További Klassz cikkek
Új szignál, jönnek a sámánok
Tekintse meg képeinket! |
Bemozdultak a Barbik
A legnépszerűbb szekció az animációs filmeké. Láthattunk többek közt vicces gyurmafilmet hóember és nyúl barátságáról (Répa!), a Hukkle hangulatát megidéző animációs ál-dokumentumfilmet egy falucska lakóinak a távolsági buszhoz fűződő viszonyáról (A busz), humoros skicceket a férfi-nő kapcsolatról (Birtokolni és megtartani), Barbie-babákra átírt Hófehérke-parafrázist (Barbarians), és Phil Mulloy előző években megkezdett sorozatának lezárásaként kiderül, mi a Zog bolygó titokzatos lakói utáni hajsza végkifejlete (A végső megoldás).
A japán animációs filmek blokkja azonban meglepő módon inkább csalódást okozott, mint örömöt: a számítógépes animáció divatos és hasznos dolog, de a kidolgozás finomságán nem kellene spórolni. Mégis láttunk a közepes színvonalú számítógépes játékok kidolgozottságával vetekedő darabokat is, amelyeknél a történet sem feledtette az igénytelen részleteket. Különösen bántó volt ez az egyébként szellemes témájú, a páros síugrást mint új olimpiai sportágat bemutató filmben (Ski Jumping Pairs), ahol a tandemben induló versenyzők keze például folyamatosan a levegőt markolta partnerük helyett, és a mozgás is bábuszerűen merevre sikerült.
Érzelmes tudósító kutya nélkül
A versenyfilmek közt láthattunk humoros történetet arról, hogy nem szabad feladni a kommunikációs próbálkozást akkor sem, ha az egyik fél csak angolul, a másik pedig csak németül szólal meg (Vonaton), a doppingtesztek rossz angyalának titkos üzelmeit (Páternoszter), szextelefonon lógó tinédzserfiút, aki - tudtán kívül - saját "irodai munkát végző" édesanyjával akad össze a vonalban, ám szerencsére olyan ártatlan lélek, hogy élvezkedés helyett mindössze csajozási tanácsadásra vágyik (Lépcsőházi történet). Néztünk kedvesen egyszerű darabot a munka után sárkányrepülőre kapó kazah kazánfűtőről (A repülés), fiatal angol leányanya és három maszatos gyereke kijózanító reálmeséjét (A darázs) és viccesen szomorkás történetet egy folyamatosan lódító rendőrről (Jocó).
Rozsdás lemezeken
Ha valakinek kellően magas az ingerküszöbe, és nem tántorítja el a történet esetleges hiánya sem, érdemes megpróbálkoznia a kísérleti filmek mezőnyével. Az Expozíció című darab például rozsdás lemezeken mutatja be az időjárás és a fény hatásait, mindezt erősen ritmizálva, kísérleti animációs technikákkal, feszes zenei aláfestéssel, és szerencsére hat percnél nem tovább.
Mike Hoolboom tavaly gyönyörű képeket kombinált meditatív zenével és szövegrészletekkel Élet-imitációk című filmjében, idén Közmegvilágításban címmel hat alapvető embertípust mutat be rövid, néha groteszk módon vicces, máskor meghatóan őszinte, szöveges monológokban és az azokat aláfestő kép-kollázsokkal.
A finn Marja Mikkonen 99 év az életemből című filmje valójában a "rendes" rövidfilmes blokkban is megállná a helyét. A rendezőnő a vizuális elemeket alárendeli a történetnek, ami egyszerű, mégis izgalmas: az ismeretlen főhősnő végigsorolja élet fontos eseményeit. Egy-két kulcsmondat minden egyes évhez, és a hatvanadik év után szinte mindennapossá váló halálesetek, betegségek, a visszafordíthatatlan tüneteinek szenvtelen hangú felsorolása egyszerre hátborzongatóan őszinte és megrendítő.
Tréfás kacsafarok
Klikk a képre! |
A Grencsó Surprise Collective Dream Car-lemezbemutatójára nagyon kíváncsiak voltunk, mert az új lemez határozottan jó. A koncert diavetítéssel és táncosnővel súlyosbítva viszont csak unalmasan kellemes, amit az is jelez, hogy a tudósító többször is hosszasan elmélázik közben azon, vajon mi értelme a kortárs táncban az olyan mozdulatsoroknak, amelyek nem is esztétikusak, és még csak nem is kidolgozottak. Sokkal inkább a helyén van a pár nappal későbbi, Rómer házas koncert, ahol a szaxofonos Grencsó István Márkos Bercivel és az ő csellójával, valamint több vetítőgéppel egyesítve erőit, egészpályás letámadással hódítja meg a hallgatóságot, miközben a színpad felett elhelyezett vásznakon szemcsés, elmosódott képek, régi családi filmek, híradótöredékek peregnek.
Dresch Mihály és ezúttal egy cimbalmossal is bővült zenekara a szokottan magas színvonalat hozták. Dreschben az az egyik nagyon szimpatikus vonás, ahogy csukott szemmel, halvány mosollyal élvezi saját zenésztársai játékát, a másik pedig, hogy koncert előtt csocsózással melegít be a Zsinagóga udvarának fái alatt.
Arve Henriksen norvég szaxofonos egymaga ül a színpadon, lábánál a varázsdobozzal, amiből hangmintákat és a saját játékából beloopolt dallamokat szabadítja a közönségre. Semmi vadulás, ez nyugodt, szép, meditatív zene, egy kis napsütés a ködös fjordok felett. Nem úgy, mint az ausztrál Cracked Air koncertje a Rómer pincéjében, amit egy ideig jólnevelten tűrünk, de a kreatív improvizáció disszonáns hangjai, valamint ezek hangereje végül már túlságosan zavarónak bizonyulnak.
Schadeberg feketéi
Ülés a parton
A Médiawave szellemi wellness-programjához hozzátartozik a ráérős lazázás két film közt, vagy koncert előtt, mely időt legjobban kiülős helyeken lehet eltölteni. Ilyen a Zsinagóga udvara, a régi belváros sörözői és kávézói, de az Ultimate Kiülős Hely mégis az egész városon végigvonuló Rába füves partja. A hely kiválóan alkalmas reggelizésre, heverészésre, olvasgatásra, és ez a titka annak, ha az egész héten mozitermekben gubbasztók is leégett arccal térnek meg a folyamatos mozizásból.