Vilma
-7 °C
4 °C

Mit keres Terka néni cekkere a vitrinben?

2005.09.30. 17:22
Tisztában van vele, hogy a Föld kőolajkészletének kimerülése a műanyagipart is veszélyezteti? El tudja képzelni, hogy egyszer a fogkeféje melegénél kell majd ücsörögnie? Ugye nem. A Néprajzi Múzeum azért felkészül a legrosszabbra, és Minden mű! címmel kiállítást tervez hétköznapi műanyag tárgyainkból.

A Néprajzi Múzeum júliusban meghirdetett "Hozzon nekünk egy tárgyat!" felhívására vittek már kacsintós pénztárcát, hordozható lemezjátszót, nejlonterítőt és gombfocicsapatot is.

Cigirágó wanted

"Már 915 tárgyunk van, de senki nem gondolná, hogy a gyűjteményből éppen azok a darabok a hiányoznak, amelyek a leghétköznapibbak és legelterjedtebbek voltak Magyarországon a szocializmus időszakában, ilyen például az orkándzseki és a régi cigirágó" - nyilatkozta az Indexnek Frazon Zsófia múzeulógus.

A hétköznapi kultúra tárgyait felsorakoztató kiállítást eredetileg jövő januárban szerették volna megnyitni, de a kormány maradványképzési intézkedésének hála, valószínűleg csak tavasszal tekinthető meg a tárlat.

A tizenkét magyarországi múzeum által meghirdetett Kiállítási Dominó 2006 elnevezésű kultúrtörténeti programsorozatra a Nemzeti Kulturális Alaptól nyertek támogatást, a pénzt azonban idén már nem kaphatják meg. Mivel a tárgyvásárlások leálltak, a Néprajzi Múzeum akcióját egyelőre csak a retró iránt érzékeny polgárok tartják életben.

"A műanyag mi vagyunk"

"A műanyag beépült az életünkbe. A műanyag - ha tetszik - mi vagyunk! A műanyag csodálatos!" - lelkendezik annak az 51 adakozónak az egyike, akinek kedvenc tárgya, néhány mandzsettagomb képe és a hozzá tartozó privát történelem már felkerült a Néprajzi Múzeum honlapjára.

Minden tárgynak van története, a múzeum számára ezért azok az igazán érdekes adományok, amelyekhez tulajdonosuk személyes élményeit is leírja. Frazon Zsófia kedvencei közé tartozik például az a három cekker, melyet Kovács Jánosné Brhlik Teréz (szül. 1930) vanyarci lakos tulajdonából került Kovács Pál magángyűjteményébe, aki később a múzeumnak adományozta.

A kísérő szövegből kiderül, hogy Gyurcsány Ferenc cekkeres asszonyai igencsak kimentek divatból, és a cipekedés eme szimbóluma már múzeumba való darab: "az 1940-es években kezdték árusítani a háztartási boltokban Budapesten. Mi a 60-as években vásároltunk ilyet utoljára. Ezt a három cekkert különböző években vásároltuk, és bevásárláskor használtuk."

NDK-s otthonka, lengyel szemfesték

Lackner Mónika Aladdin és a csodalámpa figurájával díszített NDK-s nejlon otthonkája - amit még a lánya is hordott - ma már divattörténeti relikviának számít, mint ahogy az a bizonyos piros ruha is, amelyet a név nélkül adományozó hölgy 1972-ben vett egy ismerősétől, aki csomagot kapott Nyugat-Németországból.

"A hetvenes évek elején idehaza poliészterszálból készült kelmét alig lehetett kapni, divatos fazont pedig csak "nyugati" csomagból" - írja kommentárjában. "A férfidivatot a VOR diktálta, nőiben pedig az NDK import volt a legnagyobb dobás. Nagy boldogság volt, hogy megvehettem ezt a darabot, mert az akkori házibulis korszakomban a nők irigyelték, a srácok pedig úgy döngtek körül, ha felvettem, mint egy piros virágszálat. Volt fehér lakkcipőm és fehér műbőr retikülöm is, így igazán menőnek számítottam".

De nincs kisebb kultúrtörténeti értéke a szintén név nélkül adományozó nő púderes dobozának sem, mely leírása szerint "szép darab, a szocializmus iparának egy kiváló, időtálló és esztétikus darabja", és amit 1971-ben a váci főtéri drogériában vett az első fizetéséből. "Volt még lengyel szemhéjfestékem és szempillaspirálom is, de azok már nem élték meg ezt a szép kort".

Sufniból a vitrinbe

Azt, hogy minden lehet műtárgy már Marcel Duchamp Piszoárja (1917) óta tudjuk, eddig azonban valószínűleg kevesen gondoltak arra, hogy akár éveken át tartó családi viszályok végére kerülhet pont, ha házastársuk műanyagpisztoly-gyűjteményét vagy gyermekük Lego-emberkéit művészetté nyilváníttatják.

A múzeum természetesen nem tudja nem garantálni, hogy minden bevitt tárgyat kiállítanak a múzeumban, azt azonban megígérik, hogy legalább az internetre felkerülnek.

Adományozáskor arra azonban nem árt vigyáznunk, hogy ne sértsük meg egy rossz ízlésű rokonunkat vagy barátunkat se, mint ahogy azt Lay Béláné Anikó tette, aki a múzeumnak adta azt a kárpátaljai Margit asszonytól kapott tájképet, amit 2002-ben némi vodka, szárazbab, és szilvalekvár kíséretében kapott, és ami idáig "a konyhában egy polcon volt eldugva".