Tíz év médiaművészet

2000.09.07. 11:35
Médiaművészet címmel gigászi méretű intermédia tárlat nyílt a Műcsarnokban. A több mint száz alkotó munkáiból válogatott kiállítás bemutatja az elmúlt tíz év magyar médiaművészetét, ám azt semmilyen módon nem rendezi, értékeli. A sajátos tárlat egy, a magyar képző- és iparművészetet tematikusan bemutató rendezvénysorozat első állomása.

Egy éve a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesülete (MAOE) összehívta a képzőművész szövetségeket, és felkérte őket több, tematikus tárlat megrendezésére. A Műcsarnok vállalta el a rendezvényekhez szükséges tér biztosítását. Az intézmény napokban leköszönt igazgatója, Beke László elképzelései szerint a sorozat a legújabb eszközöket és technikákat alkalmazó médiaművészek munkásságának bemutatásával kezdődik. Ezt követik majd a magyar festészetet, grafikát, szobrászatot és az iparművészetet összegző tárlatok.

Kapitány András: Szemtanú, 1998
A napokban megnyílt kiállítás főkurátora Peternák Miklós, a Magyar Képzőművészeti Egyetem Intermédia tanszékének alapító igazgatója, valamint a szintén intermediális művészeti tevékenységek oktatására és technikai támogatására szakosodott C3 kulturális és kommunikációs központ igazgatója. Felkérésére több mint száz honi médiaművész adott be munkát erre a sosem volt méretű kiállításra. A kiállított képek, installációk, objektek csaknem fele 2000-ben készült, és ezen a tárlaton tekinthetők meg először.

Ravasz András: Clochard de luxe, 1996

Peternák néhányuktól konkrét, régebben készített munkát kért. Így láthatjuk például Ravasz András 1996-ban készített komputerprintjét, amely egyike volt az első magyar óriásnyomatoknak, vagy Szarka Péter hasonló technikával készített tavalyi képét.

,,Az elmúlt tíz év intermédiához köthető művészetét próbáltam összegyűjteni" - állítja Peternák.. Koncepciója mellett szól, hogy az intermédia régóta küzd magyarországi létjogosultságának elismeréséért, és mára talán elérte az elfogadottság azon szintjét, ahonnan érdemes visszatekinteni, és újra bemutatni azokat a műveket, amiket annak idején csak egy nagyon szűk kör láthatott.

Koronczi Endre: 700205OV06, 2000
Maga a kiállítás minden erénye mellett rendezetlen. Egy a szervezésben közreműködő ismerősöm szerint a terembeosztásnál az egyetlen döntő szempont az volt, hogy sötét (videoinstallációk, fényjátékok) avagy világos (printek, szobrok, stb.) teret kívánnak a művek. Mindez azt is jelenti, hogy a korábbi intermédiát érintő kiállításokhoz hasonlóan ezúttal sem született hathatós ön-definíció. Ezt ellensúlyozandó a rendezvénysorozatot szeptember 22-én egy a médiaművészet fogalmát boncoló szimpózium zárja.

A képekről beszélgetve a kurátor a legújabb változások irányaként a digitális printek és a hatalmas projekciók megjelenését nevezte meg. Továbbá elégedettségét fejezte ki, amit, hogy a humor és a kreativitás végre visszatért az alkotás folyamatába.

Aki nem hiszi, járjon utána: a képek és installációk - Gémes Péter emlék kiállításával egyetemben - szeptember 24-ig láthatók.

Néhány szó a társrendezvényekről
A Médiamodell ideje alatt - hűen a régi jó C3-as hagyományokhoz - bemutatkoznak a környező országok (Szerbia, Szlovénia, Románia, Csehország) médiaművészei. A koncepcióba illeszkedik a kiállítást dokumentáló - a műveket és az alkotókat is bemutató - pompás weboldal is.

Idén is megmarad a linzi Ars Electronica fesztivállal kialakított szoros kapcsolat. Szeptember 5-én látható egy válogatás a Műcsarnokban az Ars Electronica 2000-ben díjnyertes számítógép-animációiból. Végül: a Magyar videoművészet történetét az Örökmozgó Filmmúzeumban rendezett vetítéssorozat eleveníti fel, szeptember 21-én a sorozat első darabjaként a Műcsarnok kistermében vetítenek intermédiás filmeket.