoi), mágikus erővel bíró lány (maho shojo), fan-art (dojinshi), pornó (hentai) stb.