Botrányos fotókiállítás a Művészetek Palotájában

2005.05.07. 13:00
Váratlan lemondás, nagy mobilszámla és szerkesztői önkény a Művészetek Palotájában rendezett sajtófotó-kiállításon. Háborognak a pályázó fotósok, a látogatók tanácstalanul téblábolnak, az elrejtett paravánokat keresve.

A látogatók és a kiállítók is támadják a Művészetek Palotájában rendezett sajtófotó-kiállítást. A látogatók a félhomályos termekben és kietlen folyosókon elhelyezett paravánok, az igénytelen, printelt képek és a rendszertelenül elhelyezett sorozatok miatt háborognak. A fotósok azt sérelmezik, hogy a rendezők megkérdezésük nélkül vágták meg a képeket, és az olcsó nyomdai eljárás miatt a kiállítottak csak távolról hasonlítanak az eredetire. A szervezők szerint a kiállítás nagysága kárpótol az esetleges hibákért. A Művészetek Palotája megtűrt programként kezeli a sajtófotó-kiállítást, és félreállítja a paravánokat, ha zavarják a rendezvényeket.

Képek mindenfelé

A kiállítás lehangoló, a képek élvezhetetlenek, de leginkább nehéz őket megtalálni, kapjuk a híreket a sajtófotó-pályázat díjazottjairól szóló cikkünk óta. Az amerikai szakmai útjáról hazatért nagydíjas, Dezső Tamás háborgása végképp arra késztetett minket, hogy felkeressük a Művészetek Palotájában rendezett kiállítást. A tapasztaltak még úgy is meglepők, hogy már több fotóstól és látogatóktól is értesültünk a várható megpróbáltatásokról.

A Ludwig múzeumba tett látogatásom óta természetesnek vettem, hogy a kiállítás helyét nem jelezték táblák és piktogramok, így a szorult helyzetbe került katonák és a sivatagban eltévedt utazók által jól ismert belső hangra hallgatva találtam meg a paravánokat a múzeumi shop mellett. Az ismert képanyagnak azonban csak a töredékét láttam.

Megkerültem a boltot, benéztem a környező folyosókra, de semmilyen nyom nem utalt arra, hogy folytatódna a kiállítás. A második, tétova körömnél szólított meg egy barátságos hosztesz, és kérdésemre elmondta: a képek "mindenfelé vannak". Először tehát a földszinten néztem körül, de ott nem találtam fotókat, az első emeleten viszont váratlanul jó néhány paravánba botlottam.

Makramé

A paravánok egyébként a vidéki művelődési házak makramékiállításairól ismert alumíniumalkalmatosságok voltak, amelyekre a megszokottól eltérően nem fotóformátumban kerültek fel a képek. A fotókat csoportokba rendezve, nagyméretű papírokra printelték, és ezeket rögzítették a táblákra. A megoldás önmagában lehetett volna jó is, de a nyomtatás alapjául kis felbontású digitális formátumot használtak, a papírlapok meg felhullámosodtak, így az év legjobb fotóit bemutató anyag még egy iskolai rajzkiállításon sem állná meg a helyét, nemhogy abban az épületben, aminek létjogosultságát azzal támasztotta alá a politika, hogy ez lesz az ország vezető kulturális intézménye.

A kiállítási koncepciót mindenesetre forradalminak találtam. Miután vakmerő módon belevetettem magam a tömb folyosóinak és zugainak rendszerébe, a legmeglepőbb helyeken fedeztem fel paravánokat. A paravánok egy részét például a lépcsőkre helyezték el, így a látogatóknak meg kell osztaniuk a figyelmüket a képek és a terepalakzatok közt. Kerültek képek a lépcsőfordulókba és lépcsők alá is.

Pontos útvonalat itt mégsem adnánk, mivel megtudtuk, a paravánokat a rendezvények idején a falhoz húzzák, így aztán időnként máshova kerülnek vissza. Egy érdeklődő felháborodottan számolt be arról, hogy bár a múlt hét végén nyitvatartási időben érkezett a Művészetek Palotájába, a képek egy részét nem tudta megnézni, mert a fal felé voltak fordítva.

Vágás

A pályázat fődíjasától, Dezső Tamástól megtudtuk, hogy nem csak a nyomatok minőségével és az installáció módjával akadtak gondok. A kiállítás szervezői önhatalmúlag megvágtak néhány fotót. A képekről eltűntetett szereplők univerzumába került többek közt egyik díjnyertes képének szélen álló főalakja is. Sérelmezte még, hogy a díjnyertes fotókat látogatásakor nem lehetett látni, mert a teremben nem égtek a lámpák.

Dezső szerint elképzelhető, hogy a hibák oka a sietség lehetett, de a valódi okokat nem ismerte, mivel Batha László szervezőnek írt levelére hétfőn óta nem érkezett válasz.

Gáti György fotós hasonló okokból honlapján közzétett tiltakozásával igyekezett felhívni látogatói figyelmét arra, hogy a kiállításon bemutatott fotók annyira rossz nyomatok, hogy nem vállalja őket.

"A ... Sajtófotó 2004 kiállításon kinn lévő Kirakat-üvege-idő című sorozatomról készült képet amiatt teszem közzé, hogy a tárlat azon látogatói, akik nem ismerik az anyagot és a munkáimat, ne higgyék, hogy trehány, photoshoppal megmunkált és torzított fotókat adtam ki a kezemből. A fotóra - piros vonalakkal jelezve - rámásoltam az eredetiekből is négyet, hogy kép-a-képben is látható legyen a különbség" - írja honlapján a fotós.

Rideg forma és a mobilszámla

A kiállított képek száma kárpótol a kisebb hibákért, állította az Indexnek a kiállítás szervezője, Batha László. A Néprajzi Múzeumban szervezett korábbi kiállításokon ugyanis néhány száz kép szerepelt, tudtuk meg, míg ezúttal 1400 fotót állítottak ki 137 szerzőtől.

A szervező szerint joguk van megszerkeszteni a képeket, ez a gyakorlat nem ismeretlen a fotósoknak, hiszen ezt teszik az újságok szerkesztői is. Batha egyébként megpróbálta egyeztetni a változtatásokat a szerzőkkel, "a szokásos 15 ezer helyett 60 ezer fölött volt a mobilszámlám", mondta, de mindenkivel így sem tudott beszélni.

Batha amúgy elégedett, a printeléses kiállítási forma bevált, ugyanis praktikus, és a kiállítási tér sajátosságai is ilyesmit kívánnak meg.

Dezső Tamás képét egyébként figyelmetlenségből vágta meg, amit sajnál. Két esetben helyt adott a printek színeit ért panasznak is, és csütörtökön kicserélték Gáti György két fotóját. Igazán a felhullámosodott lapok zavarják, de szűkös volt a költségvetés ahhoz, hogy a nyertes képekhez hasonlóan mindenütt drágább és jobb anyagot használjanak.

Batha végezetül megjegyezte, hogy a kiállítás hibái a sietségnek köszönhetőek. A rendező Magyar Fotóriporterek Társaságának elnöknője ugyanis decemberben lemondott, és így váratlanul két ember nyakába szakadt a szervezés. Kérdésünkre, hogy a hibák és megoldások ismeretében miért nem válaszolt Dezső Tamás levelére, a szervező azt mondta: "rideg formulának tartom a levelezést, remélem, hogy szóban fogjuk majd megbeszélni az ügyet".

A Művészetek Palotája egyébként anyagilag nem, csak a folyosók rendelkezésre bocsátásával támogatta a rendezvényt. Az intézmény elkötelezettségét mutatja, hogy a többi rendezvény elsőbbséget élvez, és előzetes figyelmeztetés nélkül állítják félre az éppen útban lévő kiállítási elemeket.