Vilma
-7 °C
4 °C

A kritikus viszontválasza a megbántott festőművésznek

2000.11.28. 13:22


Erik,

bár párbajozó feleknek a mi civilizációnkban - úriember módjára - magázódni illik, talán még belefér a lovagias viselkedés normáiba, hogy visszategezlek, ha már egyszer leveledben, nyilván önkéntelenül, elárultad az olvasónak, hogy Bozsik Yvette-n keresztül ismerjük egymást. (Tény, hogy egyszer, egy negyed óra erejéig találkoztunk már.) Szívem szerint lebeszéltelek volna arról, hogy érintett művészként válaszolj egy - mégoly igazságtalannak érzett - műbírálatra: nem szokás és nem is túl elegáns dolog az ilyesmi. De hát ragaszkodtál hozzá, így kénytelen vagyok ,,felvenni a kesztyűt" és belemenni ebbe a nem túl épületes polémiába.

Írásodnak egyetlen érdemi mondanivalója, hogy az én személyem nem alkalmas és nem méltó arra, hogy ítéletet mondjon produkciótok felett. Röviden összefoglalom, amit az olvasó a Te szöveged alapján rólam megtudhat:

1. nekem nincs (vagy nem tudom, hogy mi a) ,,valódi énem";
2. ,,vak" vagyok;
3. az ,,esztétikám", az ,,átgondolt, kimódolt" művészetról alkotott hamis képzetem elvakít az igazi művészet, ,,a valódi én felszínre törése" iránt;
4. egy ,,túlcivilizált, hidegagyú kisebbséghez" tartozom;
5. irigy és tehetségtelen vagyok, ahelyett, hogy ,,csinálnék valamit, csak beszélek róla";
6. kényszerből okoskodom, s ezért ,,csak mérgező gondolatokat" tudok termelni;
7. ,,megélhetési bűnöző" vagyok, vagyis mások vérét szíva biztosítom kicsinyes egzisztenciámat;
8. önmagammal szemben is őszintétlen vagyok: magamnak sem vallom be, hogy mennyire lenyűgözött, amit láttam (,,nem hiszek a szememnek");
9. úgy teszek, mintha nem hinnék semmiben, holott valójában ,,mélyről mellőzötten és féltékenyen" Ő iránta sóvárgok;
10. emiatt féltékeny vagyok Rád, mert nem az én gyönge jellemem, hanem Te ihletted meg Őt;
11. nem tudom elviselni, hogy csak Te ismered ,,az Ő lényegét igazán és minden szempontból", és kibírhatatlan érzés a számomra, hogy művészetedben mily pompásan meg is tudod jeleníteni;
12. kisstílű ingyenjegyes bliccelő és
13. sikertelensége miatt frusztrált, alattomos bosszúálló vagyok (,,na majd kapnak a pofájukra...");
14. mint BozsikYvette ,,megszállottja, ööö, mióta is?" (áruljuk el az olvasónak: 14 éve írtam róla először), ,,féltékeny vagyok, mint az állat"; és végül, de nem utolsó sorban:
15. gyáva alak, aki, szemben Veled, saját nevével nem meri vállalni a véleményét.

Összefoglalóan tehát elmondható: én egy pitiáner, súlyos komplexusokkal terhelt, csalódott szerelmes vagyok, féltékeny ösztönállat, aki betegesen retteg a leleplezéstől és tehetségtelen okoskodással kompenzálja, hogy örök vesztes, reménytelen eset - nincs egyéniségem, viszont irígy vagyok Rád, amiért neked egy jól fejlett van.

Kedves Erik, tedd a szívedre a kezed: ha ezt, így, egy flekkben az arcodba dörgölnék, nem hívnád ki egyből párbajra az istenadtát?

Te mindenesetre megtetted, pedig Téged, aki ,,az emberiség ifjabb korszakaiban lovagias körülmények között" véremet ontottad volna, személyedben semmilyen atrocitás nem ért általam. Nem állítottam, hogy tehetségtelen giccsfestő vagy, nem mondtam, hogy Bozsik Yvette farvize nélkül sosem jutottál volna be a Műcsarnokba, és nem írtam azt, hogy olyan közhelyesen gondolkodsz a művészetről, mint egy igazi giccsőr. Ellenkezőleg. Úgy fogtam fel a kiállítást és benne a képeidet, mint egy camp performance provokatív, posztmodern díszleteit. Mint festészetet rossznak találtam őket, de jóhiszeműen azt föltételeztem, hogy eleve ilyennek szántad őket: mint egy teátrális ,,esemény" kulisszáit, nem is találtam érdektelennek munkáidat. (Írásom utolsó bekezdésében meg is dicsértelek, nézz utána.). A jelek szerint valószínűleg tévedtem - de én akkor sem Rólad, csupán a képeidről beszéltem. Személyedről csak annyit írtam, hogy ,,nem vagy rossz amatőr" és elég jól kiismered magad az ezredvégi művészetben. Elismerem, hogy éles, sőt durvának tűnik a ,,nem tévedésből vagy önkéntelenül festi a szart" fogalmazás - de elismerő. Különben mi értelme lett volna annak a szerintem pozitív értékelésnek, hogy ,,van tehetsége a duplafenekű, a túlhajtott és ezzel abszurddá tett közönségességhez"?

Az persze lehet, hogy ez a ,,posztmodern" olvasat nem felel meg a Te - a jelek szerint szentimentális - önértelmezésednek és ezért nem találod hízelgőnek. Szíved joga ezt visszautasítani. De ettől még ez a mondat nem válik Veled szemben személyeskedővé és gyűlölködővé, és nem jogosít fel arra, hogy indulatból visszaüss. Tanulj meg pontosan olvasni, barátom.

A Bozsik Yvette-ről írottakra itt nem térnék ki: nem ez a féloldalnyi szövegecske az első (és bizonyára nem a legjobb), amit vele kapcsolatos esztétikai hiányérzetemnek szenteltem. Megírtam korábban többször is, hogy mit látok problematikusnak újabb koreográfiáiban és a művekről, a stílusról szívesen folytatok bárkivel, Veled is, tárgyszerű vitát. Erről igen: de arról nem, hogy kit szeretek reménytelenül, kire és miért vagyok féltékeny. Nem kell aggódnod miattam, nem szorulok a Te analízisedre: saját komplexusaimal elbánok magam is - és javaslom, Te is maradj a magadéinál.

Bár nem lőttem még el minden lehetséges puskaporomat, legyen elég ennyi e butácska ,,párbaj" komikus füstölgéseiből.

Úriembernek kijáró tisztelettel üdvözöl

[doktor], alias Rényi András

(A viszontválasszal lezártnak tekintjük a vitát. További hozzászólásaikat a topikban megtehetik >>Novák - Bozsik: Extázis - a szerk.)