Jácint
16 °C
33 °C

Megmentett műkincsek a Nemzeti Múzeumban

2007.06.29. 14:53
Megmentett műkincsek 2007 címmel képzőművész- és tárgyrestaurátorok diplomamunkáiból nyílt kiállítás pénteken Budapesten, a Magyar Nemzeti Múzeumban.

"A restaurátor munkája az, amely létrehozza a műalkotást (...), a restaurátor érintése avatja múzeumi tárggyá azt, amit különben nem vennénk észre"- hangsúlyozta Marosi Ernő művészettörténész, az MTA alelnöke a Megmentett műkincsek 2007 című megnyitón a Nemzeti Múzeumban.

A restaurálás folyamata során nem a műalkotások megmentéséről van szó, hanem ápolásukról, gondozásukról, mondta. Egy-egy régi tárgyat több alkalommal is restaurálni kell, így minden nemzedéknek megvan a maga feladata a műalkotások gondozásával kapcsolatban. A művészettörténész kiemelte, a restaurálás etikus cselekedet kell, hogy legyen, állandó, tudatos mérlegelés aközött, hogy mit szabad és mit nem szabad hozzátenni egy régi műhöz.

Konzerválni kell a régi tárgyakat, nem restaurálni, vagyis nem az esztétikai helyreállításra helyezni a hangsúlyt, hanem megőrizni a régiség üzenetét, közvetíteni történetiségét - összegezte Marosi Ernő.

 A szeptember 9-ig nyitva tartó bemutatón festő, faszobrász, kőszobrász, papír-bőr és szilikát szakos hallgatók munkáit tekinthetik meg az érdeklődők. A kiállított tárgyak mellé elhelyezett tablók írásos anyaga rövid történeti áttekintés után a restaurálás előtti állapotról és az elvégzett munka lépéseiről számol be.

Kétezer éves műkincsek

A legkorábbi darabok között vannak például kelta urnasírból előkerült kerámiák és a római korból származó üvegedények. A leletekről szóló ismertető szerint a tárgyak mintegy 2 ezer évet töltöttek a talajban, amelynek során károsodásokat szenvedtek. A restaurálás folyamán egyebek mellett nedves és ultrahangos eszközökkel tisztították az edényeket, amelyek a töredékek összeragasztása és a hiányzó részek kiegészítése, majd restaurálása után nyerték el egykori formájukat.

A megmentett tárgyak között szerepel még többek között egy 1750 körül készült, pergamen- és papírlapokból hajtogatott legyező, egy 1792-ből származó, bőrrel borított nyereg, amelyet I. Ferenc koronázásán használtak, egy 18. század elején készült aranyozott, festett, bőr miseruha, valamint egy Kratzmann Ede műhelyében készült üvegablak is.

 A hagyományok szerint a kiállítás nyitó napján - a szakmai program keretében - a tárgyrestaurátor szakon végzett hallgatók tartottak előadásokat munkájuk részleteiről.

 A megnyitón Szentkirályi Miklós, a Magyar Alkotóművészek Országos Egyesületének tagozatvezetőségi tagja, a két, általuk legjobbnak minősített diplomamunkáért járó díjat Gőgös Ágotának és Nagy Nándornak adta át. A Magyar Képzőművészeti Egyetem végzős hallgatói - a tanintézményi kiállítások mellett - 1996 óta tárják a közönség elé diplomamunkáikat múzeumi környezetben is.

A restaurátorok felsőfokú képzése 1948-ban, a festményrestaurátor szak indításával kezdődött a Magyar Képzőművészeti Főiskolán. A tárgyrestaurátorok egyetemi oktatása 1970-es években indult meg.