Fekete-fehér képektől a méteres péniszig

"Némely rövidfilmben az a jó, hogy rövid" - gondolta a Tudósító optimistán, amikor már negyedórája szemcsés, fekete-fehér képeket nézett, amik alatt az elviselhetetlenség határáig erősített óraketyegés és háztartási zörejek szolgáltatták a hangkulisszát. "De van olyan is, ami nem lehet elég rövid" - gondolta újabb tíz perc elteltével, majd kimenekült a napfényre, hogy fröccsel próbálja orvosolni fájdalmát.

Nem módosult tudatállapot

Győr a fröccs városa: Jedlik Ányos és Vörösmarty Mihály ugyanis itt, Fáy András kertjében találta ki ezt az italt. Erre alapozva a Mediawave fröccsfesztivált hirdetett, és Széchenyi tér oldalába kitelepült bortermelő bódésoron próbálhatjuk végig a fröccsnek olyan fajtáit is, amikről eddig nem is hallottunk. A délelőtti időpont ellenére szívesen felderítenénk a fröccs témakörét tudományos alapon is, de az elhatározás szép íve azonnal megtörik azon, hogy a bódésor a szép, napos idő ellenére is zárva tart.

Jó, akkor vegyünk füvet - gondolhatjuk, és ennek semmi akadálya, mert a tér közepére települt pultnál gyeptéglánként árulják: a Keret egyesület azon dolgozik, hogy hét végére pázsittal borítsák a Széchenyi teret. Tóth Péter főszervező szerint eddig már több mint 100 négyzetméternyit eladtak, és ha következő hétvégére a 3200 négyzetméteres tér felét le tudnák fedni, már sikerültnek éreznék az akciót: "Azt szeretnénk bebizonyítani, hogy egy kis civil összefogással mennyi minden elérhető volna ebben a városban" - magyarázza el. A gyeptégla-vásárlók egyelőre csak a teret modellező táblára ragaszthatják fel a maguk kis zöld kockáját, de szombaton amikor az összegyűlt pénzből megérkezik az első adag pázsit, már akár piknikezni is jöhetnek, vasárnap délelőtt 11-kor pedig minden vásárlót várnak a térre egy közös csoportkép erejéig. A gyeptéglákat aztán Győr egyik közparkja kapja majd meg - mondja még el Tóth, majd a sokoldalúság jegyében kék krétát keres annak az egy méter alatti civilnek, aki a maga részéről aszfaltrajzzal járul hozzá Győr kulturális életének színesebbé tételéhez.

Műkedvelő pénisz

A művészet és a gyerekek a Városi Képtárban is találkoznak: a Szívből jövő gyermeksírás című kiállítás a XIX. és XX. századi osztrák és magyar képzőművészetének gyerek-témájú műveiből ad impozáns válogatást Ferenczy Bénitől El Kazovszkijig, Oskar Kokoschkától Koloman Moserig. Kedvencünk Karin Frank piros gyapjúharisnyába bújtatott kislány-szobra, és a Mondiék című képeslap-sorozat, ami Gergelyke első tíz hónapjáról tudósítja a nagyszülőket (Gergelyke jól fejlődik, sőt azt is megtudjuk, mikor evett először krumplit). Az persze csak a Mediawave alatt fordulhat elő, hogy a kiállítótermekben nap közben a zenei workshopok jegyében ütősökből álló alkalmi formáció hangol, és táncosok próbálják össze a pénteki előadás koreográfiáját, miközben az egyik sarokból egy habos, rózsaszín ruhácskába öltöztetett méteres pénisz figyeli őket meredten. Állapotából ítélve tetszhet neki.

Klikk a képre!

Bábfilm-valóság

A város szerda estére magához tér, ekkor már megejthetnénk a fröccs-felmérést is, mert ha jó az idő, a tömeg kimegy a térre, a bódésorok pedig kinyitnak. A Druzina nevű szlovák zenekar azonban etnorockot játszik ugyanitt, ami pár percig szórakoztató, pár perc után pedig unalmas, mindenekelőtt pedig hangos, meg amúgy is kezdődik a francia művészcirkuszosok filmvetítős koncertje.

A Les Freres Kazamaroffs a hangzatos "művészcirkusz" elnevezés mellett filmszínház és zenekar is egyben, ami négy multifunkcionális főből áll: ketten alkotják a Kazamaroff Testvérek Nagyzenekarát, ami elsőre viccesen hangzik, tekintve azonban, hogy nagyzenekarhoz méltó mennyiségű hangszert és egyéb hangkeltő eszközt üzemeltetnek, nem is túlzás. A társulat másik fele tartalmaz egy cirkuszi porondmestert, aki a szupernyolcas vetítőgépek kezelője is egyben, valamint egy zsonglőr-mozgásművész-zenebohóc munkakört betöltő eleven bábfilmfigurát. Az előadás vidám happening és precíz megvalósítás mesés keveréke, Amelie játékos bátyjai ki-be járkálnak saját készítésű gyurmafilmjeikbe a vetítővászonnal kombinált, lakókocsivá hajtogatható színpadon, a vásznon eldobott labda valóban a közönség közt landol, a zenészek pedig képesek belépni a vetített lakókocsibelsőbe, hogy a filmen játsszanak tovább. Az előadásnak további pikáns bájt ad, ahogy Boka Gábor Élő Magyar Szinkron franciatudásának hiánya ellenére frappánsan szinkrontolmácsolja az összekötő porondmesteri szövegeket.

Az igazság a szekrényben van

Boka egyébként maga is a Mediawave multifunkcionális eleme: tavaly vidám utcaszínházi számokat rögtönzött a sétálóutcában, idén Perfornitórium nevű szabadtéri kiállításával van jelen a Nefelejcs utcai Mandala teasátor szomszédságában. A bátor érdeklődőket vizuális, fizikai és transzcendens élmények érik, amelyek növelik művészeti érzékenységüket és élettapasztalatukat - ígérik az alkotók, valamint hogy a régi tálalószekrényekben a férfi- és női lélek apró kis titkaira derül fény. A férfilélekben ezek szerint az örök kisfiú vívja harcát műanyag cowbolyaival, míg a lélek mélyén vérfarkas bújik meg, a nő pedig ezüst szandálon álló zebracsíkos szekrényben rejtegeti kiskegyed-giccsgyűjteményes lelkét, melyben a csillámos LOVE felirattól a pihefészekben pihenő tojáson át jutunk el a fásult tekintettel révedező ezüstlakodalmi jubileumig, ha addig nem tévedünk el a tükörlabirintusban. Kedvesen csúfolódó kis mesevilágok ezek, a közönség kajálja: Boka pénzváltós lazasággal húzza elő a zsebéből a vaskos dollárkötegre emlékeztető papírcsomót, amin a lelkes kommentárok, felajánlások, dícséretek érkeztek. Persze van, aki máshogy élvezi a művészetet: "Sehol máshol nem látni annyi kivillanó tangabugyit, mint az itt leguggoló lányokon!" - lelkesedik egy műértő, de hát mindenkinek megvan a maga sajátos nézőpontja.

Tovább az árral

A hét vége közeledtével a Mediawave ismét sodrásba jön: a továbbiakban még várható a Dél-Alföldi Saxofon Együttes, a Dlhé Diely pszichidelikus szlovák undergroundja, James Blood Ulmer bluest játszik, a Gutbucket filmvetítéssel súlyosbított jazzpunkot, de lesz kurd táncház és sokkoló koreai népi hangszerek Kazahsztánból. Filmek terén ritkaságnak számít az első női filmrendező, Alice Guy filmjeinek vetítése, olasz és német kisfilmek az EU-csatlakozás egyéves évfordulója alkalmából, és kiderül, mi lett az eredménye az egész héten zajló nemzetközi jazz- és etnozenei workshopoknak.