Miklós
-7 °C
2 °C

'Philip Rothnak már kijárna'

2005.10.05. 16:25
A Nobel-díj szabályzata szerint ötven évig nem kerülhet nyilvánosságra, hogy az adott évben kik voltak a jelöltek, így csak találgatni lehet arról, hogy csütörtökön kinek a nevét mondják ki az irodalmi kategória győzteseként. Mi megpróbáljuk kitalálni az irodalmi Nobel-díj bizottság tagjainak gondolkodásmenetét, és megmondani, hogy kik azok, akik biztosan nem kapják meg a kitüntetést.

Az elmúlt tíz év díjazottainak listája (lásd keretes írásunkat) alapján szinte százszázalékos bizonyossággal kimondható, hogy magyar író vagy költő az idén nem nyeri el a Svéd Tudományos Akadémia díját.

Akik valószínűleg nem

Keresztury Tibor, a litera.hu főszerkesztője az Index feltételezését megerősítetve elmondta: "Kertész Imre három évvel ezelőtti díjazása miatt feltehetően nem magyar író kapja meg ezt a rangos kitüntetést. Ugyan volt már rá példa és nem is kizáró ok, hogy egymást követő években azonos nemzetiségű alkotót díjazzanak, de nem valószínű, hogy így történne". Keresztury - mint ahogy valószínűleg sokan mások is - ettől függetlenül Nádas Péter és Esterházy Péter nevét bármikor szívesen látná győztesként.

Feltételezéseink szerint az idei díjazott nem Európából és Afrikából kerül majd ki, hiszen a tavalyi nyertes Elfriede Jelinek osztrák írónő, a tavaly előtti pedig John Maxvell Coetzee dél-afrikai író volt. Az európai alkotók az elmúlt tíz évben egyébként is döntő többségben voltak, így a világsajtóban az esélyesek között emlegetett cseh Milan Kundera (A lét elviselhetetlen könnyűsége, Az élet máshol van, Halhatatlanság, a francia Yves Bonnefoy (Még egyre az a hang)és a belga Hugo Claus (Mendemondák)sem valószínű, hogy az idén kapja meg a kitüntetést.

Bár az eddig Nobel-díjjal kitüntetett 763 ember közül csak 33 volt nő, Jelinek után nem valószínű, hogy újra a női nemből kerülne ki a nyertes. Esélytelennek gondoljuk ezért az amerikai Joyce Carol Oatest (Luxusvilág, Napforduló, Áldatlan szerelmek) és a szintén kanadai Margaret Atwoodot (A vak bérgyilkos, Fellélegzés) is.

És akik lehet, hogy igen

Maradnak tehát az észak- és dél-amerikai, ázsiai és ausztrál költők és írók. Az amerikai művészek közül például John Updike-ot (A kentaur, Nyúlketrec, Galambtollak) évek óta a lehetséges győztesek között emlegetik, de nem egyszer szóba került már Don DeLillo (A mérleg jegyében, A fenevad szabad), Norman Mailer (Meztelenek és holtak, Amerikai álom, Marilyn), és Philip Roth (A Portnoy-kór, Szégyenfolt, Kommunistához mentem feleségül) neve is.

Orzóy Ágnes műfordító személyes favoritja is Philip Roth. Véleménye szerint "a tavalyi botrány után a bizottság valószínűleg egy egyértelműbb személyt fog választani, akinek neve nem vált ki olyan hangos indulatokat, mint ahogy az Jelinek esetében történt". Ha azonban a bizottság nem irodalmi, hanem politikai döntést fog hozni - mint ahogy az már nem egyszer megtörtént - akkor Orzóy szerint az Adonis néven publikáló, Ali Ahmad Said szíriai-libanoni költő lehet esélyes.

Said díjazása érdekes döntés lehet, már csak azért is, mert a kritikusok szerint ő az arab világ kortárs költészetének legnagyobbja, és elsősorban az iszlám vallás dogmáinak megkérdőjelezésével vált híressé. Said műveit egyelőre még nem fordították le magyarra, mint ahogy a francia-marokkói Tahar Ben Jelounéit sem, aki Said ellenfele lehet a tizennyolc tagú bizottságban.

Még minden megtörténhet

Az esélyes dél-amerikai szerzők között említik a mexikói Carlos Fuentest (Laura Díaz évről évre, A hadjárat, Artemio Cruz halála) és természetesen a világhírű perui írót, Mario Vargas Llosát (Pantaleón és a hölgyvendégek, Kölykök, Édenkert a sarkon túl) is.

Az ázsiai felhozatalban első helyen állhat Salman Rushdie (Grímusz, Hárún és a Mesék Tengere) indai származású, Nagy-Britanniában élő író, akinek fejére Sátáni versek című munkájáért vérdíjat tűztek ki a szélsőséges iszlám csoportok. Az írót - aki elnyerte már a neves brit Booker-díjat is - a magyarul szintén fordításra váró indonéz Pramoedya Ananta Toer szoríthatja háttérbe.

A Horace Engdahl vezette tizennyolc tagú bizottság tavaly ősszel kért javaslatokat a világ vezető tudósaitól az irodalmi Nobel-díjra. A bizottság a javaslatok februári beérkezését követően valamennyi jelöltről rövid jelentést készített. Az, hogy melyik író vagy költő nevét juttatják tovább vagy vetik el alapos tanulmányozás és hosszú viták után dől el. Mivel előfordult már, hogy az utolsó percig a bizottság tagjai maguk sem tudták eldönteni, hogy kit hozzanak ki győztesként, még lehet reménykedni. Minden lehetséges és az ellenkezője is.

Az elmúlt tíz év irodalmi Nobel-díjasai
1995 - Seamus Heaney észak-ír származású költő, esszéista műveinek "a midennapok csodáit és a velünk élő múltat felmagasztaló lírai szépségéért és erkölcsi mélységéért."
1996 - Wislawa Szymborska lengyel költőnő és irodalomkritikus, mert "költészete ironikus pontossággal engedi az emberi élet momentumaiban megmutatkozni a történelmi és biológiai összefüggéseket.
1997 - Dario Fo olasz drámaíró, színész "egyszerre szórakoztató, lebilincselő és távlatokat nyújtó szövegek alkotásában mutatkozó erőssége elismeréseként".
1998 - José Saramago portugál író, akinek "képzeletből, együttérzésből táplálkozó és iróniával átszőtt példázatai újra meg újra kézzelfoghatóvá tesznek számunkra egy illuzórikus, tovatűnő valóságot".
1999 - Günter Grass német író, aki "fanyar, groteszk történeteivel a történelem elfeledett oldalát mutatja be". Az indoklás mint a XX. század egyik kiemelkedő irodalmi művét emelte ki az 1959-ben megjelent A bádogdob című regényét.
2000 - Kao Hszing-csien 1988 óta Párizsban élő, francia állampolgárságú kínai író, aki munkássága "egyetemes érvényének, keserű belátásának és nyelvi leleményességének" köszönhetően új utat nyitott a kínai regény- és drámaírásban".
2001 - Vidiadhar Surajprasad Naipaul trinidadi születésű brit író "a lényeglátó elbeszélésmódot megvesztegethetetlen, tüzetes vizsgálódással egyesítő, utánozhatatlan hangvételű műveiért".
2002 - Kertész Imre "írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben".
2003 - John Maxwell Coetzee dél-afrikai író, akinek regényeit "jól felépített szerkezet, gazdag párbeszédek és briliáns elemzések jellemzik". Az indoklás kiemelte az író "könyörtelen kritikai szellemét" és "kegyetlen racionalizmusát".
2004 - Elfriede Jelinek osztrák írónő, akinek regényei és színdarabjai "különleges nyelvi erővel leplezik le a társadalmi klisék abszurditását és ezek leigázó hatalmát". Az indoklás kiemelte műveinek zenei kontrasztjait.