'Philip Rothnak már kijárna'

Feltételezéseink szerint az idei díjazott nem Európából és Afrikából kerül majd ki, hiszen a tavalyi nyertes Elfriede Jelinek osztrák írónő, a tavaly előtti pedig John Maxvell Coetzee dél-afrikai író volt. Az európai alkotók az elmúlt tíz évben egyébként is döntő többségben voltak, így a világsajtóban az esélyesek között emlegetett cseh Milan Kundera (A lét elviselhetetlen könnyűsége, Az élet máshol van, Halhatatlanság, a francia Yves Bonnefoy (Még egyre az a hang)és a belga Hugo Claus (Mendemondák)sem valószínű, hogy az idén kapja meg a kitüntetést.

Bár az eddig Nobel-díjjal kitüntetett 763 ember közül csak 33 volt nő, Jelinek után nem valószínű, hogy újra a női nemből kerülne ki a nyertes. Esélytelennek gondoljuk ezért az amerikai Joyce Carol Oatest (Luxusvilág, Napforduló, Áldatlan szerelmek) és a szintén kanadai Margaret Atwoodot (A vak bérgyilkos, Fellélegzés) is.

És akik lehet, hogy igen

Maradnak tehát az észak- és dél-amerikai, ázsiai és ausztrál költők és írók. Az amerikai művészek közül például John Updike-ot (A kentaur, Nyúlketrec, Galambtollak) évek óta a lehetséges győztesek között emlegetik, de nem egyszer szóba került már Don DeLillo (A mérleg jegyében, A fenevad szabad), Norman Mailer (Meztelenek és holtak, Amerikai álom, Marilyn), és Philip Roth (A Portnoy-kór, Szégyenfolt, Kommunistához mentem feleségül) neve is.

Orzóy Ágnes műfordító személyes favoritja is Philip Roth. Véleménye szerint "a tavalyi botrány után a bizottság valószínűleg egy egyértelműbb személyt fog választani, akinek neve nem vált ki olyan hangos indulatokat, mint ahogy az Jelinek esetében történt". Ha azonban a bizottság nem irodalmi, hanem politikai döntést fog hozni - mint ahogy az már nem egyszer megtörtént - akkor Orzóy szerint az Adonis néven publikáló, Ali Ahmad Said szíriai-libanoni költő lehet esélyes.

Said díjazása érdekes döntés lehet, már csak azért is, mert a kritikusok szerint ő az arab világ kortárs költészetének legnagyobbja, és elsősorban az iszlám vallás dogmáinak megkérdőjelezésével vált híressé. Said műveit egyelőre még nem fordították le magyarra, mint ahogy a francia-marokkói Tahar Ben Jelounéit sem, aki Said ellenfele lehet a tizennyolc tagú bizottságban.

Még minden megtörténhet

Az esélyes dél-amerikai szerzők között említik a mexikói Carlos Fuentest (Laura Díaz évről évre, A hadjárat, Artemio Cruz halála) és természetesen a világhírű perui írót, Mario Vargas Llosát (Pantaleón és a hölgyvendégek, Kölykök, Édenkert a sarkon túl) is.

Az ázsiai felhozatalban első helyen állhat Salman Rushdie (Grímusz, Hárún és a Mesék Tengere) indai származású, Nagy-Britanniában élő író, akinek fejére Sátáni versek című munkájáért vérdíjat tűztek ki a szélsőséges iszlám csoportok. Az írót - aki elnyerte már a neves brit Booker-díjat is - a magyarul szintén fordításra váró indonéz Pramoedya Ananta Toer szoríthatja háttérbe.

A Horace Engdahl vezette tizennyolc tagú bizottság tavaly ősszel kért javaslatokat a világ vezető tudósaitól az irodalmi Nobel-díjra. A bizottság a javaslatok februári beérkezését követően valamennyi jelöltről rövid jelentést készített. Az, hogy melyik író vagy költő nevét juttatják tovább vagy vetik el alapos tanulmányozás és hosszú viták után dől el. Mivel előfordult már, hogy az utolsó percig a bizottság tagjai maguk sem tudták eldönteni, hogy kit hozzanak ki győztesként, még lehet reménykedni. Minden lehetséges és az ellenkezője is.