Szerelmeskedjen a Mammutban, vagy csak nézze!

Jó, kicsit késtünk az előadásról, és a Mammut 2 parkolójából néhány perc csúszással kaptattunk fel a mozgólépcsőn, amikor megláttuk a felül, hosszú karéjban ülő fülhallgatós nézősort, akik lefele néznek valamire. Mintha valami kandi kamera műsorban lettünk volna, mi is néztünk arra, de csak a zavarodott szombat délutáni mammutos tömeget láttuk (egyszer mindenki nézze meg ezt a felső szintről, megéri). Közben a fülembe egy lány duruzsol, szerelmeset, majd egy fiú kezd hívogatni egy lányt, de csak a hangpostáján tud üzenetet hagyni. A darab tehát már megy, a bevásárlóközpont pedig mindenki örömére nem alakul át színpaddá, sőt az egésznek olyan hangulata van, mintha csak belefülelnénk nagyszabású, mindenható istenekként a Mammutban sétáló emberek életébe.

Sok-sok plázás szerelem

A bowlingpálya feletti szinten ültünk mi, nézők, míg a velünk szemben lévő részen zajlott az előadás, teljesen beleolvadva a mindennapokba, ettől lettek ezek a kiragadott történetek különlegesek. Három szálon indultak el a történések: a piros ruhás fiú, Miro megismerkedett egy lánnyal, rá egy hétre ugyanazon a helyen várja egy hatalmas Ready For Love feliratú táblával; egy másik szinten Matsumoto és Sawako lopva találkoznak, mert a fiúnak van felesége, dugnak, majd elválnak; a harmadik történetben egy lány, Nukui találkozik rajongása tárgyával, a híres énekesnővel, Harunával. Pontosan, a népszerű japán rendező, színész és komikus, Takeshi Kitano Bábok című filmjének alapját látjuk a Libri és a sushi bár között.

Rendes ember nem randizik a plázák fejfájdítő levegőtlenségében a tömegemberek között, viszont egy színdarab keretében érdekes megnézni, ahogy a szerelmesek leválnak erről a Barbapapa-szerű nyüzsgő masszáról, és csak úgy egymásnak vannak. A nép meg vagy nem veszi észre a történéseket, vagy a színészek mellé állnak, nézik meglepetten azok furcsaságát: a takarítónő megsimogatta a lufidelfineket, egy pár még telefonálni is engedte Mirót.

Katt a képre a gelériáért

Mindegyik történetszál az örök szerelemről szól, amit semmi nem választhat szét, és Kitanóhoz hasonlóan a Magna Plazában is valami egészen szomorú és fájdalmas hangulatú szerelemjáték alakul ki. A színészek az alapsztori mellett sokat hagynak az improvizációra, például Miro felfújja festékkel egy táblára a Mammut 2 szökőkútja mellett, hogy Ready for Love, és mire végez, megjelenik egy biztonságiőr, aki semmit nem tud a darabról. Majd megjelenik még egy, és még egy, végül hárman döntést hoznak, hagy maradjon itt ez a külföldi. A földön fekvő táblán közben folyamatosan járkálnak keresztül a vásárlók, észre sem veszik azt: most kihagynánk a társadalomkritikus gondolatfutamokat, de tényleg hihetetlen fentről nézni a vásárló tömeget, ahogy kizárva a külvilágot mindenen átgázolnak.

A Budapesti Őszi Fesztivál kitett magáért, amikor úgy döntött, a köztereket művészeti helyszínekké alakítja, mert a népet így lehet a kultúrára nevelni, illetve ilyen művészeti akciókkal lehet problémákra felhívni a figyelmet. A be nem avatottak meg csak figyeltek, hogy miért énekel és táncol valaki delfines lufikkal a plázában, miért nem vásárol ő is.

Itt jött a bombariadó

Leselkedünk kezdő Peeping Tomokként, egy idő után már nemcsak a színészekre figyelek, hanem mindenkire, aki elhalad a látótérben, ahogy a srác hevesen gesztikulál a barátnőjével, ahogy az anya mutogat valamit a lányának. Mert itt vagyunk egy mesterséges, zárt térben, ahol páva-fejdíszű lányok árulják a parfümöket, miközben senkinek nem tűnik fel, ahogy a két szerelmes, Matsumoto és Sawako egymásnak esnek a kalózhajó-alakú bár előtt a földön fekve, csak megy mindenki előre. Ki kell próbálni, nem elbújva kell dugni, hanem a Dokk előtt, legrosszabb esetben átlépnek majd.

Kitano alapsztorija működik színdarabként is egy ilyen változó térrel felturbózva, de a Wunderbaum társulat ügyesen dolgozza bele a saját ötleteiket, a zenéket és a magukról mit sem sejtő statisztákat. A darab vége volt a legjobb, mert konkrétan nem volt: bombariadó miatt elkezdték kiüríteni a plázát, de a közönség meg sem mozdult, hátha a darab része ez is.

Kövesse az Indexet Facebookon is!

Követem!