Natália
-3 °C
8 °C

Forrónadrágos Demjén és a mi kis Buddy Hollynk

2005.11.09. 14:32
A Magyarock történetéből kiderül: Presser Gábor már a hetvenes években rajongott a latino hiphopért, Zalatnay Saroltát egy Warszawa taxival együtt vállára emelte a közönség, és megtudjuk, melyik volt az első magyar LSD-dal.

Furcsa érzés lehet, ha még életében kanonizálnak valakit, és a Jávorszky-Sebők-féle rocktörténet második, a magyar rock kezdeteivel foglalkozó kötete pont ezt csinálja, hiszen az anyag nagy része még él. Ennek a hátulütője a könyvbemutatón rögtön meg is mutatkozott: Sztevanovity "Azért nem akarom elrontani az ünneplést" Zorán sérelmezte, hogy mint oly sok helyen, ebben a könyben is a Metro zenekar jólfésült, öltönyös jófiúimidzsét mutatják be, pedig volt nekik hosszú hajú korszakuk is. Mindegy, most már így marad, ha a szerzői szándék szerint valóban tananyagként is használják majd a könyvet, nebulók seregei fogják azt hinni, és majdan gyermekeiknek továbbadni, hogy a Metro sosem huligánkodott.

Jávorszky Béla Szilárd és Sebők János hétkötetes rocktörténetet tervez, ami a magyar zenei újságírás eddig legnagyobb vállalkozása. A nemzetközi, jórészt az angolszász rockzenét feldolgozó kötetek a Glória Kiadónál jelennek meg, a Népszabadság Könyveknél pedig a magyar részek, és lesznek még európai rockkal foglalkozó kötetek is. Ez persze a számozást kissé összekavarja (külön számozódik a magyar és a nemzetközi sorozat), és a könyv dizájn- és tipográfiai szempontból is eltér a már megjelent kötettől, de kiállításában azért hasonló, és így ízlésesen mellé lehet illeszteni a polcra.

A belső szerkesztés is hasonló, a folyószöveg mellett keretekben életrajzok, idézetek, slágerlisták, kiegészítő írások a rádió szerepéről, az ORI-műsorokról vagy a Sárga rózsa körüli bonyodalmakról. Egyetlen negatívum a fekete-fehér nyomás, ez itt még csak-csak elmegy, de a következő, a rockzenét napjainkig feldolgozó kötetekben már valószínűleg zavaró lesz. (Persze színesben nyilván háromszor annyiba kerülnének a könyvek, akkor már inkább így.)

A mi kis Buddy Hollynk

A Magyarock történetéről már most elmondható, hogy nehéz lesz megkerülni, csakúgy, mint Sebők két régi Magyarock könyvét, amikről egyik kollégánk bevallotta, hogy bibliaként forgatta annó. Ebben is hatalmas információmennyiséget találunk, a kimerítő kronolgikus történet mellett a több mint húsz kiemelt zenészéletrajztól az egy-két évig létező kis zenekarok felsorolásán és szociológiai elmélkedéseken keresztül a magyar hanglemezipar részletekbe menő bemutatásáig. Utóbbiról például megtudjuk, hogy bár az első mikrobarázdás lemezzel jócskán, csaknem tíz évvel lemaradtunk a világpiactól, a Colorvox nevű, lemezjátszón lejátszható képeslapokat Kelet-Európában elsőként nálunk adták ki, ráadásul milliószámra.

Aztán az érdekes tények: tudták-e, hogy Koncz Zsuzsa volt itthon az első, aki egymillió lemezt adott el, hogy Bódy Magdi 146 centi magas, hogy Szörényi Levente volt a hatvanas évek elején a "mi kis Buddy Hollynk", hogy 1969-ben négyezer amatőr zenekar volt Magyarországon? És hogy melyik volt az első magyar LSD-dal? Oké, eláruljuk, legfeljebb nem lesz a Legyen ön is milliomosban kérdés: ez is Koncz Zsuzsa nevéhez fűződik, Bródy János írta, és a címe Egy Lány Sétál a Domboldalon, a belügyesek éber szeme ugyanis felfedezte, hogy a kezdőbetűk ugyanúgy a népszerű pszichedelikus kábítószer nevét adják ki, mint a Beatles Lucy in the Sky with Diamonds című számánál (ami amúgy a zenekar szerint csak véletlen volt). És akkor még nem is beszéltünk a Szörényi-féle Utazás betiltott drogos borítójáról.

A magyar zeneipar akkori nyomasztó légkörét nagyon érzékletesen be tudják mutatni a szerzők, azt a világot, ahol a zenekaroknak láttamoztatni kellett a dalszövegeiket, és ahol puszta erőfitogtatásból vissza lehetett rendelni külföldi turnéról bárkit egy vidéki ORI-koncert miatt. Abszurd történet, hogy a Tolcsvay László által megzenésített Nemzeti Dal-t valamiért évekig nem engedték megjelenni, aztán amikor 1981-ben felvették A Koncert műsorába, és rákerült a dupla lemezre, szövegíróként Bródy Jánost tüntették fel a lemezborítón. Persze nem spórolnak a nosztalgikus sztártörténetekkel sem, kedvencünk Zalatnay Sarolta beszámolója egy fellépésről: "Hogy mennyire rajongtak értünk, arra jó példa az a Budai Park-beli koncert, amelyre akkor, 1964-ben 12 ezer ember jött el, és amikor a mi két Warszawa taxival megérkeztünk, a közönség velünk együtt vállára emelte a két kocsit, és tombolva ünnepelt."

Három a beatlány

A képanyag az első kötetéhez hasonlóan gazdag, verhetetlen például Demjén Ferenc combcsizmás-forrónadrágos-bőrszíjas-csatos képe, illetve az az LGT-fotó, amin Presser Gábor korát jócskán megelőzve latinohiphop-szerkóban, azaz bő farmerben és nagykockás ingben feszít. Van aztán Balázs Fecó kislánykorszakából, Török Ádám hajjal, Delhusa Djon pöttyös ruhában meg az utánozhatatlan bőrmellényes rockerek.

Nem mondunk tehát nagyot azzal, hogy ez eddig a legátfogóbb mű a hatvanas-hetvenes évek magyar rockzenéjéről (ebbe itt persze bele kell érteni a táncdalénekeseket ugyanúgy, mint a Beatricét) és a környező történésekről, Som Lajos aranyügyétől és börtönbüntetésétől Baksa Soós János emigrálásig. Névmutatóval, kronológiával, slágerlistákkal 1965-től 81-ig. Az egyetlen kifogásunk talán az lehet, hogy a nyelvezete olyan, mintha a szerzők direkt poénkodnának a rockújságírók már-már sportriporteresen belterjes szóhasználatán, olyanok vannak benne, mint "koppintós zenekarok", "csápolók", "a profit dalát éneklők", "három a beatlány", ezt csak az menti, hogy a rockújságírók kifejezései nagyrészt magától Sebőktől származnak, úgyhogy neki szabad. Az ezzel együtt is érthetelen, hogy miért tesznek viszont teljesen köznapi szavakat idézőjelbe, mint például hogy "a Metro után kallódó Zorán 1977-ben 'megtalálta' önmagát", vagy hogy "a 'bennfentesség' Komjáthy kiváltsága volt".

A könyvet meg lehet venni cédémelléklettel is, amin a korszak jellegzetes számaiból található válogatás. Talán ezen érezni legjobban a tankönyvszerű szerkesztést, ugyanis valóban inkább a reprezentatív felvételekre mentek rá, nem pedig a ritkaságokra (bár van rajta Kex is, az igaz). A magunk részéről a Csavard fel a szőnyeget, a Várj, míg felkel majd a nap, a Jöjj vissza vándor vagy a Ringasd el magad helyett szívesebben vettünk volna több olyat, amit kevesebbszer hallani a Sláger rádióban. Nagyon hiányoljuk róla például a szerzők által felkutatott első magyar rock'n'roll-számot, azaz Kovács Andor 1957-es Rock and Roll című felvételét, amin ráadásul maga Kovács Andor szólaltatott meg minden hangszert, mely technikával korábban itthon nem készült felvétel, és ami akkoriban világszerte is igen ritka volt.

Jávorszky Béla Szilárd-Sebők János: A magyarock története 1.
Népszabadság Könyvek, 2005
448 oldal, bolti ára cd-vel: 6290 Ft, cd nélkül: 4790 Ft