Vilma
-8 °C
3 °C

Rákosi Mátyás esete a koreai kislánnyal

2002.06.18. 14:09
Humor vagy tragikum? Az ötvenes évek Magyarországának agitatív költészete zavarba hozza olvasóit. Nagy nevek, kis versek.
Zavarba ejtő. Szokatlan, hogy versantológiáról hirtelen csak ennyi jusson az ember eszébe. A napokban megjelent kötet, az 1945 és 56 közti magyar agitatív költészetből szemezgető munka azonban ilyen kivétel. Nehéz kibogozni, miként is vélekedjünk az összegyűjtött, sok száz versről.

Szüdi György
"Megy a traktor, vas a talpa,
zörög, fénylik a csavarja.
Egyet gondol, meg is áll.
Az útszélén rápipál."
Az első néhány sor átfutása után nyilvánvaló lesz ugyanis, hogy felesleges esztétikai szempontok alapján közelíteni a kötetnyi furcsasághoz. Ilyen erővel akár rövid sorokba szedett párthatározatokban, politikai kinyilatkoztatásokban vagy felhívásokban kutathatnánk a költészet nyomait. A kötet minden darabjából (kerülve a vers szó használatát) süt a tartalom, a didaktikus mondanivaló elsődlegessége, a formai, művészi indokok előtt. Sőt, még inkább, azok helyett.

Rendben van, az olvasó - ismerve a kort - kiegyezik a helyzettel: ezek itt nem a művészi önkifejezés eszközei, hanem az ötvenes évek atmoszférájának, hangulatának és az erőszakszervek hatékonyságának lenyomatai.

Örvös Lajos
"Éjszaka álmodik a csendben
Kan-Gün-Hi, a csöpp leány:
Ágyához lép Rákosi Mátyás, végigsimít a haján,
...
Kan-Gün-Hi boldog ...s Ő ... az ágya szélén
Megcsókolja sárga kis homlokát."
Zavarba ejtő azonban, hogy a versek olvastán első reakciónk, a történelmi elmélyedés helyett, az önkéntelenül feltörő nevetés lesz. Nehéz ugyanis pókerarccal olvasni az olyan verseket, amelyek például a Rákosi Mátyásról álmodó koreai kislány történetét dolgozzák fel, akinek "sárga kis homlokára" ráadásul a végén még csókot is nyom a Nagy Vezér. Humoros a Párt tüzetes tanulmányozása után taoista rohamba hergelődő költő, aki egyszerre látja óriásinak és mikroszkopikusan paránynak a Kommunista Pártot. Lehet említeni a mák kalászba szökkenéséről áradozó népi poétát is, de felesleges a felsorolás: a Munkás, Paraszt, Értelmiség munkaverseny lázában ég című antológia naiv, bájos, vagy fertelmes versei végtelen humor forrásai.

Kuczka Péter
"A cukrot aktív szénnel finomítják,
a króm keménnyé teszi az acélt,
megtalálták már mindennek a nyitját,
s a mesterek az embert megtanítják,
hogy tegye jobbá munkamódszerét."
Egészen addig, míg az ötéves tervek eredményeiről a költők nevére nem téved a tekintet. Olyanokra leszünk figyelmesek, mint Weörös Sándor, Juhász Ferenc, Eörsi István, Somlyó György, Nagy László vagy Csoóri Sándor. Bárhogyan is vélekedjünk róluk, ők - teljes munkásságuk fényében - biztos, hogy szervilis udvari költészetnél többet, jobbat, és főleg igazabbat akartak. Hogyan kerültek hát ilyen társaságba? Mi késztetette őket e bornírt kóklerkedésre? A kor többi költője pedig miért nem írta be magát ebbe a válogatásba? A verseskötet ezután válik tréfás olvasmányból tragikus idők tanújává. A kaotikus viszonyok közti tájékozódást azonban sem a bevezető tanulmány, sem a szerkesztési elvek nem könnyítik meg.

Illyés Gyula
"Adjam tovább, hogy
ami volt, elmult,
hirdessem, éled
ami elpusztult,
üssem világgá,
mint a tető
legtetején a cserepező."
Az antológia ugyanis, időrendi besorolás helyett, témák szerint csoportosítva adja közre ezeket a dolgokat, sokszor évszámmegjelölés nélkül. Noha így tapinthatóvá válik a hevület, ami Sztálin halálát, Rákosi születésnapját vagy a Pártot övezte, homályban maradnak a kor lényegét adó változások, a helyzet fokozódása. Pedig nagy különbség van aközött, hogy az adott iromány közvetlenül a háború végén, a hirtelen jött béke lázában, vagy már a pállott ötvenes években született.

Kuczka Péter
"A száztonnás daru hidat emel,
De erősebb a Párt.
A híd már sokezer tonnát bír el,
De erősebb a Párt.
Vasbeton tartja a hidat,
De erősebb a Párt.
Mikroszkópnál, orvosi műszereknél
bonyolultabb a Párt.
A széjjelbonthatatlan elemeknél
is egyszerűbb a Párt."
A folyamatos kampány korszakába lépett Magyarországon azonban mégis megnyugtató, hogy a szerkesztő, L. Simon László objektíven, többé-kevésbé kiegyensúlyozottan válogatott a hatalmas anyagból. És bár szándéka nyilvánvaló, el kívánta kerülni az aktuálpolitikai áthallásokat, az elmúlt hónapok intenzív átpolitizáló kurzusa után a Munkás, Paraszt Értelmiség is több lesz, mint "oktatási célú szöveggyűjtemény".

Ács Margit írónő már a könyv bemutatóján az "elszámolás elmaradásáról" beszélt, és megjegyezte, "azok, akik a bűnöket elkövették, manapság nem rezzennek össze másra, mint egy rossz tőzsdehírre". (Lásd még Medgyessy ötmilliárdos vagyona és aranyórája.) (Sikamlós adalék, hogy Ács Margit neve együtt szerepelt a jobboldali tömörülés mellett kampányoló körlevélen, a kötetben is megjelenő Csoóri Sándoréval.)

Lukács Imre
"Százezredmagammal álltam a téren
s mint húsz éve, úgy lüktetett a vérem
-ifjú voltam megint.
Rákosi Mátyás szólt az ifjúsághoz,
A magyarhoz és az egész világhoz
S dobogtak szíveink."
A kötet verseit olvasva ezek után nem nehéz találó megállapításokat tenni bármilyen politikai erő mellett/ellen. Felfedezhetünk többszázezres tömegtüntetésekről, elődöknek kikiáltott történelmi alakjainkról, az ellenség démonizálásáról, munkássejtekről zengő verseket. Elgondolkozhatunk az önszorgalomból verset és választási röplapokat gyártók hasonlóságán. De talán mindezek helyett egyetlen kérdést érdemes feltenni magunknak:
Juhász Ferenc
Hulljatok térdre jámbor lovacskák,
A szövetkezet új traktort kapott,
Egy zöldre festett, 30 lóerős,
Gumikerekű, nagy motort."
Mi bátrabbak lettünk volna? És egy másikat: Mit kell tennünk, hogy semmilyen hatalmi csoportosulás ne élhessen vissza ezután velünk?

Munkás, paraszt, értelmiség munkaverseny lázában ég!
Agitatív antológiaköltészet Magyarországon, 1945-1956
Válogatta és szerkesztette: L. Simon László
Korona kiadó, 2002

Ha már erre járok beugrom

..tényleg ez történt, Palau és Mikronézia szigeteit járva úgy döntöttem, hogy Saipanra is átugrom.

Kreuzenstein mesevára

Nézd meg Te is Laczko legújabb fotóit!